Belső bajok.
Belső bajok.
A kormány aggódó szemmel nézi a szabadelvű eszmék térfoglalását Bács-Bodrog vármegyében és első sorban gróf Győry főispánt okolja ezért. De a közigazgatás tekintetében is sok panasz merült fel. Győry főispánsága alatt meglazult a fegyelem a vármegye tisztikarában; a közigazgatásban általános fejetlenség volt tapasztalható; e mellett egyre-másra árulkodnak a kormányhatóságoknál a vármegye tisztikara ellen. E titkos feladások leginkább Odry alispán és az ő pártjabeli tisztviselők ellen irányultak. Magának Odrynak nem sokat ártottak e denuncziálások, de a tisztikarból többen estek áldozatul. Ezalatt azonban más bajok is keletkeztek. 1835-ben járványszerűleg lépett fel a scorbut, melynek számosan estek áldozatul. Azonfelül a marhavész is nagy károkat okozott és az egykorú feljegyzések szerint 9000 lábas jószág hullott el.
Mindezekhez járult még, hogy a vármegyei pénztár kezelése körül rendetlenségek mutatkoztak. A kormányhoz érkezett feljelentések következtében gróf Vay Ábrahám máramarosi főispánt küldték ki a vármegyei pénztár megvizsgálására. Gróf Vay Ábrahám a vármegye számadásait 1814-től kezdve 1836-ig átvizsgáltatta és mert a pénztár kezelése körül tényleg nagy hiányok derültek ki, Horváth Mihály vármegyei pénztárnokot állásától felfüggesztette, a vármegyei tisztikar ellen pedig a vizsgálatot megindította; a vizsgálat során azonban a pénztárnokon kívül más tisztviselőre semmi terhelő adat nem került napfényre.
A felderített rendetlenségek mindegyre jobban beigazolták, hogy gróf Győry Ferencz a főispáni teendők viselésére képtelen; a kormány azonban egyelőre meghagyta állásában, de melléje 1837 május 18-án Rudics Józsefet, a vármegye volt másodalispánját s a későbbi helytartósági tanácsost nevezte ki főispáni helytartóvá. Rudics kinevezését a vármegye nagy örömmel vette tudomásul és szept. 11-én megtartott beiktatása valóságos ünnepé lett. Az ünnepi hangulatot legjobban jellemzi az a két ünnepi költemény, melyeknek egyikét Polareczky Bálint bácsi apátplébános, másikát pedig Szép Ferencz szabadkai kath. lelkész írta.
Rudics átvette a vármegye kormányzatát és erélyes kézzel látott a rendcsináláshoz. Mindenekelőtt befejezte a vármegyei pénztárnok ellen megkezdett vizsgálatot; vagyonát zár alá vette, ellene pedig pert indított. Horváth pere azonban sokáig elhúzódott, sőt 1843-ban szabadlábra is helyezték. A vármegye kegyelmet kért az ő és társai számára; de ügye csak az 1845-ben bekövetkezett halálával ért véget.
