Visszaélések az egyház terén.
Visszaélések az egyház terén.
XXII. János pápa már 1317 július 10-én intette II. Tamás érseket és suffraganeusait, hogy papság erkölcsi sülyedésének gátat vessenek. Keserűséggel hallja ugyanis, hogy az esztergom egyházi tartomány papjai, sőt fölszentelt áldozárai ágyasokkal, még konyhaszolgálókkal is élnek, ezzel Istent sértik, papi méltóságukat lealázzák, híveiket megbotránkoztatják; és mert nincs, ki őket intené, saját szennyökben megrohadnak.
Ugyancsak a pápák panaszából értesülünk, hogy Magyarországon némely hitehagyott (fogadalmát szegő) kolduló barátok levetvén szerzetök ruháját, a szent benedek-rendiek fekete öltönyét vették magokra, s a rend nehány apátságát és kolostorát elfoglalták, magokat apátoknak czímezik s az apátság javait tetszésök szerint fölélik, elharácsolják. Létezik ott továbbá bizonyos István nevű ember, ki nem is pap, hanem a fekete csuhát önként felöltötte, és négy szent-benedekrendi apátságot: a bulcsit (Sólymos vára mellett), a bizereit (Arad vármegyében), a grábit (Szegzárd szomszédságában) és a monyoródit (Vácz közelében) ravasz módon elfoglalta; ott szerzeteseket nem is tart, zsolozsmákat se mondat, hanem apátságait jövedelmét világi czélokra elhasználja. Gyakran leveti a szerzetesruhát, világiasan, fegyverkezve jár-kel és feslett életet folytat. Van Magyarországon még egy Pál nevű ágoston-rendi remete, nándorfehérvári püspök, ki a kolozsvári, szintén szent benedekrendi apátságot és a bélai (Szlavóniában) perjelséget, mint commendát a szentszéktől kapta ugyan, hanem a szentszék el is vette már tőle, mégis tartja e szerzetes-javadalmakat, nem lakik a mondott kolostorokban, szerzeteseket se tart bennök, hanem világi szolgákkal kezelteti az egyházi birtokot és jövedelmét elhasználja*
Theiner, Hung. I., 618. V. ö. Ugyanott 549. Ez a Pál Károly király titkára volt.
Ismét a pápai levelekből értesülünk, hogy valami szélhámos pápai álleveleket gyártott és néhány czinkostársával bejárván Cseh-, Lengyel- és Magyarországot, álnokul híresztelte, hogy föl van hatalmazva a szentszéktől teljes bűnbocsánatot és nagy búcsúkat osztogatni mindazoknak, kik a keresztes háborúra bizonyos összeget ajánlanak. Bizony sokakat kerített kelepczéjébe, míg végre a nyitrai egyházmegyében, Rathe (Récse, Récsény) faluba érkezvén, itt is folytatta csalásait; hanem azután súlyos betegségbe esett, halálos félelmében megvallotta az odavaló plébánosnak gyalázatosságait és megfogadta, ha fölépül, a szentszékhez zarándokol, a gyűjtött kincseket átadja és vezekelni fog. Nem épült föl, hanem elégette álleveleit s a gyűjtött kincsből átadott a mondott plébánosnak 23 márka aranyat, 8 márka ezüstöt, egy zacskó különféle ezüst denárt és 5 ezüst kupát, kérvén a papot, hogy e tárgyakat a római kúriába szállítsa. Egyébként ez az ember nevét sem akarta megmondani, czinkostársaitól sem lehetett azt megtudni, mivel ezek, látván, hogy vezérök meghalt, hogy kincseiből sem vehetnek semmit magokkal, noha ezt megkísérlették, féltökben, nehogy elfogják őket, lóra ültek és úgy eltüntek, hogy ama vidéken azontúl senki se látott közülök egyet sem. Minthogy tudni nem lehetett, kitől származtak a fölsorolt értékek, a pápa meghagyta tizedszedőinek, hogy azokat átvegyék és további rendeleti megőrizzék.*
Theiner, Hung. I., 621.
Az esztergomi várban Jób érsek által a XII. században újra épített és Szép-templomnak nevezett székesegyház főkapuja.
(XVIII. századbeli festmény után.)
246A főkapu tympanonja.
(Szűz Mária, III. Béla és Jób érsek alakjaival.)
247Még egy korrajzi adat.
XXII. János pápa leveléből, melyet Liebhard (úgy tetszik, pozsonyi kanonok) fiának, a pozsonyi illetőségű Ragatzi Jánosnak, esztergommegyebeli áldozó papnak írt, kiveszszük a következőket: Zágrábi Mátyás predikátor-rendi szerzetes ezt a Ragatzi Jánost, kinek atyja pap, anyja pedig hajadon vala, a törvénytelen születés akadálya alól, – állítván, hogy erre pápai fölhatalmazása van – föloldotta, hogy ekképen pappá szenteltetvén, egyházi javadalmat nyerhessen. Nevezett Mátyás egyébiránt ezt megtette többekkel. Kisült azonban, hogy Mátyás csaló, mert nem volt pápai fölhatalmazása. A pápa tehát, hogy az együgyüsége miatt rászedett ember papi állása szégyenére koldulni ne legyen kénytelen, utólag megadta neki a diszpenzácziót.*
Theiner, Hung. I., 530. ded. 1330 október 2.
Már 1317-ben I. Károly királyt is kérte a pápa, hogy a magyar egyházat és egyházi személyeket, melyet és kiket sokszorosan megtámadnak és elnyomnak, szabadságaikban és jogaikban, nem különben javaikban és birtokaikban megoltalmazza.* – Magok az ország főpapjai is ezen elnyomatások ellen szükségesnek tartották, Kalocsán gyűlést tartván, hogy szövetkezzenek. Együttesen megesküdtek a sz. evangeliumra, hogy egymást el nem hagyják, hanem az egyházi javak, tized és egyéb jövedelmeik fosztogatói és elfoglalói ellen minden erejökkel és hatalmokkal védekeznek.* Ezt az ellenséges állást a főpapok főleg Csák Máté ellen foglalták el; a királynak annyiban szólt határozatuk, a mennyiben nem tartotta tanácsosnak félelmes ellenfelét saját odujában, a Mátyus-földön megtámadni. A király azonban iparkodott az elégületlenséget elsímítani.*
Theiner, Hung. I., 457.
Knauz, Monum. Eccl. Strig. II., 744.
Pór Antal, Trencsényi Csák Máté czímű könyvének 130. és köv. lapjai.
