Kézműves czéhek.
Kézműves czéhek.
Annak előrebocsátásával, hogy az 1836-iki összeírás szerint Magyarországon 143 szakmában összesen 2332 kézműves volt, Bihar vármegye kézműiparát e korban jelentékenynek kell jeleznünk, mert nem tekintve Debreczenre, a mely Pest után a legtöbb iparűzőt számlálta lakosai közé, konstatálható, hogy Nagyváradon e korban 16–18, némelyik több szakmát is magában 296egyesítő czéh volt, u. m. a már említett és 27 mesterrel 1744-ben alakult suszter-czéh, az 1744-ben alakult szíjgyártó-czéh, a szücs-, a gubás-, a németszabó-czéh, a kötélverő-, szitás- és szitafonó egyesült czéh, a mely már 1820-ban alakult, a kalaposczéh 1818 előtt létesült, a lakatos és puskásczéh, a pék-czéh, melynek 1818-ban 10 mester és 12 segéd volt a tagja, a fazekas, és kályhás-czéh, mely 1833 előtt alakult, a magyar- és szűrszabó egyesült czéh, mely szintén a 30-as években keletkezett, a jelentékeny számu taggal bíró hentes-czéh, a timár-czéh 1820 körül alakult és magában egyesítette a privilégizált Nagyvárad, Várad-Olaszi, Várad-Váralja, és Várad-Velencze timárjait. A csizmadia-czéh 1723-ban alakult, stb.
Fekete-Erdő. – Üveggyár.
Saját felvételünk.
Nagyvárad város jelentékenyebb czéhei többnyire II. József elhalálozása után keletkeztek s így annál nagyobb meglepetés volt reájuk nézve a biharmegyei Karok és Rendeknek a czéhek ellen országosan megindult mozgalom kifolyása gyanánt jelentkező határozata, a kik 1834. évben Arad-megye átirata következtében kimondták, hogy mind a heti, mind az országos vásárokon úgy a helybeli, mint a vidéki kalmárok és mesterek szabadon árulhatnak. Ez a rendelkezés nagy megütközést keltett nemcsak az iparosok czéhei, hanem a kereskedők között is és a nádorhoz, valamint a helytartó tanácshoz közös folyamodványt intéztek. „A nagyváradi és várad-olaszi egyesült kalmár compánia, a timár-, csizmadia-, gubás-, hentes-, s a többi minden czéhek tagjai mind közönségesen” folyamodványukban feltárták, hogy az ipar nyomoruságosan teng csak, s különben is káros ez az intézkedés, s csonkítja a czéhek privilégiumát.
A végnapjaikat élő czéhek feljajdulása azonban nem állhatott ellent a haladás és a szabadság befolyásának, mert 1840-ben a nemes priv. város megszünteti az iparosok számhoz-kötöttségét, s csupán a borbélyok és patikáriusok számát határozza meg.
