Háziipar tekintetében a vármegye összes lakosai eléggé változatos és különleges munkálkodást űznek. Mindenekelőtt a len- és kendertermeléssel kapcsolatos fonást, szövést kell felemlítenünk. Talán nincsen a vármegyében parasztház, a melyben annak idején a len- és kenderfonással ne foglalkoznának, ne tilolnának, gerebeneznének, fonnának, csőrölnének és ne szőnének. Hiszen fehérneműjét, minden néven nevezendő asztali, ágyi és gazdasági vászonneműjét a nép asszonyai és leányai készítik. A fúrás, faragás, kosárfonás, zsindelykészítés, viaszk és sajt feldolgozása, a fazekas-mesterség mind, mind a háziipar egy-egy féleségét képviseli. A fazekasság maga olymérvű házilag űzött ipar, a milyen széles e hazában nincsen. A gömör-kishontiakat el is nevezték ennek következtében fazekasok-nak. Rozsnyó, Tamásfalva, Szuha, Süvete, Deresk, Melléte, Sánkfalva, Licze, Gicze, Mikolcsány, Pongyelok, Kövi, Perlasz, Osgyán és Zsaluzsány szorgalmas és takarékos földmívelő népe ráér arra is, hogy a fazekasmesterséget űzve, évenként jelentékeny mennyiségű, különböző alakú fazekat, tányért, kancsót, bögrét, stb. formáljon és égessen, nemzedékről-nemzedékre hagyományképen maradt rendszerével. A murányvölgyi és garami faedények, a felső-balogvölgyi élésládák és szuszékok mind a háziipar termékei. Ha mindezekhez 180még hozzávesszük a házilag készült fehérneműek, ruhák, csipkék, díszítések, hímzések stb. közül különösen a nőktől kifejtett munkálkodást, úgy a háziiparról a legszükségesebbeket elmondtuk.