1849 után.
1849 után.
Ez időtől az események gyors egymásutánban fejlődnek. Az 1848/49-iki nagy napokról más helyen szólunk. E fejezet keretében csak a törvénykezésről és az ezzel szorosan összefüggő ügyekről lévén szó, áttérünk a vármegye kényszerült meghódolása utáni korra, a mikor a katonai megszállással bevonul 334a megyeházára Mumhardt János, császári biztos s megyefőnök, ő veszi át a vezetést, ő intézi a közigazgatást s szervezi a császári uralom érdekében az első törvénykezést nem alkotmányos úton.
Az első nem alkotmányos úton létrejött törvényszék 1849 év október hó 15-én tartja első ülését és pedig már nem Pelsőczön, hanem Rimaszombatban. A legközelebbi űlés 1849. év deczember hó 10-én tartatik meg. Több büntetőügy elintézése után, a nyitva hagyott jegyzőkönyvet nem jegyzi alá Jánosdeák András eddigi főjegyző, hanem megjelenik a bíróság körében az abszolutizmus által felszínre hozott obskurus alakok elseje és a mindent legyűrni készülő hatalom fedezetének tudatában ragad tollat és saját kezével reávezeti a jegyzőkönyvre a következő nyakatekert magyarsággal megírt záradékot:„385. A jelen törvényszéktől hátra maradt tárgyak vizsgálat vételére a jövő 1850. évi jan. 17., 18., 19-ik napjai közhírré teendő Rimaszombatba oly módon tűzetnek ki, hogy azon napok délutáni óráin árvaszék fog tartatni. Egyébiránt a T. széki itéletek fognak kihirdettetni, bármely járásban lakosokra minden különbség nélkül, a mai meghozott itéletek mindenkor a törvényszék első napján lévén kihirdetendő – azért minden jbeli tisztviselők az ítélet meghallására a törvényszék első napjára állítsa elő; továbbá ugyanaz 1-ső és 2-ik napon a ratkói és kishonti, a 2-ik és 3-ik a serki és Putnoki, a 3-ik és 4-ik a felsőjárási tisztviselők jelentéseik fognak tárgyaltatni azon megjegyzéssel, hogy a tudósító tisztviselő jelen lenni azon napokon kötelességének ösmerje. Kelt mint fent. Főjegyző ifj. Moravcsik János n. s. k.”
Ifj. Moravcsik János (ki a gömörmegyei Klenócz tót községből származott, s kit Kubinyi Antal főszolgabíró két évvel előbb deresre húzatott), nem jegyez, de parancsol, rendelkezik, szervez és beoszt.
Az első űlést 1850 márcz. 6-án tartja a törvényszék. Felolvastatott Szilárdy János megyei polgári főnöknek 1849 deczember 23-án kelt rendelete, a melyben a bűntettesek üldözése iránt intézkedik. Halálra ítélik Hraskó András gyilkost, a ki czimboráját agyonütötte. A kivégzésre vonatkozó passzus így szól: „Alperes az ügylevélben felhivott 1723. évi 11. t. értelmében, élőksorából, mások rettentő példájára, hóhér pallosa által kitöröltetni itéltetvén, egyszer s mind alperesnek 40 p. forint holt dijában, boncz költség, látlelet dija fejében 6 p. frtokban, 46 krban, lemarasztaltatván, a pör törvény szerint is, de a védő közügyész feljebb hivása folytán is bővebb megvizsgálás végett feljebb küldetni rendeltetik.” A halálos ítéletet – pallossal – később végre is hajtották. Kivégeztek azon kívül az ötvenes években egy Varga Mária nevű gyilkos nőt is pallossal.
Az 1850 június 4-iki gyűlésen többek között a szirki és turcsoki lázadás felett is ítélkeznek, mint az ítélet mondja „a tulajdon szentségének lábbal taposása miatt”, valóban pedig, mert a nép a megegyezés miatt elégedetlen volt és a hivatalos mesgyéket szétdúlva, foglalta el a sajátjának vélt földeket. 35 embert ítéltek el rövidebb-hosszabb rabságra, 25–50 botütésre fejenként. Ugyanezen az ülésen nemes urak: Vass János és Kubissy János rablással vádoltatnak. Cseffka Pál társaságában követték el. A martonfalai Krasz János nevű korcsmárost kirabolván, 2 évi börtönre ítéltetnek. 299. szám alatt nemes Hubay Pál és József muzsikaszó mellett elkövetett kocsmai verekedésért, nemes ember létükre, az első 20 botütésre, a második 30 vesszőütésre ítéltetik. Ez az első ítélet nemes ember ellen, a mely a nemesi származást nem respektálja. Eredeti a Valkay György és neje Dalnoki Nagy Magdolna elleni bűnper, hamis bukás miatt. Az ítélet vádlottakat bűnösöknek ismeri ugyan, de felmenti őket, mert elítéltetésük által szabadságuktól megfosztván, képtelenek lesznek hitelezőik megnyugtatására rendezni vagyonukat.
