Ünnepi szokások. Mulatságok.
Ünnepi szokások. Mulatságok.
Ünnepi szokások dolgában a karácsonyi betlehemezés, kántálás, újesztendei verselés, éneklés, a különböző búcsuk fényes ünneplése, a húsvéti öntözködés, pünkösdi királyozás, a májusfaállítás, a bányászok Szent István-napi nagy ünnepe, az aratási ünnepségek, a téli fonóba járás, a Gergely-napi és a napfordulási különböző ünnepségek, valamint a farsangi tréfák és a Miklós-napi Mikulásjárások divatoznak, a melyeket úgy a magyarság, mint a tótság és németség egyaránt, bár némi csekély különbségekkel űz, noha ezek az ünnepi szokások itt-ott már az elhanyagolás útjára kerültek.
A betlehemezésnek egy eredeti járását, melyben a betlehemezők egymás között különböző szerepeket osztanak ki és látogatásaik során minden szereplő a saját mondókáját elreczitálva vesz abban részt, a barkóknál találunk. Jelmezekbe öltözködve, lánczos és csörgős botokkal, fakarddal fölfegyverkezve, papirból készült templomot visznek a betlehemezők magukkal, a melyben gyertya ég és annak fényénél a Krisztus születésére vonatkozó hagyományos kép vagy figurális csoport van elhelyezve. Mikor egy-egy házhoz útjokban megérkeznek – mert a falu, sőt a közeleső szomszéd község összes portáit is bejárják – a pap kivételével az összes szereplők a házba vonulnak. Ott azután a betlehemes játékot következőképen játszszák el: A Firminder engedelmet kér a betlehemezéshez és e szavakkal köszönt be: „Dícsértessék az Úr Jézus Krisztus! Tisztességtétel az szándékunk, melynek irányában engedelem adassék!” E szavak után az engedélyt minden esetben megkapván, a betlehem-játékot megkezdik. A bentlévők közül először is a Király szól, a
Király (a kinek fakard van a kezébe, mondja):
Ereggy szó’gám, ím lásd sietségvel,
Ki mer itt kopognyi ilyen bátor szívvel.
Ereggy szó’gám, ím lásd sietségvel,
Ki mer itt kopognyi ilyen bátor szívvel.
Katona: Ki vagy, mi vagy? Akár ki vagy,
Nekem tüstént visszaszót (feleletet) adj!
Nekem tüstént visszaszót (feleletet) adj!
Pap: Én vagyok egy öreg páter, –
Mondok, szálásval ki lát el?
Tireneusbó’ érkeztem,
Ott császárval értekeztem.
Most királytó’ szállást kérnék,
Mer’ bion aludnyi térnék.
Mondok, szálásval ki lát el?
Tireneusbó’ érkeztem,
Ott császárval értekeztem.
Most királytó’ szállást kérnék,
Mer’ bion aludnyi térnék.
Katona (a királyhoz): Felséges királyom, egy páter kér szállást,
Aszt’ mondi, hogy ha kell, hát mutathat írást.
Aszt’ mondi, hogy ha kell, hát mutathat írást.
Király (a katonához): Szállást nem adhatok, tőlem ha mé’fagy is,
Kovártély sorába szűkén vagyunk mi is.
Kovártély sorába szűkén vagyunk mi is.
Katona (a paphoz): Az felséges király kovártélyt nem adhat,
Miattónk akar az piarczon mé’ fagyhat.
Miattónk akar az piarczon mé’ fagyhat.
Pap (a királyhoz, kivülről): Felséges Király! A várost má’ bejártam,
Sehol nyugadalmas helyre nem talá’tam.
Az város piarczán ugyan mé’ nem háltam,
De mé’trobálthatom, mer’ sokat tró’bátam.
Sehol nyugadalmas helyre nem talá’tam.
Az város piarczán ugyan mé’ nem háltam,
De mé’trobálthatom, mer’ sokat tró’bátam.
Király (a katonához): Eredj szó’gám, ereszd be, had’ fűtőzködjék me’,
Oda ki az Isten hidege veszi me’.
Oda ki az Isten hidege veszi me’.
Pap (bejön): Szerencsés jó estéket, felséges kirá’!
Király: Adjon Isten páter! Látom szavad kijár!
Adnék is én szállást, de vendégim vannak,
Szűk az hajlékom, most nincs üresi annak;
De jó fűtőzködést szívesen szolgálok,
Isten szógájával becsületvel bánok.
Adnék is én szállást, de vendégim vannak,
Szűk az hajlékom, most nincs üresi annak;
De jó fűtőzködést szívesen szolgálok,
Isten szógájával becsületvel bánok.
190Angyal (énekel): Keljetek fel pásztorok,
Istenfélő jámborok!
Megszületett uratok,
Szent Jézus Krisztusotok!
Istenfélő jámborok!
Megszületett uratok,
Szent Jézus Krisztusotok!
Egy pásztor (ébredezve): Hallod pajtás, mit szólott az angyal?
Új királyt szült a csillagos hajnal!
Ne aludj, ébredezz,
Velem együtt örvendezz!
Új királyt szült a csillagos hajnal!
Ne aludj, ébredezz,
Velem együtt örvendezz!
Másik pásztor: Nem bánom, hát keljünk fel,
Betlehembe menjünk el!
Betlehembe menjünk el!
Mind (énekelve): Pásztorok, pásztorok, Betlehembe
Sietnek, sietnek nagy örömbe.
Betlehemnek egy istálójába,
Hol született világ Megváltója!
Imádjuk mi urunkat, urunkat,
Megváltó Jézusunkat, Krisztusunkat! (Indulnak.)
Sietnek, sietnek nagy örömbe.
Betlehemnek egy istálójába,
Hol született világ Megváltója!
Imádjuk mi urunkat, urunkat,
Megváltó Jézusunkat, Krisztusunkat! (Indulnak.)
Pap: Hopp! Dominye! Én is itt vagyok! (Megállítja őket.)
Úgy fázik a lábam im hogy me’fagyok!
Úgy fázik a lábam im hogy me’fagyok!
Pásztor: Hát biz’ itt e’cseppet hideg szél csatázik,
Megolvad az ember, ha nem pálinkázik.
Mikor apám uram mé’ legény ember vót,
Házasodnyi akart, de semmije se vót.
Azutég se sok lett az ő vagyonkája,
Csak úgy telt, mint szokott pásztor kamarája.
De itt módval vannak, hát módját is ejtik,
Az pálinkás butykost im sorra eresztyik.
Megolvad az ember, ha nem pálinkázik.
Mikor apám uram mé’ legény ember vót,
Házasodnyi akart, de semmije se vót.
Azutég se sok lett az ő vagyonkája,
Csak úgy telt, mint szokott pásztor kamarája.
De itt módval vannak, hát módját is ejtik,
Az pálinkás butykost im sorra eresztyik.
Firminder: Tekintetes nemes ország-világ!
Én vagyok kendtek közt napraforgó-virág.
Ki magyar házamba’ szent karácsony napján
Azt mondom: nyisd fel a kamarát jó szó’gám!
Ne legyen vendégség né’kű az karácsony,
Ereggy, hozd ki, van ott sok kalács a rácson!
Mézes pálinkát is cseppegtess melléje
Betlehem-járásónk így ereggyék végre!
Én vagyok kendtek közt napraforgó-virág.
Ki magyar házamba’ szent karácsony napján
Azt mondom: nyisd fel a kamarát jó szó’gám!
Ne legyen vendégség né’kű az karácsony,
Ereggy, hozd ki, van ott sok kalács a rácson!
Mézes pálinkát is cseppegtess melléje
Betlehem-járásónk így ereggyék végre!
A játék befejezését rövid vendégség követi, vagy a mi még gyakoribb, pénzadománynyal váltja meg magát a ház gazdája. A betlehemezők, a kik járásukat karácsony vigiliáján már délután 4 órakor kezdik, éjfélig járnak-kelnek és látogatják sorra a község portáit. A betlehemezéssel összeszedett pénz- és egyéb adományokból másnap, karácsony első napján délután a játékban résztvevők vendégségre gyűlnek, a hol a játékot mégegyszer eljátszszák.
Újesztendőre, de még az ó-év utolsó estéjén az iskolás gyermekek kisebb-nagyobb csoportokra oszolva kántálni járnak. A házak ablakai alatt a következő, monoton hangon énekelt verset ismételgetik:
Eljövendő
Ujesztendő
Meg fog újulni!
Ujesztendő
Meg fog újulni!
Boldogsággal,
Újulással
Fel fog virulni!
Újulással
Fel fog virulni!
Szerencsében,
Reménységben
boldogan éljetek!
Reménységben
boldogan éljetek!
Holnap regvel,
Újult kedvel
Jóra ébredjetek!
Újult kedvel
Jóra ébredjetek!
Az Úr Isten kegyelmesen engedje!
Nem hagyhatjuk említés nélkül a rozsnyói czéhvigalmakat sem.
