1892-iki választás.
1892-iki választás.
1892 januárban volt a képviselőválasztás. Esztergomban nagy pártharcz folyt Timor Ákos szabadelvűpárti és Frey Ferencz ellenzéki között s a heves harcz után Frey Ferencz győzött 55 szavazattal. Ellenben a köbölkúti kerületben a mely rendesen függetlenségi volt, most Kobek István földbirtokos szabadelvű programmal 535 szótöbbséggel győzött Zboray Aladár függetlenségi jelölttel szemben. A dorogi kerületben a volt képviselőt, Reviczky Károlyt ismét egyhangúlag választották meg, függetlenségi programmal.
Vaszary Kolos, az új s immár bíbornok-herczegprímás február 1-én érkezett Esztergomba, hogy székét s rezidencziáját elfoglalja. A székfoglalás február 4-én 437csöndben, zajtalanúl ment végbe. Február 7-én Galimberti Alajos pápai nunczius püspökké szentelte őt. Az új prímás első pásztorlevelét február 4-én adta ki.
Gyásza volt a városnak s a vármegyének, mikor május 9-én Baross Gábor a „vasminiszter” meghalt. A minisztert személyes kötelékek is fűzték Esztergomhoz, itt végezte iskolai tanúlmányainak egy részét s az ő érdeme volt az új vasút.
Június 6-án ünnepelte a nemzet a koronázás 25-ik évfordúlóját. Ezen részt vett a vármegye is küldöttségével, de Esztergom nevének szerepe a herczegprímáshoz fűződik, a ki a trón előtt tartott nagyszabású beszédével igazán országot, sőt európai feltűnést keltett. Ez a beszéd a nemzeti szellem megnyilatkozása volt s az egész jubileum középpontjává lőn.
Fontos közgazdasági mozzanat volt ez évben a Kis-Duna kikotortatása. Erről már 10 év óta folyt a tárgyalás, már 1882-ben bizottságot küldött ki a vármegye a kérdés tanúlmányozására, később föliratot intézett a miniszteriumhoz, de a nagy költség miatt elhalasztották az általános Duna-szabályozás idejéig ezt az ügyet. Esztergom városára azonban lassan szinte életkérdéssé lett a Kis-Duna kikotrása s azzal együtt egy téli kikötő alapítása. A Vaszary Kolos érdeme, hogy a közlekedésügyi miniszter komoly feladatul tüzte ki e két dolog megvalósítását. Épúgy mint az, hogy az esztergomi dunai hidat már az 1893-iki orsz. évi költségvetésbe fölvették.
A herczegprímást kineveztetése első évfordúlóján Esztergom városa díszpolgárrá választotta.
Az esztendő befejezésekor fontos változás állott be a vármegye vezetésében. A főispán gróf Majláth György lemondott a kormány valláspolitikai elvi kijelentései miatt. A válás a vármegye és a főispán között érzékeny volt. És valóban gróf Majláthban a vármegye kedves, rokonszenves főembert veszített el. Ő már egészen más főispán volt, mint elődje, gróf Forgách Ágost. Ő a „laisser faire” elvén állott s ritkán avatkozott be közvetetlenűl a vármegye ügyeibe. Inkább szolid összekötő kapcsa volt a vármegye s a kormány között s a megyének főleg képviselője volt. Igazi úr, a ki magas műveltséggel, nemes elvekkel, de közvetetlen tevékenység láza nélkül állott a vármegye élén. Alatta az alispán volt mindenben a fő irányító, az a bizonyos jobb kéz, a mely mindent elvégez.
Ez volt az oka, hogy utána elég hosszú ideig, teljes két évig interregnum volt, pedig igen nevezetes időszak következett, az egyházpolitikai küzdelmek évei. Kruplanicz Kálmán alispán ugyanazzal az eredménynyel vitte a vármegye ügyeit tovább, mint a főispán alatt.
