Sérelmek, panaszok.
Sérelmek, panaszok.
Baj volt azonban másutt is. Ambrus, a garábi premontréi prépost panaszt emelt Csanád érseknél, hogy minap (1343 szeptember 11.) gyilkos szándékkal rátörtek a suni, váraljai és baczkei falusi népek minden ok nélkül. Ő a monostorba és sekrestyébe menekült, azok meg, mint a veszett ebek utána, fölfeszítették a monostor és sekrestye ajtaját, mire a prépost védelméül magához vette a kis szekrényt, melyben az Úr teste őriztetett, de a rablók ezzel nem törődtek, hanem a szekrényt a földre vetették, eltörték s ezen fölül a monostort kifosztották. Csanád érsek rögtön megbízta a szécsényi, rimóczi, lóczi és váraljai lelkészeket, hogy ez ügyben beható vizsgálatot tartsanak, a népet pedig komolyan intsék meg, mely, ha két hét alatt elégtételt ad: jó; ellenkező esetben a premontrei rendnek a pápától kirendelt védnökeként, szigorúan fog a vétkesekkel elbánni.*
Anjouk. Okmt. IV., 370. – Garábi premontrei prépostságot kettőt ismerünk; egyik a váczi egyházmegyében volt, melynek romjai a nógrádmegyei Szentiván mellett láthatók; a másik az esztergomi (most rozsnyói) egyházmegyéhez tartozott és ugyancsak Nógrádvármegyében feküdt. Romjai Kálnógarán, Losoncz közelében még szemlélhetők. E helyt az utóbbiról van szó. (Czinár, Monast. II., 19.)
Egyebek között a budaszigeti domokos-rendi apáczáknak is védnöke volt, kinek – mint mondá, – kötelessége jogaikat, a mennyiben elkoboztattak, visszaszerezni: inti tehát László pécsi püspököt és Miklós, szentmártoni apátot, hogy ha nem akarják, hogy velök keményen elbánjék, óvakodjanak az apáczák birtokain dézmát szedetni, minthogy a pápák amaz apáczákat mindennemű fizetség alól fölmentették. Hasonlóképen meghagyta és pedig óvatosságból a király nevében, Kemp fia (Chempelinus) Endre mesternek, a szerémi és pécsi kamaragrófnak, hogy a nyúlszigeti apáczák jobbágyaitól, az apáczák kiváltsága és a királyi rendeletek ellenére semmit se szedessen.*
Orsz. ltár, Acta mon. Poson. 46. és 64. csomag, 16. és 8. számok. – Koller, Eccl. Veccl. II., 463.
Egyébiránt ellene, illetve tisztjei ellen is érkeztek panaszok Tamás pozsonyi vicze-prépost és kanonok-társai részéről, kik keservesen előadták, hogy Stomfa, Dévény, Bazin és Szent-György várak, továbbá Récse és Ivány (Ivánka) falvak, nemkülönben a csallóközi Szent-András, Palazóköz, Ilka Prukk, Eberhard, Wilk (Vök) gabona-, méh- bárány- és kecske-tizedei negyedét, melyet az esztergomi érsek kegyességéből régtől fogva kaptak és békességesen bírtak, most a tizedszedők megvonják tőlük.
255Csanád nem volt hajlandó az első szóra hitelt adni a pozsonyiaknak, hanem előbb megkérdezte Dörögdi Miklós egri püspököt, előbb pozsonyi prépostot; és csak miután ez is igazolta a pozsonyi kanonok állítását, engedte meg, hogy a pozsonyiaknak, „kik szintén tagjai az ő egyházának”, a Pozsony nagy és kis vármegyéjében fekvő várak és helységek után a kvartát továbbra is megadják.*
Eszt. kpt. hiteles ltára, 67. iszák, 6. nyaláb, 21. szám. E levél szép fogalmazása figyelmet érdemel.
Volt a pozsonyiakkal más baja is. VI. Kelemen pápa Szécsényi Mihály pozsonyi prépostnak váczi püspökké történt megválasztását, jóllehet a balszemére hibás és még csak 25 éves volt, 1342. július 8-án megerősítvén, helyébe kisöcscsét nevezte ki pozsonyi prépostnak. Ez nem is egy év múlva (1343. április 29-én), milanói Pusterla Vilmosnak engedte át a pozsonyi prépostságot. Ennek pedig helyettese Márton dömösi prépost volt, ki ellen Csanád érseknek keserű kifogásai voltak, melyek gúnyos hangulatban törtek ki belőle a Miklós pozsonyi plebánoshoz, Detre, pozsonyszentmihályi és Frigyes, pozsonyszentgyörgyi rektorokhoz, szintén pozsonyi kanonokokhoz intézett levelében. Úgy látszik, a pozsonyi vicze-prépost kinevezése nem is volt neki hívatalosan bejelentve, mert csak hallomás után (ut dicitur) mondja őt a prépostság adminisztrátorának és nem dispensatornak, hanem dissipatornak, nem conductornak, hanem bursatornak, nem pásztornak, hanem consumptornak sőt corruptornak nevezi az inkább nyomorúságos (miserabilis), mint csodálatos (mirabilis) panaszok után, melyeket felőle hallani kénytelen, hogy t. i. zsarnokoskodik a papságon. Nem hogy kollegiálisan végezné ügyeiket, de rágalmazza, gyalázza papjait, méltatlankodik velök, nem tekintvén állapotukat, melyre Isten meghítta és melyben az emberek tisztelik őket. Továbbá mód nélkül kapzsi, körüljár, mint az ordító oroszlán, hogy mindent elnyeljen, megrövidítsen, megrontson; így a pozsonyi kincsőrző kanonok jövedelmét is, szinte felerészben lefoglalta, noha ezt neki végrendeletben hagyták, a mint ez Gentilis bíboros levelében olvasható. A miért szigorúan meghagyta a nevezett három kanonoknak és lelkésznek, hogy e levél kézhezvétele után harmadnapra menjenek a mondott prépost-helyettesnek s elsőben négyszem között, aztán nyilvánosan, végre ünnepélyesen intsék meg, hogy fékezze rabló hajlamait (animum rapiendi), paptársait szeretettel ápolja, adja meg Istennek, a mi Istené, a császárnak, a mi császáré, a káptalannak, a mi a káptalané, a kincsőrző kanonokoknak is a magáét. Ha pedig ez intelemre nem hajolna, majd elbánik vele ugyan keményen, ezt is mondják meg neki.
Csanád intelmének volt foganatja, a mint ezt Jakab mester jogtudor, szenttamáshegyi prépost, a lelkiekben általános érseki helytartó leveléből megértjük. A felek: Márton dömösi prépost és a pozsonyi káptalan küldöttei megjelentek Csanád érsek előtt, itt megegyeztek, mire az ügy végleges elintézését helytartójára bízta. – Márton prépost arról panaszkodott, hogy a kanonokok nem engedelmeskednek neki. Miután pedig a kanonokok megígérték, hogy őt tisztelni fogják és engedelmeskednek neki, viszont ő is megfogadta, hogy illetlen szavakkal nem gyalázza őket. A mi a nagy rablást illeti, mindössze 15 font dénárról, fontját 30 dénárral számítva, volt a szó. A kincsőrzőt is megtartja jövedelmében és valamennyit szeretetében. – Úgy látszik, Csanád belátta, hogy kissé elhagyta óvatossága, midőn a pozsonyiak szavát szószerint vette és azért bízta az ügyet utóbb helytartójára.*
Csanád levele ded. 1346. május 1. a pozs. kptlan másolatában meg van a prímási magánltárában H. iszák, 1. nyaláb, 1. szám. – Jakab helytartó levele, ded. 1346 június 7. ugyanott.
Kellemetlenebb baja volt Csanád érseknek szepesi káptalanával. A szepesi káptalan János olvasó-kanonok-izgatása következtében valamely alávaló, alaptalan árulkodást küldött a szentszékhez, melyet az érsek eskűjével semmirevalónak jelentett ki. Az igazság kiderülvén, a megszeppent káptalan prépostja és kanonokjai kellő elégtételt szolgáltattak és ünnepélyesen bocsánatot kértek főpásztoruktól, ki megbocsátott nekik és – az egy olvasókanonokot kivéve, – kegyelmébe visszafogadta őket.*
A szepesi kptl. magánltára, 11. szekrény, 2. nyaláb, 21. szám ded. Esztergom, 1338. márcz. 25.
Valószínűleg ez az eset is hozzájárult, hogy midőn Nagy Lajos király az elveszett tarczafői esperesség helyett, melyet Dörögdi Miklós egri püspök elvett a szepesi préposttól, Liptót idecsatolta, s a két egyesített megyének, Szepesnek 256és Liptónak külön püspökséget akart rendelni, illetve a szepesi prépostságot püspöki rangra kívánta emelni: ezt Csanád hathatósan ellenezte.*
Pirhalla: Szepesi prépostság trtt. 29.l.
Az esztergomi székeskáptalannak szintén alkalma volt némi panaszra Csanád érsek ellen; az t. i., hogy a kanonokok számát harmincznyolczról harminczkilenczre szaporította. A dolog úgy történt, hogy bizonyos alkalommal, midőn egyik kanonoki állomás üres volt, ketten lettek kanonokok. Az egyiket kinevezte az érsek, a másik pedig a pápától hozott kinevező bullát. Minthogy ez utóbbit Csanád nem mellőzhette, a másik pedig már benn ült a kanonoki székben, megszaporodott a kanonokok száma. A káptalan kötelességszerűen tiltakozott ez újítás ellen, de tiltakozása ellenére még a XIV. század végén is úgy találjuk, hogy sérelme orvosolva nincs.*
Tört. Tár, 1901. évf. 99. l.
E sérelem akaratlan volt, a minthogy Csanád papjainak minden helyes dologban szívesen kedvezett. Liptó vármegyében a lelkészek kalendás társulatot alapítottak. Nevét onnét kapta, hogy a hó első napján (in kalendis) gyűlekezett egybe, czélja pedig volt egymást azok ellen segíteni, kik az egyház javait hatalmasúl elfoglalták. Csanád érsek, hogy ez üdvös társulást előmozdítsa, nemcsak búcsúkat engedett neki, hanem fölhatalmazta a társulatot, hogy azokat, kik az egyház javait hatalmasúl elfoglalták, előrebocsátva a kánoni megintést, az ő nevében egyházi tilalom alá rekesztessék, sőt kiközösíthessék.*
Századok, 1876. évf. 343. l. – Anjouk okmt. V., 243. – Bél, Notitia Hung. novae II., 548.
A legegyszerűbb egyházi ügybe készséggel avatkozott. Azt természetesnek találjuk, hogy barátja, Dörögdi Miklós apai birtokát amaz engedményekben, melyekben néhai Meskó veszprémi püspök részesítette, hogy t. i. minden főesperesnek tartozó fizetségtől és tizedtől és annak negyedétől fölmentve legyen, megerősítette;* az is meg könnyen érthető, hogy a péterváradi cziszterczita apát és a kelenföldi (creynweldi) Sz. Gellértről nevezett egyház plébánosa között, valamelyes dézma-ügyben létrejött egyességet megerősítette:* de, hogy egy szegény, megvakult falusi papnak ügyét rendezi, ahhoz nem csupán nemes kebel, de kiváló főpásztori buzgóság is kell,* azonképpen, midőn megengedi, hogy Sándor (ki I. Károlyt, nejét és gyermekeit Zách Felichián merénylete alkalmával megvédelmezte) fiai gömörmegyei Panith birtokukon kőből új templomot építhessenek, a mi egyúttal a hitélet éledésére mutat.*
Veszpr. püspökség római okmtára, II., 123.
Theiner, Hung. I., 798.
Egyszerű másolat a várkonyi egyház levéltárában.
Orsz. ltár, acta eccl. fasc. 52. nro. 3. ded. Buda, 1349 márcz. 20.
S ezzel Csanád érsek élete befejezéséhez jutottunk.
Még 1346 márczius 16-án engedelmet kért a pápától, hogy a szent sírt tizedmagával, fegyveres emberekkel, meglátogathassa, azután pedig az apostolok fejedelmei sírját Rómában tisztelhesse. A pápa e kérelméhez készségesen hozzájárult, hogy a Szentföldet azonnal, Rómát pedig az 1350. jubileumi évben meglátogathassa.*
Theiner, Hung. I., 710.
A jubileumi évet azonban nem érte meg. Nagy Lajos király 1349 deczember 10-én kelt jeles alakú levelének, melyet Tatamér székesfehérvári prépost és viczekanczellár adott ki, záradéka jelzi, hogy az esztergomi, kalocsai és zárai érsekségek, a bosnya, szerémi és zágrábi püspökségek üresedésben vannak, (Garai) János veszprémi és (Keszei) Miklós nyitrai választott, megerősített püspök.* Vásári Miklósról, Csanád utódjáról említés nincsen, a miből azt következtethetjük, hogy Telegdi Csanád nem sokkal 1349. deczember 10-ike előtt húnyt el.
Ajnouk Okmt. V., 343.
A XIV. századnak ő volt legnagyobb magyar főpapja.
