IV. Hullámalatti parti szintáj.
IV. Hullámalatti parti szintáj.
Függélyes kiterjedése: 4 méter mélységtől egész 20 m. mélységig. Szélességi kiterjedése egyes helyeken különböző, a szerint, a mint a part folytatása a tenger alatt egyenletesen vagy meredeken ereszkedik le. Vannak egyes pontok, a hol partok folytatása, 30 m. mélységre meredek, majdnem függőleges falat képez és a hol ezen szintáj szélessége minimális (pl. „Dalle Vedove” osteria előtt Pecsinén). Egyes helyeken, Szusák mentén (Bagno al Lido vagy a Glavan-házak előtt Pecsinén, a Fiumara, Recsina és Czirkvenicza (Recsina) torkolatánál és máshol) nem a part tengeralatti lejtője képezi a tengerfeneket, hanem a vizektől összehordott görgetegek, kavics, homok, iszap és egyéb törmelék, melyek egyenletes, majdnem vizszintes tengerfeneket alkotnak. E szintájban a leginkább uralkodó a sziklás, moszatbozótokkal benőtt, hol gyorsabban, hol lassabban leereszkedő tengerfenék.
A jellemző állatfajok és csoportok elterjedésének maximuma 6–15 méternyi mélységre esik.
Ezen szintájban a hullámmozgás hatása gyenge, elmosódott, a hőmérséklet nem függ annyira a levegő hőmérsékének változásaitól; tengeralatti hideg édesvizi források is ritkák, tehát a hőmérséklet valamivel állandóbb; az előbbi adatok alapján az évi középhőmérséklet a felsőbb vizrétegekben 16 C°, az alsóbbakban 14 C°; a téli és nyári hőmérséklet közötti különbség: a felsőbb vizrétegekben 10 C°, az alsóbbakban 5.8 C°. E szerint a nyári és téli hőmérsékletek közti nagyobb különbségek még megvannak, csakis a naponkinti hőmérsékleti ingadozások hiányzanak, miért is a hőmérséklet változásai csakis 3–4 nap összehatása után mérhetők.
Szél okozta vizáramlatok nincsenek ugyan, de a tengeralatti vizáramlatok rendesen működnek. A fény behatása is gyengébb és a tenger fenekén lévő tárgyakat elmosódva látjuk; a viz szinárnyalatai többé-kevésbbé sárgászöldek.
A hullámalatti szintájban élő tengeri állatok a hullámtolást és a hőmérséknek rögtöni változását nem türik, ellenben magasabb közép-hőmérséket és elegendő világosságot igényelnek; azért e szintájt jellemző állatai nagyobb részt még a Földközi-tenger faunájához tartozó alakok.
Ilyen mediterrán állatok a következők:
1. Puhányok. Typus: Mollusca.
a) Fejlábuak. Nappal a sziklaüregekben rejtőznek, éjjel zsákmány után indulnak.
Octopus vulgairs Lamark, (folpo) közönséges polip.
Eledone moschata Risso, (folpo) pézsmapolip.
436Argonauta Argo Linné, vitorlázó polip. A nőstény héja vékony, csónakalaku, két karja széles; a him kicsiny (Hectocotylus), héja nincsen. Nagy ritkán vetődik be a déli Quarneróba; Dalmácziában gyakoribb.
Loligo vulgaris Lamark, (calamaro) kalamáris. Közönséges.
L. sagittata Risso, (totano). Ritka.
Sepiola vulgaris Grant, (todoro). Elég közönséges.
S. Rondeletii Leach, (sepolina) kis tentahal és
Sepia officinalis Linné, (sepia, seppa) nagy tentahal. Közönségesek.
b) Csigák. Murex Blainvillei Payraudeau. Homokos tengerfenéken közönséges. Ritkábbak: M. truculus Linné, M. brandaris Linné, M. erinaceus Linné, M. tarentinus Lamark, M. decussatus Gmelin. A sziklákon gyakoriak: M. cristatus Brocchi és M. Edwardssii Payraudeau.
Chenopus pes pelicani Linné. Közönséges.
Cypraea lurida Linné. Ritkább.
Cerithium vulgatum Bruguiere. Iszapos tengerfenéken él.
Rissoa Montagni Payraudeau, R. costata = Alvania costata Brusina.
Zizyphinus striatus Linné, Z. crenulatus Brocchi. Moszatokkal benőtt talajon.
Trochus Adansoni Payraudeau. Mint az előbbiek.
Fissurella costaria Deshayes. Sziklákon.
Aplysia depilans Linné. A kövek alján (Portorč).
Doris coerulea Risso. Mint az előbbi (Portorč).
Chiton marginatus Pennant. Ritka quarnerói faj.
c) Kagylók. Teredo navalis Linné. A czölöpöket, hajók alját és egyéb alámerült faanyagot összerongálja.
Solen vagina Linné, (cappa lunga) tengeri bab. Iszapos talajon Cirkvenicza környékén kevés; elárusitás végett inkább az átellenes szigetekről, a velenczei lagunákból hozzák.
Tellina serrata Renieri és T. balaustina Linné. Homokos tengerfenéken.
Cytherea exoleta Linné, C. chione Lamark, (cappa liscia) sima kagyló. Homokos fenéken az egész Adriában elég közönségesek.
A selyemkagylók, Pinna-fajok nálunk ritkák, mig ellenben Dalmáczia tengereinek homokos fenekén közönségesek.
Chama gryphoides Linné. A partmenti sziklákhoz tapad; közönséges.
A III. hullámok parti szintájában felsorolt Arca, Lima, Spondylus, Anomia és Ostrea-nemek fajai ezen szintáj felsőbb vizrétegeiben is előfordulnak.
2. Molluszkoidok. Typus: Molluscoidea.
a) Mohállatok (Bryozoa) tölcséralaku telepei, u. m.:
Flustra hyalina Pall.
Membranipora pilosa L., M. pertusa Esp.
Retepora cellulosa Linné. Sziklákhoz, nagyobb moszatokhoz és egyéb tárgyakhoz tapadnak.
b) Kulacsállatok (Ascidiae). Sziklákhoz, czölöpökhöz tapadnak.
Ascidia mammillata Cuvier A. (Ciona) intestinalis Linné.
Cynthia papillosa Sav.
Amaroecium roseum Edw.
Pyrosoma elegans Les. és P. giganteum Les.
3. Rákok. Crustacea.
Stenorhynchus longirostris Fabr., tengeri kaszáspók. Gyakori bozótlakó.
Pisa armata Latreille. Moszatokkal benőtt sziklákon lesben áll; háta néha tele van algákkal.
P. nodipes Leach. Ritkább quarnerói faj.
Maja squinado Rond, (grancevola) tengeri pók. Közönséges. M. verrucosa M. Edw. Gyakori.
Lambrus angulifrons Latreille. Sziklás fenéken gyakori (Portorč).
Pilumnus hirtellus Linné. Gyakori.
Carcinus maenas Pennant. Közönséges a sziklarepedések között.
Gonoplax rhomboides Fabr. Sziklás fenéken.
Pinnotheres pisum Linné, az osztrigákban; Pinnotheres veterun Linné, a selyemkagylókban (Pinna), de szabadon is, iszapban. Nálunk ritka fajok.
Ilia nucleus Herbst. Az iszapban (Fiume).
Atelecyclus heterodon Leach. Sziklás talajon (Portorč).
Corystes dentatus Latr. Sziklákon, ritkább faj.
Dorippe lanata L. Mint az előbbi.
Pagurus Fabr. A remeterákok számos kisebb-nagyobb faja, melyek üres csigahéjakban élnek, hogy lágy utópotrohukat megvédjék. Iszapos vagy homokos tengerfenék lakói.
Pagurus timidus Roux, a partok mentén; P. maculatus Risso; P. Prideauxii Leach (Zeng); P. sculptimanus Lucas. Az iró 2 példányt látott Zeng vizeiből.
437Galathea strigosa L. (la morte) és G. squamifera Leach. Ritkább fajok.
Scyllarus arctus Roemer. A fiumei kikötőben is gyakori.
Palinurus vulgaris Latr. (ragosta, squilla), nagy csáposrák, valamint a Homarus vulgaris M. Edw. (astice), nagy ollósrák. Partmenti sziklaüregekben rejtőznek, néha 80 cm. hosszu példányukat fognak.
Crangon vulgaris Fabr., C. cataphractus Olivi.
Virbius viridis M. Edw. Sziklaüregekben; ritka.
Sicyonia sculpta M. Edw. Ritka faj.
Squilla mantis Rondelet és S. Desmarestii Risso, a nagy és kis istenimádó (szájlábu) rák. A Quarneróban nem gyakori, ellenben a triesti és a többi isztriai öbölben kosárszámra fogják; tengerparti halászaink ezeket a rákokat iztelen husuk miatt a tengerbe visszadobják.
Syngnathus acus. Hippocampus antiquorum. – Tühal és csikóca.
1/4 nagyság.
4. Gyürüs férgek. Classis: Annelides. Typus: Vermes.
Eteone pterophora Ehlers. Quarnero.
Eulalia viridis Savigni, Fiume. E. obtecta Ehlers, Martinschizza. E. macroceros Grube, Fiume.
Eurysyllis tuberculata Ehlers, Zurkovoi öbölben,
Ehlersia cornuta Rathke, Martinschizzai öbölben moszatok között.
Syllis Krohnii Ehlers. Zurkovoi öbölben moszatok között, S. brevipennis Grube. Mint az előbbi.
S. hyalina Grube. Mint az előbbi.
Sylline rubropunctata Grube. Portorč öblében moszatok között.
Glycera unicornis Savigny és G. tesselata Grube. Martinchizza öbölben homokos talajon.
Nereis Costae Grube. Fiume körül gyakori a moszatok között, sziklák és kövek alatt, valamint szivacsokban.
N. rubicunda Ehlers. Fiume körül sziklás talajon, moszatok között gyakori. – N. rava Ehlers. Fiume körül iszapban. – N. cultrifera Grube. Fiume körül bőrmoszatokon. – N. Dumerillii Audouin et M. Edwards. Portorč öblében moszatok között.
Eunice sanguinea Quatrefages, Pecsinén, a martinschizzai öbölben moszatok között. – E. siciliensis Grube = E. adriatica Schmarda. Fiume körül sziklák között. – A Baross-kikötő építésekor a repesztett sziklatömbök közül 3 példány opalizáló szinekben ragyogó Eunice került napvilágra és ez ismertetés irójának birtokába, melyek közül az egyik 1 1/2 m. hosszú, a másik kettő 1 m.-nél rövidebb volt. Ezeket E. gigantea Sav. = E. aphroditois Pall. tekintjük, de minthogy ezt a fajt egy szerző sem említi és Claus exotikus alaknak mondja, alkalomadtán előbb pontosan meg akarjuk határozni.
E. Harassii Aud. et M. Edw. Pecsinén, martinschizzai és portorči öbölben gyakori.
Nematonereis oculata Ehlers. Martinschizza öbölben moszatok között.
Lumbriconereis gracilis Ehlers, L. Nardonis Aud. et M. Edw. és L. coccinea Renier. Fiume körül köves, bozótos tengerfenéken.
Euphrosine mediterranea Grube. Sziklalyukakban és nulliporák csatornáiban a martinschizzai öbölben.
Chrysopetalum fragile Ehlers. Fiume körül sziklás talajon.
Zygaena malleus. – Kalapácshal.
1/8 nagyság.
438Hermadion pellucidum Ehlers. Martinschizzai öbölben, bozóttal benőtt sziklás talajon.
Serpula contortuplicata Linné, Portorč, Pecsine. S. vermicularis L. egy leszerelt hajó fenekéről kaptuk. S. aspera Philippi, portorči öbölben, sziklás talajon, Zurkovón, bova lánczokon. S. filograna Nardo, Fiume, Pecsine, Portorč. S. clavigera Grube, a pecsinéi, martinschizzai öbölben. S. tricuspis Grube, S. galeata Grube és S. protense a portorči öbölben.
Protula intestinum Linné. A martinschizzai öbölben.
5. Tüskebőrüek. Typus: Echinodermata.
a) Tengeri sünök: Toxopneustes brevispinosus Brdt. – Echinus lividus Lam.
Spatangus purpureus Lesk., Echinocardium mediterraneum Gray és Brissus unicolor Klein, szívalakú sünök.
b) Csillagállatok: Astropecten pentacanthus D. Ch., A. platyacanthus M. et Tr. – Asterias rubens L. – Comatula mediterranea Lam. = Antedon rosacea Norman.
c) Tengeri uborkák: Holothuria tubulosa Gmel., homokos talajon, mindenütt közönséges, különösen sirokkális szélvihar után. Ritkábbak: a H. tergestina Sars., H. Poli D. Ch., Cucumaria cucumis Risso és a Synapta digitata. Mntg.
6. Ürbelüek. Typus: Coelenterata.
a) Magános virágállatok: A. sulcata Penn. és Actinia Rondeletii D. Ch, a sziklákon. A. mesembryanthemum Johnst. sziklákon és Murex csigák héjain. – A. effoeta L. a remeterák által lakott csigahéjakon. – Adamsia palliata Johnst sziklákon és csigákon.
b) Telepes virágállatok (koralok): Asteroides calycularis Edw. – Pennaria disticha Goldf. – Sertularia sp. L. Egy Madrepora cervicornis Lam. telepekhez hasonló korál. – Gorgonia verrucosa Pall. több alakváltozata: egyenes vesszőforma, kúszó és felemelkedő ágakkal és kiszélesedett teleptalppal. – Mind sziklákhoz és szirtekhez tapadnak.
c) Szivacsok: Cacospongia cavernosa Schmidt Oszkár, – Euspongia adriatica O. Schm., – E. quarnerensis válfaj, – Reniera porosa O. Schm., – R. cratera O. S., – Aplysina aerophoba Nardo, – A carnosa O. S. sárga, vizből kiszedve sötétkék, – Halichondria aurantiaca O. S., – Axinella cinnamonea O. S. intenziv sárga bokoralak, – A. polypoides O. S. – A már említett Geodia placenta = gigas = tuberosa O. S., – Ancorina verrucosa O. S., – Suberitus domuncula Nardo, melylyel a Dromia rák hátát betakarja, – S. massa Nardo, – S. papillina O. S. A Suberites fajok gyakran teljesen magukba temetik a Cerithium csigahéjakat, miket a remeterákocskák (Pagurus) lakásuknak foglalnak le.
A Quarneróban a mosdószivacs két változata fordul elő. Északi felében a quarnerói, a déli felében az adriai mosdószivacs. A quarnerói szivacsok azonban nem tetszetősek. Szinük szennyes barna és a szarúnemű váz fonalai érdesek s e miatt az e fajta szivacsok mosdó asztalra nem valók. A közéletben butorok, kocsik és különösen a fiumei halászok a halcsarnokban az asztalok mosására használják.
A Quarnero déli felében előforduló mosdószivacsok között vannak olyanok, a melyek a követelményeknek megfelelnének, mert vázuk finom és puha, de ezeket sem halászszák, mert aljuk rozsdaszinű foltokkal lévén tele, árúba nem bocsáthatják. Pedig ezek a foltok onnét erednek, hogy a szivacsok a tengerfenék porondjának vasalkatrészeit magukba sziják, a mi azonban semmi befolyással sincs a szivacs jóságára.
