Népesedési mozgalom a vármegyében.
Népesedési mozgalom a vármegyében.
A népesség jelen állapotát óhajtjuk még néhány számmal illusztrálni.
Az 1900-iki népszámlálás 164,570 lakost írt össze Bars vármegyében, melynek népmozgalmi statisztikáját dr. Ruffy Pálnak „Bars vármegye gazdasági leírása” czimű munkájából veszszük át. E szerint Bars vármegye népessége sűrűségben az országos átlagot meghaladja. Egy km.-re 62 lélek esik, az országos átlag pedig 59·6. Az 1899. évi adatok szerint az élve szülöttek száma 1646386, mely szám az ország összes szülötteinek 0·99%-át teszi, tehát ez is magasabb az ország átlagánál, viszonyítva a területhez, mely az országos területnek 0·97 százaléka.
A házasodási esetek is viszonyítva az országhoz, magasabb százalékot adnak, mint a terület. A házasságkötések száma az országos kötéseknek 1·01%-a. De a mily örvendetes a születéseknek és a házasságkötéseknek száma, annál inkább lehangoló a halálesetek viszonya az országos halandósághoz, melyből, mint a házasságkötésnél, szintén 1·01%-al osztozik, vagyis házasságkötés és halálozás az országos viszonylatban egyenlő számadattal szerepel. Míg ugyanis az országos átlag szerint 100 halálesetre 46·5 gyermekhalál esik, Barsban a viszonylagos gyermekhalál 47·8 számmal szerepel, tehát az országos átlagot 1·3%-kal meghaladja. Majdnem ugyanily kedvezőtlen helyzet előtt állunk, ha a 7 éven alóli gyermekhalandóságot tekintjük, mert míg itt az országos átlag szerint 100 halálesetre 49·5 esik, Barsban ez a viszonylat 50·2-ot tüntet fel. Barsban tehát az újszülötteknek a fele nem éri el a 7-ik esztendőt. Ez a nemzetgazdasági kár első sorban a teljesen szegény mezei munkás néposztály számlájára esik, mely a természet propagativ erejének szabad folyást enged és mert vagyona nincs, nem retteg úgy a gyermek-szaporodástól, mint a magyar földmívelő gazda, mely önzésből az egy gyermekrendszernek híve. De a gyermekhalandóságnak más oka is van. Az 1899. évben fertőző betegségben pusztult el az elhalt gyermekeknek 33·16%-a, ennek pedig az az oka, hogy az egyes lakásokban, különösen pedig a gazdasági béresházakban oly nagy a zsúfoltság, hogy azokban a hevenyfertőző kórok lokalizálása ki van zárva.”
„Ha a halálozásoknak a számát az ötévenként fokozódó évek sorozatával összehasonlítjuk s a nő és a férfi halandósága között párhuzamot vonunk, akkor két életkorszak ötlik szemünkbe. Az egyik a serdült kornak 15–34-ig terjedő évei. Ez a 20 év az országos átlagban előnyösebb a férfira, hátrányosabb a nőre. Míg ebben a korban a nő halálozásának 20·8%-ával találkozunk, a férfi-halálozás csak 17·9%-ot tesz. Barsban az eredmény eltér az országos átlagtól. Itt a férfi sorsa mostohább, 15·1%-al áll szemben a nő 14·8%-ával. Ez a különbözet arra enged következtetni, hogy a barsi férj jobban óvja az asszonyt és a szülések nem pusztítanak el annyi anyát. Ez utóbbit a statisztika is igazolja, mert míg országos átlagban a szülésből eredő halálok a nők halálozásának 0·76%-a, addig Barsban 0·67%. Fölötte érdekes a munkabírás teljének kora, a 35–59-ig terjedő idő. Itt a férfi sorsa mostohább, mint a nőé és mindkettőé mostohább, mint az országos átlag. Ebben az időszakban Barsban a halálozás 38%-al szerepel a férfinál, 29%-al a nőnél. Az országos átlag a férfinál 32·6%, a nőnél 28%.”
E statisztikai adatok alapján, a közlött etnográfiai adatok kiegészítéséül nem lesz érdektelen, ha még Barsmegye népének életmódjával, táplálkozásával és a munkások helyzetével is foglalkozunk, mert mindez szintén visszatükrözteti a lakosság helyzetét és hozzájárul ahhoz, hogy teljesebb képet nyerjünk a vármegyebeli viszonyokról.
