A rekonstrukczió.
A rekonstrukczió.
Ily körülmények között őfelsége 1837-ben Freiherr Ferdinand Ritter von Mitis építési tanácsost bízta meg azzal, készítsen terveket és költségvetést, mibe kerülne a csatorna kijavítása és rekonstrukcziója, különösen azt tartva szem előtt, hogy a csatornát mindig elegendő vízzel lehessen ellátni. A Mitis által kidolgozott háromféle tervezetet 1838-ban Lechner József magy. kir. országos építészeti főigazgatónak osztották ki elbírálás és véleményezés végett.
Az 1838. évi dunai árvizek a Dunának Baja és Monostorszeg közötti szakaszát még elfajultabbá tették, ugy hogy a Baja alatt elvonuló Sugoviczában már középvízállásnál sem lehetett hajózni, a baracskai Duna is mindinkább elveszítette vízemésztő képességét és a hajózást itt is már csak költséges kotrások mellett lehetett fenntartani. A kalandosi Duna pedig, a hová a csatorna Monostorszeg mellett kitorkolt, annyira eliszapolódott, hogy ott a sómonopólium terhére Angolországból beszerzett „Vidra” gőzkotró sem bírta többé a hajózási vízmélységet fenntartani.
386Lechner J. építési igazgató a Mitis-féle tervek elbírálásánál figyelmen kívül hagyta a Dunának Bajától Sárengrádig terjedő folyamszabályozását, mert a tervek nem voltak eléggé részletesen kidolgozva. Elbírálta a csatorna rekonstrukcziójára vonatkozó három alternatív tervet és ezek közül azt a megoldást ajánlja, mely a csatorna monostorszegi torkolatát a Bahinával szemben való torkolat-áthelyezéssel oldja meg.
A magy. kir. kincstár a csatornát továbbra is a részvénytársaság kezelésében hagyta meg:
Forgalma kitett az 1829. évtől 1839. évig: 15.020,594 bécsi mázsa gabonanemű, 1.187,535 m. kincstári só, 40,235 m. tüzér-municzió, 568,625 m. bor, 529,282 m. dohány, 71,837 m. gubacs, 77,079 m. olaj, 80,609 m. tűzifa, 560,197 egyéb szállítmányt; évi átlagban 1.395,848 mázsát.
Hajózási és egyéb jövedelmekben ez idő alatt összesen 2.890,685 forint folyt be, a miből fenntartásra 636,840 forintot, regie és kezelésre 907,874 forintot használtak fel s évi átlagban 103,536 forint tiszta jövedelem maradt.
E forgalmi és jövedelmezőségi eredmények mellett is vonakodott a magy. kir. kincstár a csatornát átvenni, ürügyül használva fel a részvénytársaság amaz igényét, hogy az épületekért megváltást követelt, holott a megváltásért követelt összeg a csatorna tiszta jövedelmének egy évi összegét sem tette ki.
Az átvételre vonatkozó végleges döntést megelőzőleg 1842-ben gróf Zichy Ferencz azt a megbízást kapta, hogy vizsgálja meg a helyszínén a csatornát és nyilatkozzék: érdemes-e a csatornát átvenni és továbbra is fenntartani, vagy czélszerűbb lesz azt betömetni? Gróf Zichy a csatorna beutazásakor, Cservenkán is felvetette a csatorna átvételére és fenntartására vonatkozó kérdést és egy öreg telepes sváb parasztgazdától ezt a választ kapta: „Alles was mer haba, verdank mer dem Graba.” Ez a nyilatkozat megérlelte a gróf elhatározását, hogy a csatornának átvétele és további fenntartása mellett foglaljon állást. 1846-ban tehát elhatározta a kincstár a csatorna átvételét és kijavítását. A zombori kincstári jószágigazgatóság felügyelete mellett Zomborban egy külön magy. kir. csatornai igazgatóságot szerveztek Gertinger Adolf üzletigazgató vezetése mellett, a műszaki kezeléssel és vezetéssel pedig 1851-ben a temesvári csász. kir. országos építési igazgatóságot bízták meg.
A csatorna rekonstrukczióját és fenntartási költségeit a vízépítészeti alapból fedezték. A monostorszegi torkolatot az 1850-es évek elején Bezdánba helyezték át; s az akkor Európaszerte nevezetes korszakot alkotó Ferencz-József torkolati zsilipet 1854–1855-ben tisztán betonból építették ki, Mihalik építészeti főfelügyelő vezetése mellett és a csatornát a dunai árvizektől megvédő védgátat állítottak a Ferencz-József zsiliptől Monostorszegig.
1851-től 1861-ig terjedőleg a kir. kincstár 1.282,813 forint beruházási és 433,342 forintnyi fenntartási költséget fordított a csatornára és az üzemet tetemesen leszállított hajózási díjak mellett házilag kezelte. 1862-től–1868-ig a csatorna külön szubvenczió nélkül saját jövedelmeiből tartotta fenn magát.
