A tisztikar nyugdíjalapja.
A tisztikar nyugdíjalapja.
A nyugdíjintézmény megalkotása iránt még Mailáth István főispán tette meg az indítványt 1883-ban. – Azóta az ügy vajudott, az 1885-ik évi katasztrófa pedig eltemette. 1887-ben kerül a szabályzat terve újra felszínre, de az 1888. évre is szükség volt még, hogy az miniszteri jóváhagyást nyerjen, míg végre a nyugdíjintézmény, 1888 január 1-től számított joghatálylyal, 1889 január 1-én életbe léphetett.
486A nyugdíj-alaphoz a vármegye 10,000 frt alapítványnyal és 60,000 frt alaptőkével járult, melyet 0·5 % pótadóval törleszt. A nyugdíjintézmény tagja, évi illetménykép, javadalmazásának 5 %-át, a 40-ik évüket meghaladottak azon kívül annak 5 %-át fizetik a nyugdíjalapba, magasabb illetménybe lépéskor egyszer s mindenkorra a fizetési többlet 30 %-át. Nagy előnyt nyujtott a szabályzat azon rendelkezése, mely kimondta, hogy a nyugdíjszabályzatnak 1878. január 1-ig visszaterjedő joghatálya van akkor, ha a tisztviselő az általa eltöltött szolgálati évek után a tényleg betöltött szolgálati idő után járt fizetés évi 5 %-át a nyugdíjalapnak megtéríti. Ezt a kedvezményt a vármegye nagylelküsége kiegészítette azzal, hogy 1888. évi január hó 1-étől előre számítandó 10 évi időtartamra a vármegyei alkalmazottaktól a nyugdíjalap javára fizetendő évi járulék felét elvállalta azzal a korlátozással, hogy ez a kedvezmény a nyugdíj-szabályzat életbe lépte után először alkalmazott tisztviselőkre nem terjed ki.
Kijelenti, hogy a közegészségi körök orvosainak javadalmazását a községek képviselő-testületeinek előzetes meghallgatása után a vármegye pénztára által kívánja kezelni s e kezelés módját szabályrendelet megalkotásával szabályozni. Megtörtént.
Kijelenti, hogy a községi és körjegyzőknek megszabott javadalmazását a községek képviselő-testületeinek előzetes meghallgatása után a vármegye pénztára által kívánja kezelni s e kezelés módját szabályrendelet megalkotásával szabályozni. Szintén megtörtént.
Kijelenti, hogy a közegészségügyi szolgálatot az 1876. évi XIV. t.-cz. keretén belül megalkotandó szabályrendelettel rendezni kívánja. Elfogadtatott.
Kívánatosnak mondja, hogy a kárbiztosító magántársulatok helyett a kárbiztosítást a közkötelező tűzkárbiztosítási intézmény behozatala mellett az állam vegye kezelés alá és első sorban a tüzkárbiztosítás ügyét a saját közegeinek felhasználásával országosan szervezze.
A vármegye felbuzdult az emberbaráti érdekek fejlesztése iránt is, – de maradandó eredmény nélkül. Kimondotta ugyanis, hogy a saját rendelkezése alatt álló erőknek igénybevételével a szegényügyet rendezni kívánja és javaslat bemutatására az alispánt felhívja.
Az 1891. évi márczius 19-én tartott közgyűlésen mutatta be a főispán azt a nagyszabású munkálatot, mely hivatva volt a vármegyében a községi és járási igazgatást egységessé, egyöntetűvé tenni. Ez a munkálat, mely a tételes közigazgatási jogviszonyokkal összhangban állott, három részre oszlott. Az első rész kérdésekben és feleletekben foglalkozott a községi bíró teendőivel, kidolgozta Thuránszky Nándor szentbenedeki körjegyző; a második rész a körjegyző munkakörét szabályozta, ezt a részt dr. Kiss Mihály főszolgabíró dolgozta ki. E rész minden szakában kidomborodik a körjegyzői intézménynek modern fogalma; a harmadik rész a kodifikált járási igazgatást tartalmazta, ezt a részt dr. Ruffy Pál főjegyző állította össze. Ha a vármegye ezt a trilógiát akkor életbe lépteti, akkor az egyszerűsítési akcziót teljes tizenkét évvel megelőzi. A vármegye azonban, ezúttal pártpolitikai inditó okok által vezetve, az egész munkálatot azért támadta meg, mert abban az önkormányzattal szemben főispáni hatalmú beavatkozást látott. Így történt, hogy a nagy munkálat kiadatlanul a papirkosárba került, feledésbe ment s ma még csak azok tudnak róla, kik a közgyűlés jegyzőkönyveit olvassák.
