Népszokások. Keresztelés.
Népszokások. Keresztelés.
A vármegyében dívó népszokások, a melyek, fájdalom, az évről-évre hódítólag terjedő czivilizáczió hatása alatt lassan-lassan vesznek és pusztulnak, csak a félreesőbb hegyvidéken tartják még magukat ősi eredetiségükben. Kivétel csak három, a gömöri magyarság által a barkótól átvett, gyűjtő elnevezéssel illetett népszokás, a szükség-ek szokása (keresztelő, házasság és temetés). A keresztelő első szükség, a házasság középső szükség, a temetés végső szükség v. utolsó szükség. A keresztelőt a szokásos előintézkedések előzik meg, a melyek leginkább abban állanak, hogy a leendő gyermek keresztszülőit az atyafiság soraiból kiválasztják. Mikor a gyermek meglett, akkor születése után 7–8 napra, sőt a katholikusoknál 4–5 napra is megkeresztelik. A keresztelésnél csak a keresztanya és a bábaasszony vesznek részt. Ha a keresztelő hétköznapra esik, akkor a keresztelőt a rákövetkező vasárnap tartják, melyre a vendégeket a bába hívogatja meg. A vendégek javarésze asszonynép, férfiak közül csak kevesen: a keresztapa és a háziakhoz közelálló rokonság vesz részt. Rendesen este tartják a keresztelőt megünneplő lakomát, a melyre a komák – a vendégek – hordják össze az elemózsia nagyobb részét, így: túróslepényt, morványt, fentőt és az elmaradhatatlan mézespálinkát, a húsfélét a vendéglátó ház adja. A vacsorát megelőzőleg, egész nap reggeltől-estig járják a meghívottak a komaházat, magukkal víve a süteményeket és csoportokba verődve és pedig az asszonynép a betegágyat fekvő anya körül, a férfiak a másik házban az apa körül beszélgetnek. A vacsora rendszerint tehenhús-leves csigatésztával v. koczkával. Ezt pörkölt-féle sülthús és sütemények követik. Italt kezdetben csak keveset adnak az asztalra, a mely csakhamar elfogyván, az asszonyok csoportosan és dalolva mennek a korcsmába italért és hozzák a komaházhoz szintén nagy dalolással, mintegy jelezni akarván a községben, hogy itt vagy ott keresztelőt ülnek. Vacsora után a keresztapa után való első koma, a főkoma egy cseréptálat – az úgynevezett komatálat – helyez az asztalra, melybe a jelenlevők a gyenge gyermek részére pénzt adakoznak. A keresztelőn csak a szorosan a családhoz tartozó leányok vehetnek részt. Az olyan fiatal asszonyt is, a ki még gyermektelen, ha keresztelő vendégségen megjelenik, kenyérsütőlapátra ültetik és megvámolják. Valamelyes pénzecskével megfizeti a vámot, megváltja magát és a jelenlévők közül, leendő gyermeke részére keresztszülőket választ. A komaház keresztelői vendégségét dal és táncz fejezi be. Gyakran megesik, hogy a dalban már a fekvő asszony is részt vesz és mint afféle erős asszony, kilátást nyújt arra, hogy 3–4 nap mulva odahagyja az ágyat. Vacsora közben a keresztapa következő köszöntőt szokta mondani a barkóknál:
Tiszté’t gyülekëzet! Mi ez kis csëcsemőt
Miko’ felavattuk Urunk színe előtt,
Az keresztyé’ hitnek tettük új tagjává,
Szaporítván velë a Jézus vallását.
De hogy ő az útról soha el në térjen,
Neveltessék mindé’ az Úr félelmébe’!
Az vallása legyën neki védangyala,
Mer’ a né’kű boldog csak nem lëhet soha!
Miko’ felavattuk Urunk színe előtt,
Az keresztyé’ hitnek tettük új tagjává,
Szaporítván velë a Jézus vallását.
De hogy ő az útról soha el në térjen,
Neveltessék mindé’ az Úr félelmébe’!
Az vallása legyën neki védangyala,
Mer’ a né’kű boldog csak nem lëhet soha!
Sok jó egésségët az éldes anyának,
Hasonlatosképpen az éldes apának;
A nagyszülők bennë örömüket lejjék!
Apjának, anyjának gyámolója legyék!
Mi, de a szülék is örömmel szemlélik,
Ha ezen gyermëknek lelkë mívelődik.
Így leend éltében a rokonság dísze,
Holta után pegyi’ az mennyekben része!
Hasonlatosképpen az éldes apának;
A nagyszülők bennë örömüket lejjék!
Apjának, anyjának gyámolója legyék!
Mi, de a szülék is örömmel szemlélik,
Ha ezen gyermëknek lelkë mívelődik.
Így leend éltében a rokonság dísze,
Holta után pegyi’ az mennyekben része!
| Ámen! |
A gyermekágyat fekvő asszonynak a keresztanya egy hétig ételt hord, posztrik-ot tart, nemkülönben minden a keresztelő-vacsorán résztvett asszony is egyszer ételt visz. Mikor a fekvő asszony az ágyat elhagyja, legelső útja a templomba visz, mert azt tartják: fek’ő asszony az eresz alú’ se mehët aggyig, mi’ a templomba nem vó’t. A keresztelőben résztvettek egymást komának, komaasszonynak, keresztkomának hívják. Garasos komák, a valódiakkal szemben azok, a kik nem a rokonság köréből, de az idegenek sorából, mint a család jó barátjai, ismerősei stb., de csak kevés számban hívatnak meg. A gyermek, ha felnő, a keresztanyját és keresztapját édes keresztszülé-nek hívja, a kik 181őt egész életén át ajándékokkal lepik meg és egyáltalában tehetségükhöz és módjukhoz képest istápolják. Míg gyerek, addig a vásárfia a keresztszülők részéről soha el nem maradhat. A keresztelőben résztvett többieket édes nélkül, tisztán keresztapának vagy anyának szólítja a gyermek, ha felnő. Ruhácskának valóval is kedveskednek a keresztszülők a keresztgyermeküknek és ezt az ajándékruhát a barkóknál és palóczoknál korozsmának nevezik. A keresztelő szokások közé tartozik az is, hogy a barkóknál s itt-ott a palóczoknál is mennyezetes ágyba, sátor alatt fekszik a szülő asszony. Felső- és Alsóbalogon és ezek környékén a keresztvízre vitelkor a gyermekre 15–20 színes és változatos kendőt borítanak oly formán, mint a hogy a zsindelyek egymást fedik. A gyermeket keresztvízre vivő asszony (keresztanya vagy annak helyettese) a gyermekkel együtt egész hatalmas czifra kendőt czipel.
Ezek főbb vonásaikban a keresztelő szokások a vármegyei magyar népnél, sőt a tótságnál is és ettől csak lényegtelen eltérések vannak és tapasztalhatók a vármegye egyes vidékein. A tótságnál a megye minden részében szokás, hogy a keresztelőről a házhoz visszahozott gyermeket ezekkel a szavakkal adják át az anyának a keresztanya és a bába: Pohána zmo odnesli oz krestęna zmo donesli, naspek. (Pogányt vittünk, de keresztényt hoztunk vissza). Abi veloroki žiel! (Számos esztendőket éljen). A garamvölgyi tót falukban a keresztelő vendégségben csak az asszonyok perdülnek tánczra. Körbe fogódzva ide-oda forognak és ezt dalolják: Dajte komtre, dajte vina – Požehna ti nárok Pan-Boh šina! (Komám uram bort adjatok, ád az Isten jövőre egy fiugyermeket.)
A dobsinai németségnél a keresztelési szokásoknak lényegesebb eltérései nincsenek.
Vőfélybotok (1. fokosfejű, 2. kötöttfejű).
Komoróczy Miklós rajza.
