V. A félhomály szintája.
V. A félhomály szintája.
Függélyes kiterjedése 20-tól 40 méterig. Tengerfenekét a középső meredek lejtő képezi, ezért vízszintes kiterjedése is a helyi viszonyok szerint 20–70 méternyire terjed kifelé. A tengerfenék kevésbbé változatos, talaja többnyire sziklás a lapos területen durva, kavicsos, fövenyes és agyagos. Édesvizi források e szintájban nincsenek, a víz sótartalma és fajsúlya e szerint mindenütt egyenlő. A fénynek ereje már tetemesen csökkent és igy az uralkodó szin a szürkés zöld; nappal is félhomály uralkodik, melyben a fény és árnyék közötti különbség elenyészőben van. A víznyomás a legalsó vízrétegekben 3 1/2 légnyomásnak felel meg.
439A közvetetlen hullámmozgás nem létezik többé, csak az állandó mélységi rendes áramlat az, mely ezen vízrétegek zömét mozgásban tartja. A hőmérsék sülyedt; a nyári hőmérséklet 13.6-tól 14 C.°, a téli 11.1-től 11.7 C. °-ig. A közép évi hőmérséklet 12.5 C.°. A nyári és téli hőmérséklet közötti különbség; a felsőbb vízrétegekben 2.9 C.°, az alsóbbakban 1.9 C.°. A hőmérséklet ingadozásai csakis egy hétnek összes eredményei után mérhetők.
Az eme szintájban élő állatoknak életfeltételei: mérsékelt fény és mérsékelt víznyomás, – nem erőszakos, de egyenletes, lassú vízmozgás, – alacsonyabb, de állandóbb hőmérséklet.
E szintájban találkozunk olyan állatalakokkal, milyenek még mindig a melegebb Földközi-tenger faunájához tartoznak, de a legalsóbb rétegekben olyanokkal is, a melyek az északi hidegebb tengerek felső vízrétegeiben tartózkodnak.
A félhomály vagy középszintájnak állatvilága a következő:
1. Puhányok. Typus: Mollusca.
a) Csigák: Fusus rostratus Olivi, F. coralinus Scacchi.
Nassa incrassata Müller,
Cyclope neriteus Linné,
Ovula adriatica Sow. sziklás talajon.
Turritella communis Risso, iszapos talajon.
Vermetus sp. sziklás talajon.
Ziziphinus (Trochus) conulus Lam.
Bulla hydatis Linné és
Akera carnosa Cuvier, nem gyakoriak; Portorén, agyagos tengerfenéken.
Philine (Bulla) aperta Linné, mint az előbbi.
Doris limbata Lam., D. coerulea Risso, mint az előbbiek.
Chiton fascicularis Linné, sziklás talajon.
Dentalium entalis L., D. dentalis L. agyagos vagy iszapos talajon; nem gyakoriak.
b) Kagylók:
Solecurtus strigillatus Blainville. Igen ritka. Tudtunkkal tiz év alatt a Quarneróban 2 példányt fogtak; már a Veglia és Cherso szigetek közötti tengerszorosban (Canale di mezzo) gyakoribb, Zára környékén már közönséges.
Lyonsia corruscans Scacchi; a Cirkvenicza fürdőhelylyel szemközt nagy mélységben több példányt találtak.
Tellina serrata Renieri, a Quarnerónak egyik sajátossága; közönséges.
Venus verrucosa Linné, homokos talajon gyakori.
Cardium ciliare L., homokos és moszatokkal benőtt tengerfenéken gyakori. – C. papillosum Poli, iszapos talajon. – C. edule Linné, agyagos és iszapos talajon gyakori.
Pecten glaber Linné, a leggyakoribb fésükagyló. – P. opercularis L., P. varius L., R. pusio L.
Vola Jacobaea L. = Ostraea L. = Ostraea Jacobaea L.= Pecten Jacobaeus Blainv. Nagy fésükagyló tengerünkben kevésbbé, Dalmácziában ellenben mindenütt gyakori.
2. Molluszkoidok.
Ezek közül a szirtekhez, sziklákhoz és üres Cardium csigahéjahoz tapadnak a különféle kulacsállatok, milyeneket már a hullámalatti szintájban is találtunk.
3. Rákok. Classis: Crustacea.
A szintáj felső és közép vizrétegeiben ugyanazon rákfajok fordulnak elő, mint a melyek a hullámalatti szintájban élnek. Azokon kivül megemlítendők:
Inachus thoracicus Roux. algák között.
Portunus depurator Linné, homokban és iszapban; portoréi öböl.
Corystes dentatus Latr. Nagyobb mélységekben gyakoribb mint a hullámalatti szintájban.
Dromia vulgaris M. Edw, hátát a Suberites domuncula szivacscsal betakarva, zsákmányát csellel közeliti meg.
Homola spinifrons Lam. Sokkal ritkább az előbbinél, melylyel életmódra nézve megegyezik.
4. Gyürüs férgek. Classis: Annelides.
Carobia lugens Ehlers, moszatok között a martinschizzai öbölben.
Phyllodoce vittata Ehl. és
P. lamelligera Ehl., Fiume körül az iszapban.
440P. albovittata Grube, a martinschizzai öbölben.
Podarke agilis Ehl., mint az előbbi. P. viridescens Ehl. és P. albicincta Ehl., a fiumei kikötő szerves anyagokat tartalmazó sáros iszapjában.
Periboea longocirrata Ehl., martinschizzai öböl sziklái között él; épen igy a
Proceraea picta Ehl.
Staurocephalus rubrovittatus Grube, Fiume, Szusák, Pecsine, Martinschizza.
Sigalion limicola Ehl. Fiume kikötőjében.
Chaetopterus variopedatus Renier. Matisz mindeddig Portorén 2 példányt fogott.
Hermione hystrix Sav. = Aphrodité hystrix Quatrefages, és
A. aculeata Linné, a Quarnero iszapjában gyakoriak.
5. Tüskebőrüek. Typus: Echinodermata.
a) Tengeri sünek: a nagy Echinus melo Lam. (melone di mare) tengeri dinnye és a már emlitett részarányos, szivalaku Spatangus és Brissus fajok.
b) Csillagállatok: Astropecten aurantiacus Philippi. – Echinaster sepositus Retz. – Asterias glacialis O. E. Müll. – A szabályos ötszöghöz hasonló Palmipes membranaceus Linck. – A hengerkaruak közül: Ophiura longicauda Linck. – O. lacertosa Linck. – Ophiomyxa pentagona Lam. – Az Antedon rosacea Norm. felkuszó csillagállat itt is fordul elő.
b) Holothuriák alakjai és fajai azonosak a hullámalatti szintájban élőkkel,
6. Ürbelüek. Typus: Coelenterata.
Szivacsok: A már emlitett Suberites fajok, – Axinellák és Aplysinák; továbbá: Sycon (Sycandra) raphanus O. S. és S. papillosa O. S. – Asconida mészszivacsok nemezei és Chondrosia bőrszivacsok.
