Nagyrőcze erdőgazdasága.
Nagyrőcze erdőgazdasága.
Nagyrőcze r. t. város erdőgazdaságát a következőkben ismertetjük: A városi erdőbirtok – azelőtt a Szász-Coburg-Gothai herczegi murányi hitbizományi uradalom csekély része lévén, – az 1857. évi február hó 27-én kelt örök adás-vevési szerződés alapján, vétel útján ment át a város birtokába.
Az erdőbirtok a nagyrőczei járás Nagyrőcze r. t. város határában fekszik, 320–1017 méter tengerszin feletti magasságban és 2284.85 kat. holdnyi kiterjedésben, melyben a Coburg herczegi uradalomtól vett erdőségek 2160.61 kat. hold és későbbi vétel útján szerzett 124.24 kat. holdnyi terület foglaltatik.
Helyrajzi tekintetben a városi erdőbirtok a középhegység és átmenetileg a magashegység jellegével bír, ÉNy.-ról DK. felé hajlik és több kisebb-nagyobb völgygyel és vízérrel van megszakítva. A fővölgy a „Murányvölgy”, melynek mindkét oldalán húzódó magaslatain az erdő terül el. Éghajlata mérsékelt, de a késői és korai fagyok a magasabb fekvésben gyakran érezhető kárt okoznak. Az uralkodó szelek iránya Ny. és ÉNy.
Az uralkodó fanemek közül a bükk az erdőterületnek 50%-át, a gyertyán 30%-át, a tölgy 5%-át, a nyár és nyír 15%-át foglalja el, melyek között a kőris, juhar, szil és hárs szórványosan fordul elő.
A kezelést és felügyeletet egy erdőmester gyakorolja, kinek egy fagondnok van alárendelve, a ki egy erdőőrrel az erdővédelmi szolgálatot teljesíti. A kezelési és erdőőrzési költségek évenként 2086 koronába kerülnek.
A városi erdőbirtok üzemét már az 1874. évben – tehát az erdőtörvény életbeléptetése előtt – tömegszakozás alapján rendezték be. Az első gazdasági üzemterv szerint az egész erdőbirtok egy sarjerdőüzemosztályt alkotott 40 éves fordával. Miután azonban az üzemterv az erdőtörvény követelményeinek meg nem felelt, új üzemterv készítése vált szükségessé és e szerint egy szálerdőüzemosztályt 80 éves fordával, 60 évi átmenettel és egy sarjerdőüzemosztályt 40 éves fordával alakítottak.
A 46.14 kat. hold kiterjedésű évi vágásterületek felerdősítése – a mennyiben ezt a sarjerdőben előforduló kisebb tisztások és kivesztett tuskók 231helyei megkövetelik, – mesterséges úton tölgy, szil, kőris, juhar és akáczcsemetékkel a déli lejtőkön és völgyekben, lúczfenyőcsemetékkel pedig a szálerdő nyugati és északi magasabb fekvésekben történik, körülbleül 400 munkanap felhasználásával és évenkénti átlagos 414 kor. felerdősítési költséggel, melyben a csemeték nevelése, az ültetések gondozása és fűnyomástól való felszabadítása is benfoglaltatik. Az átlagos munkabér 70 fillértől 1 kor 20 fillérig terjed. Az évi vágásterület a szálerdőüzemosztályban 13.42 kat. hold 1466 m3 faterméssel, a sarjerdőüzemosztályban 32.72 kat. hold 1972 m3 s így összesen 46.14 kat. hold 3438 m3 faterméssel, mely főképen tűzifának feldolgozva, a polgárság részére tartatik fenn. 60–70 m3 bükköt és nyirt, kevés tölgyet és kőrist is mint haszonfát adnak el a helybeli kerékgyártóknak. A vágatás tél idején történik, tarvágat útján, holdankénti 20–25 darab hagyásfa fentartásával.
Előhasználat a nyár és nyirfa kiszedéséből áll, mely előbbiből 200–250 m3 a vashegyi m. kir. vaskőbányáknál mint bányatámfa, 4–5 korona alapár mellett, utóbbiből pedig 350–400 m3 szerződésileg fakereskedőknek eladva, mint rúdfa 5 korona alapár mellett értékesíttetik.
A mellékhasználatokból az erdőbirtok csekély jövedelmet nyújt, mert az erdei legelőt a városi polgárság szarvasmarhái részére ingyen élvezi, a mi azonban nemzetgazdasági szempontból fontos; a vadászatot pedig egy helybeli vadásztársulat csekély összegért bérli.
Említettük, hogy az évi fahozamot néhány köbméter haszonfa kivételével tűzifának dolgozzák fel, melyet a városi polgárság tűzifaszükségletének fedezésére fordítva, oly csekély áron adják el, hogy a favágatási díj megtérítésén felül ürméterenként alig marad 15–20 fillér; az idegenek a polgári tűzifaár két-háromszorosát fizetik, mire nézve folyamodás esetében a városi tanács határoz. Itt megemlítendő, hogy a város a római kath. és ág. ev. lelkésznek, az állami polgári és felsőbb kereskedelmi iskolának, az állami elemi iskolának, a kisdedóvó, városi irodák, szolgaszemélyzet stb. részére évenként 1088 űrméter tűzifát ad ingyen, beszállítással együtt.
A fa szállítása a jókarban tartott erdei útakon, kizárólag tengelyen történik. A nyirfarúdak igavonómarhával a nagyrőczei vasúti állomáshoz vitetve, vasúton szállíttatnak tovább.
A fatermeléshez és szállításhoz szükséges munkaerőt Nagyrőcze városa és a szomszéd községek lakossága szolgáltatja oly számban, hogy munkáshiány eddig nem volt. A tűzifatermelési díj űrméterenként 40–50 fillér, fuvardíj pedig 1.20–1.50 korona. A favágatásnál foglalkoztatott munkások száma 30–40.
Az erdei kihágások számba nem vehetők és elemi károk az utóbbi években nem fordultak elő.
A városi erdőbirtok átlagos évi jövedelme 1480 kor., melynek csekélysége onnan ered, hogy a polgárság a tűzifát majdnem ingyen kapja, mi mellett még különösen kiemelendő, hogy a polgárok községi pótadót nem fizetnek, sőt állami adójuk is a város jövedelmeiből fizettetik.
