Dankó József.
Dankó József.
Dankó József, cz. püspök, hittudományi doktor, szül. 1829-ben. 1868-ban került Esztergomba kanonoknak; egyúttal megbízták a papnevelő kormányzásával. 1870-ben apáttá, 1874-ben pápai prelátussá nevezték ki; 1881-ben a M. T. Akadémia levelező tagjai közé választotta. 1889-ben pozsonyi nagyprépost, 1890-ben pristinai cz. püspök lett. Dankó világszerte ismert híres magyar theologus volt, a kinek kiváló latinsággal megírt könyveit még sok külföldi papnevelőben is tankönyvül használják. Simor herczegprímásnak, a ki a vatikáni zsinatra is őt hívta magával theologiai szakemberéül, művészeti ügyekben szintén egyik tanácsadója volt. Dankónak magának sok ezer kötetből álló könyvtára, képtára, nagy rézmetszet-gyűjteménye volt, a melynek egy része Pozsony városnak és az esztergomi papnevelő-intézetnek, másik része nővére, Rényi Rezsőné családjának jutott. Irodalmi működést theologiai és műtörténeti téren fejtett ki. Meghalt 1895-ben, Pozsonyban.
Főbb művei: Historia Revelationis Divinae, 3. kötet, 1862–1867. – Vetus Hymnarium ecclesiasticum Hungariae, 1893. – Műtörténeti irodalmi munkásságának alkotásai közűl itt különösen az Esztergomot érdeklők említendők: De capella Bakacsiana, 1875. (a híres Bakacs-kápolna műtörténeti ismertetése). – Történelmi, műirodalmi és okmánytári részletek az esztergomi főegyház kincstárából, 1880. (a székesegyházi kincstár kincseinek képeivel magyarúl és németül hasábosan megjelent mű). – Monimentum J. Simor, 1886. (Simor prímástól a főszékesegyházban végzett építkezések, továbbá a prímási könyvtár és műgyűjtemények ismertetése).
