Endre és Giovanna.
Endre és Giovanna.
I. Károly királyt 1343 januáriusban követte a sírba nagybátyja, Róbert nápolyi király. Halálos ágyán magához hivatta Giovanna és Mária unokáit, Endrét, a magyar király fiát, kalábriai herczeget, a mondott Giovanna férjét, Fülöp, tarantói herczeget, testvéreit és anyjokat, Katalin, konstantinápolyi czímzetes császárnét, azonképen Ágnes, durazzói herczegnőt, Károly, durazzói herczeget és testvéreit, a sziczialiai királyság némely grófjait, főurait, nagyjait és minden tanácsosát; felesége Sancia királyné is jelen lévén, meghagyta nekik, hogy holta után Endre legyen a király és Giovanna a királyné, többi kisöcscsei (a tarantói és durazzói herczegek) érjék be jogaikkal. Legyenek egyetértők és ha sokáig akarnak az uralom birtokában maradni, Endrét, mint valami nagy kincset, úgy becsüljék meg, neki mindenben engedjenek, mint fejöknek, uroknak. Ha ezt teszik, a világ összes fejedelmei nem árthatnak nekik. Megparancsolta továbbá, hogy Endrének és Giovanna feleségének hűséget és engedelmességet fogadjanak, a mit legott meg is tettek, de meg nem tartottak.*
Gravia ap. Muratori XII., 553.
Giovanna már akkor a féktelen érzékiség és hatalomvágy uralma alatt állott. Cselszövényekben való páratlan leleményességgel, minden tekintetet félre tevő merészséggel, az emberek lefegyverezésére ellenállhatatlan s a női bájak varázsával tetézett ügyességgel rendelkezett. Vele szemben Endre, a férj természetszerű felsőbbségét érvényesíteni nem tudta. Két évvel fiatalabb volt, mint neje, a mely magában véve csekély különbség egy tizenhét esztendős hölgy s egy tizenöt éves ifjúnak viszonyában jelentékenynyé válik. Ehhez járult az a körülmény, hogy épen azok az erények, melyeket benne a kortársak leginkább magasztaltak, végzetes fogyatkozássá váltak. Petrarca, a „legszelídebb, legártatlanabb embernek,” Cola Reinzi „ártatlan báránynak” dicsőíti. A miből azt kell következtetnünk, hogy naiv és könnyen befolyásolható volt, az önállóságot és erélyt nélkülözte.
Hogy a jellemek ilyen különbözősége, Giovanna erőszakos és megférhetetlen természete mellett, a magyar királyi ház, főleg az aggódó anya, özvegy Erzsébet királyné óvó-intézkedései mellett is katasztrófára vezetett, ismeretes. – Endre királyt, még mielőtt megkoronázhatták volna, Aversában, 1345 szeptember 19-án, felesége bűnrészessége mellett kegyetlenül meggyilkolták.*
Voltak, kik Giovannát e szörnyű vád alól, melylyel az egykorúak szinte kivétel nélkül megbélyegezték, fölmenteni törekedtek. De ezeknek ez alkalommal csak röviden Muratorival, ama kor történeti kútfőinek legbehatóbb ismerőjével és kiadójával válaszoljak: sed illi judicio meo Aethiopem larandum et dealbandum suscepere (XII. 547.), vagyis kárba veszett, haszontalan a fáradságok.
244Telegdi Csanád érseknek mennyire igénybe vette ismételten előkerülő alkalommal bölcseségét, tollát s egyéb szolgálatait a királyi udvar s a magyar nemzet: azt gyanítani igen, de kimutatni nem tudjuk.* Kisöcscse, Vásári Miklós ez ügyben kifejtett tevékenységéről pedig alább beszélünk.
A vatikáni levéltárban (Supplictiones clementis VI. a., 1., p. 2., v. 2., f. 145. ded. 1343 május 10-én) van a devotus orator, Csanád érseknek egy folyamodványa, melyben arra kéri a szent atyát, hogy halála esetén teljes bűnbocsánatot nyerhessen; de vajon mennyire függ össze a nápolyi kérdéssel, annak nyomát nehéz megtalálni. – Megjegyzem, hogy ugyanezt a kegyelmet 1330 szeptember 28-án már Róbert és Sancia, a szicziliai királyi pár is kieszközölték számára XXII. János pápától (Theiner, Hung. I., 529.)
* * *
Az évtizedekig tartott országos zavarok, lázongások és belháborúk után nem csoda, hogy a magyar egyház anyagi és erkölcsi állapota igen elgyarlódott. Ez állapot orvoslása nagyrészt Telegdi Csanád érsekre várakozott.
