A törvénytelenség politikája.
A törvénytelenség politikája.
A kormány, a külpolitikai események hatása alatt, az 1815–1820-as években mindennemű összeütközést kerül a vármegyékkel s következetesen folytatja a nemzettel szemben a lefegyverzés politikáját. Hogy a vármegyék nemességét megnyerje, az uralkodó és családtagjai gyakran beutazzák az országot. Az uralkodó körútjában megfordult Bács-Bodrogban is. 1816 október 19-én Ferdinánd trónörökös, Pestről Szegedre átutaztában meglátogatja Szabadkát. 1817 október 13-án Ferencz király, nejével, Karolina Augusztával Titelbe érkezik, majd onnan október 14-én átmennek Péterváradra, hol október 15–16-án fogadja Bács-Bodrog vármegye és Szabadka küldöttségeit.
A kormány meg van elégedve Bács-Bodrog vármegyével. Az 1815–16-ban mutatkozott ellenzéki hangulat lecsendesedik; Odry András, a vármegye alispánja, a mily igénytelen és puritán jellemű, ép oly hű, megbízható embere a kormánynak. A főispánnak nem is akad dolga a vármegyében; tisztújítást 1811-től 1825-ig nem is tartanak. A közgyűlésnek más dolga nem akad, mint a kormányrendeletek végrehajtása, meg az úrbér végleges szabályozása, mely különben teljesen igénybe vette a vármegyei tisztikart, de elsősorban Odry alispánt, a ki mindent maga óhajtott elvégezni és a törvényszékeken is csak ő elnökölt.
Ily viszonyok között törtek ki az olaszországi mozgalmak, melyeket a császári had könnyű szerrel elnyomott. E siker Metternich kanczellárt még elbizakodottabbá tette s abban a hiszemben, hogy a nemzetet megnyerte s ellentállástól többé nem kell tartani, az udvari főhaditanácscsal egyetértően elhatározzák az újonczozást. Az 1821 április 4-én kelt királyi leirat, mely a magyar ezredek pótlására 1813-ban kívánt 60.000, majd az 1815-ben kívánt 30.000 újonczból még hiányzó összeg kiállítását rendelte el, egyaránt törvénytelen, s annak végrehajtása nagy akadályokba ütközött.
Mindennek ellenére a kormány nem áll meg a törvénytelenségek útján. 1822 augusztus 13-án kibocsáttatja az uralkodóval a másik rendeletet is, mely szerint az adó november 1-étől kezdve pengőpénzben fizetendő, a mi, tekintve a papírpénz és a pengőpénz értékarányát, a legsúlyosabb adóemeléssel egyértelmű. (Millen. Tört. IX. 90.) A törvénytelen rendeletek a vármegyéket ellentállásra buzdítják s a vármegyék ellentállása mintegy bevezetője lesz a nemzeti törekvéseknek.
189Bács-Bodrog vármegyében a kormánynak aránylag kevés küzdelmébe kerül a törvénytelen rendeletek végrehajtása. Ellentállással itt is találkozik ugyan, de e küzdelem nagyobb méreteket nem ölt; azonban tanúlságul szolgál a vármegye nemességének, melyet a rendi jogok sérelmei egy táborba hoznak s ekként elősegíti azt, hogy a nemzeti törekvések a vármegyében is gyökeret vernek. Az újonczozás ügyében kibocsátott rendelet végrehajtása simán megy végbe. A vármegye rendei első ízben feliratban igyekeztek meggyőzni az udvart lépésének törvénytelenségéről, de miután látják, hogy az udvar nem enged, engedelmeskednek a második leíratnak, a mi elsősorban Odry András alispán érdeme, a kinek nagy küzdelmébe került, míg a rendek az újonczjutalékot megszavazták. Az adóügyben kelt leiratok végrehajtása már több nehézségbe ütközik. A vármegye az első és a második leiratot is visszautasítja. Közbejön Odry András halála is, miáltal a kormány a legmegbízhatóbb emberét vesztette el.
E férfiú hosszú hivatalos pályája s az a vezérszerep, a melyet vármegyéjében mindenkor vitt, egyaránt méltóvá teszik arra, hogy, róla néhány sorban megemlékezzünk. Odry András 1772 óta állott a vármegye szolgálatában. II. József 1789 április 7-én főszolgabíróból nevezte ki másodalispánná. 1790-ben, midőn a vármegye visszaállította az 1785-ben működött tisztikart, Odry megvált a másodalispáni tisztségtől, de 1791-ben a közgyűlés ismét megválasztotta és 1797-ben első alispán lett. E tisztében megmaradt 1822 deczember 8-án bekövetkezett haláláig. Negyedszázadon át, ép a legválságosabb s legsúlyosabb időkben állott a vármegyei önkormányzat élén. Kortársai mint részrehajlás nélküli, jó közigazgatási erőt dicsérik s bár alispánsága nem sok nyomot hagyott maga után, puritán jellemét, nagy munkaerajét és kötelességtudását mindenkor nagyrabecsülték. Mindig maga elnökölt a vármegyei törvényszéki üléseken és a közgyűléseken, a mi nem csekély feladat volt, ha tudjuk, hogy a törvényszéki üléseket öt helyen, Zomborban, Baján, Szabadkán, Bácsban és Újvidéken tartották akkor. Igazságos, megvesztegethetetlen bíró volt. Elvből ellensége volt minden pompának. Jellemére érdekes világot vet az a körülmény, hogy mikor a „Ferencz-csatorna” elkészült, a társaság, hogy a csatorna megalkotása körül kifejtett tevékenységét viszonozza, egy társulati részvényt ajánlott fel neki, de ő visszautasította s csak azt engedte meg, hogy a társulat nemesmiliticsi kúriáját téglafallal körülkerítse. Halála váratlanul következett be. Ép a törvényszéki ülésre készült, midőn gutaütés érte és 76 éves korában meghalt. (Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1822. 102.)
Podmaniczky főispán, a ki már régóta neheztelt a vármegyére, de mert az akkori viszonyok között nem is volt tanácsos tisztújítást tartani, Szucsics Józsefet bízta meg az első alispáni teendőkkel, a kit már 1819-ben a Vojnits Fábián halálával megüresedett másodalispáni tisztségre helyettesített. De Szucsics József, a ki báró Podmaniczky főispán bizalmasa volt, teljesen át volt hatva azoktól az eszméktől, a melyeket Podmaniczky hirdetett, ki az angol alkotmányban a magyarnak a testvérét látta, a melylyel mindenben versenyeznie kell. Ily körülmények között Szucsics József nem nagyon lelkesedett az adóügyben kibocsátott törvénytelen rendeletek végrehajtása iránt. Főleg az ő magatartásának tulajdonítható, hogy a vármegye két ízben is megtagadta a törvénytelen rendeletek végrehajtását. De a kormány nem tágít és miután látja, hogy Szucsics József helyettes-alispán törvénytelenségekre nem kapható, királyi biztost küld a vármegye nyakára, a ki kényszereszközök alkalmazása nélkül végrehajtja az adóügyben kibocsátott leiratot. (Millen. Tört. IX. 92. Országos Levélt. Acta Dieta, 1825.)
Podmaniczky főispánnak Pesten 1823. évi május 11-én bekövetkezett halálával, Szucsics József kormányozza a vármegyét. Főleg az úrbéri perek véglegezését siettette s azoknak gyorsabb elintézésére Hegyesen, Monostorszegen, Mélykúton, Ómoraviczán, Pacséron, Rigyiczán, Zentán, Topolyán, Bácson, Csében, Deszpotszentivánon, Jankováczon, Katymáron és Madarason a szükséges lépéseket megtette. Ugyanekkor a Duna és a Tisza vidékének ármentesítése iránt is történtek intézkedések. Béregen és Dautován, továbbá a vármegye alsó járásában Asbóth János kir. kincstári igazgató közreműködése mellett, 24.000 holdat ármentesítettek.
Bács-Bodrog vármegye végre is belenyugszik a törvénytelen rendeletek végrehajtásába és nem intéz többé feliratot az országgyűléshez. De a vármegyében az ellenzéki szellem mindegyre erősebben nyilvánul, a mi a kormányt aggodalommal tölti el, félve, hogy e vármegyében is az ellenzék kerekedik felül; 190ezért tehát még 1824 deczember 30-án kinevezi gróf Radványi Győry Ferencz kamarást Bács-Bodrog vármegye főispánjává.
