A benczés-rend reformja.
A benczés-rend reformja.
Nem utolsó, sőt – mondhatnók – Csanád érseknek elsőrendű főpásztori érdeme, a Szent Benedek fiainak, vagy, mint őket akkor hítták, fekete barátoknak reformálása, mely Szigfrid (magyarosan Sefréd vagy Sebrét), előbb (1330–1355) garamszentbenedeki, azután 1365 márczius 11-én bekövetkezett haláláig szentmártoni apát nevéhez fűződik. Ez a Szigfrid, a XIV. század egyik legtevékenyebb és legerélyesebb szerzetese, jó, talán baráti viszonyban is állott Csanáddal, kivel jellemben megegyezett. Ügybuzgalmát és képzettségét a pápa és király is igénybe vették. XXII. János pápa ugyanis a Szent-Benedekrend reformálását czélzó káptalanok megtartását elrendelvén, az első káptalan egyik elnökévé Szigfridet rendelé. XII. Benedek pápa nyílván ezeknek a káptalanoknak ajánlatára bocsátotta ki 1337 januárius 13-án az által kidolgozott szabályokat a Szent Benedek fiai részére, melyeket Károly királynak is megküldött, kérvén őt, hogy e szabályokat megtartassa velök és minden tekintetben gyarapodjanak.* 254Bírjuk e szabályokat az átíratban, melyet Csanád érsek Visegrádon készíttetett 1338 június 29-én.*
Theiner, Hung. I., 611., 612.
Fejér, CD. VIII/IV., 337.
Mi baj volt a Sz. Benedek szerzetében, világosan megírta a garamszentbenedeki apát, akkor, 1344 márczius 18-án, már a magyarországi tartományi káptalan elnöke VI. Kelemen pápához intézett folyamodványában. A Szent Benedek-rend monostorai, – úgymond, – szellemileg és anyagilag igen elgyarlódtak s ennek következtében annyira elnyomták őket, hogy kevés találkozék közöttük, melyek teljes jogaikban, birtokaikban és javaikban ülnek; ellenkezőleg, némelyek javait felerészben, másokét háromnegyedrészben, sőt négyötödrészben elfoglalták, a mi annál gonoszabb, mivel negyvennél több monostort a tatárpusztítás óta minden tartozékaikkal egyetemben, hol papok, hol másrendű szerzetesek, hol némely világiak elfoglalva tartanak, mint ezt a szerzetes látogatók (visitatores) még XII. Benedek pápának körülményesen előadták. Minthogy pedig ez elkallódott javakat a szentszék segítsége nélkül visszafoglalni nem tudják, esedezik, hogy az esztergomi és kalocsai érsekeket (de mert a kalocsai érseki szék ekkor hosszabb időig vákált, voltaképen csakis Csanádot) és suffragonenseiket utasítani méltóztassék, miszerint mindegyikök, a maga megyéjében, a Szent Benedek-rend úgy férfi, mint női kolostorai fölújitására ügyelni és javaik visszaszerzésében segítségökre lenni szíveskedjék. Jogaik és jószágaik fosztogatói ellen egyszerűen és szép csöndesen, de szigorúan járjanak el, s őket azok visszaszolgáltatására egyházi fenyítékkel kényszerítsék. Minthogy pedig továbbá az összes magyarországi benczés monostorok egy tartományt alkotnak, rendelje el a pápa, hogy a visszaszerzés költségeit közösen viseljék. Végre, hogy e nagy munka mielőbb véget érjen, örökös védőket (conservatores) rendeljen számokra, kik között Csanád természetesen az első helyet foglalta el.*
Supplic. ad Clem. VI. a. 2. p. 2. f. 36. – V. ö. Knauz: A Garam melletti sz.-benedeki apátság 71. köv. lapj., hol Szigfrid életrajzát közli.
