Életmód.
Életmód.
Már az is, hogy a róna-lapályon lakó nép táplálkozása különbözik a hegyvidékiekétől, bizonyítja azt, hogy e két vidék lakosságának anyagi helyzete is különböző. De még a hegyvidék népességének táplálkozása is más a Garam folyó partjain és más a hegyek közt. Az a nép, a mely ott lakik a hegyek alján, a lejtők oldalain, igen szegényesen táplálkozik. Leginkább csak reggel eszik, mielőtt munkájához fog, sőt reggelijének maradványait még délre is elteszi. Nyáron rántott-levest eszik csipetkével, (mrovnica) melyet itt-ott galuskával is pótolnak. A vacsora burgonya, savanyú-levessel. Némelykor tejsavó-levest (zwara) esznek. Kenyérből keveset fogyasztanak, mert a lisztjük kevés. Hús ritkán kerül az asztalra. Már változatosságszámba megy, ha bablevest, borsódara-levest, vagy savanyú saláta-levest fogyasztanak. Télen azonban, mikor már a lakosság nyári munkássága után valami kis tőkére tett szert, jobban él, de ekkor is a reggeli a főétkezés.
Ilyenkor már berántott káposztára is telik, mihez burgonyát eszik, sőt ha teheti, kenyeret is. Gyakoribb a galuska is, melyet kifőz, vagy savanyúlevessel fogyaszt el. Ha hüvelyes veteményekre is futja, akkor előszeretettel főzik a babot, borsót s árpakását. Télen vasárnap és ünnepnapon egy kis 165húst is fogyasztanak, de a mi sohasem egyéb, mint füstölt disznóhús vagy birkahús. Annak magyarázatáúl, hogy miért esznek oly kevés húst s tejet, meg kell jegyeznünk, hogy kevés a marhájuk és szárnyasuk. A mi pedig tejben, vajban, tojásban és csirkében házuk körül akad, azt beviszik a városokba, vagy nyáron a fürdőhelyekre, hogy egy kis pénzre tegyenek szert.
LAKODALMAS NÉP SZENTKERESZTEN.
Hrabéczy K. felvétele
Azt a jobb módot, a mely a Garamvölgy népét a hegyi lakókkal szemben megkülönbözteti és így táplálkozását is jobbá és tartalmasabbá teszi, érdekesen írja le dr. Ruffy Pál, e megye népének alapos ismerője. Itt már a dúsabb reggeli mellett külön főznek délre, sőt estére is. Nyáron leginkább lisztből készített vagy tejes ételeket esznek. E mellett a hüvelyes veteményeket kedvelik, húst azonban csak szórványosan esznek s ekkor is leginkább a télről visszamaradt füstölthúst. Előszeretettel eszik a savólevest galuskával és a rántott-levest csipetkével. A nyári ebéd sűrű-levesből (poludmajso) áll, mely borsó, bab, árpakása és burgonya keveréke, továbbá rizs vagy árpakása vajjal. A saláta-levest is kedvelik. Vasárnap marhahúslevest esznek tésztával. Télen leginkább káposztát, burgonyát és tejet fogyasztanak, de a füstölthús sem marad el. A téli vacsora az ebéd maradéka s savanyú-levest, vagy tejet kenyérrel is fogyasztanak. Igen gyakran esznek tejes burgonyát.
Igen egyszerű a magyar paraszt életmódja s ez képezi alapját vagyonszerzésének is. Mindszentek napjától Szent-György napig csak kétszer étkezik naponta, mert a rövid napokat nem akarja étkezéssel még rövidebbekké tenni.
Reggel sűrű bablevest, burgonya- vagy tésztás-levest eszik, ebéd idején, ha útra készül, vagy ha munkában van, kenyeret és szalonát, vacsorára levest fogyaszt, hetenként kétszer tésztát főznek, a többi napokon pedig káposztát, burgonyát, kukoricza-kását. Vasárnap rendesen marhahúst, vagy szárnyas-levest, továbbá káposztát füstölt disznóhússal.
Szent-György napjától Mindszentekig már van reggeli, ebéd és vacsora, mely annál bővebb, mennél nehezebb munkát végeznek napközben.
Reggeli: kenyér szalonával vagy nyers hagymával, az ebédje ugyanaz, mint télen, vacsorája leves és majd mindennap haluska. Kapálás, kaszálás és aratás idején az életmód erőteljesebb, mert ilyenkor nemcsak vasárnap, 166hanem hétköznap is fogyaszt füstölt disznóhúst vagy baromfit. Sajnos, hogy a magyar földmíves újabban – bor hiányában – hozzászokott a pálinkaiváshoz és reggel, délben és este megiszsza a szokásos adag pálinkát. Nyáron meg is uzsonnál és ilyenkor szalonát, hagymát vagy túrót eszik kenyérrel.
A sertésvész következtében a táplálkozás gyakran szegényes, mert az őszszel elhullott sertéseket pótolni nem lehet. Így gyakran kénytelen húst, zsírt és szalonát pénzen is vásárolni, minek következtében asztalán a hús is ritkább.
A sertéshúst némileg a baromfi pótolja. Baromfit csak a szegényebb sorsú ad el, a közepes módú gazda csak annyit hoz forgalomba, a mennyi sóra, paprikára s egyéb fűszerre kell. A csirkét, libát csak kinőtt korában eszi meg, a csirkét főzve, a hízott libát sütve. Lúd-tenyésztéssel szívesen foglalkoznak s ennek a fogyasztása novembertől tavaszig tart. Egy közepes gazda körülbelül 20–25 libát és 40 drb csirkét eszik évente.
A magyarnak kellemes itala a bor, de ezt egy ideig nélkülözte. Most, mióta a homoki bornak az ára csökkent és a szőlőfelújítás megindult, a borfogyasztás némileg emelkedik. A bor rovására a sör- és pálinkaivás terjedt el.
Bars vármegyét majdnem mindenütt életerős, egészséges nép lakja, mely ha egyszerűen él is, szorgalommal, kitartással mégis megszerzi kenyerét. Ez a nép józan, becsületes és takarékos, csak a szesz érezteti a tót vidékeken romboló hatását, de ezzel szemben már is az egészséges kijózanodás útjára léptek.
