Adózás.
Adózás.
A sok természeti csapásoknál még súlyosabban nehezedett a jobbágyságra az óriási adóteher, a melyet az udvar, Széchenyi György győri püspök felszólalása ellenére, 1672-ben vetett ki első ízben a vármegyére. Hasztalan tiltakozott a vármegye a törvénytelen adókivetés ellen, a kormány katonaság útján hajtatta be az adót; így is csak mintegy 30%-a folyt be a kivetett adónak, a többi a legnagyobb erőfeszítés mellett sem volt behajtható. 1674-ben Győr vármegyére 5777 forintot vetettek ki, de ennek egy része nem folyt be; az 3441672–1676. években összesen 25.339 frtot vetettek ki, mely összegből 8216 frttal maradt a vármegye hátralékban. (Századok 1885. 712. lap.)
Thököly kuruczainak sikerei a bécsi udvart végre engedékenységre bírták. Lipót király, hogy a város polgárságát megnyerje, 1679 aug. 21-én kelt kiváltságlevelével Győr várost régi, még II. Ferdinánd, II. Mátyás és III. Ferdinánd királyoktól nyert szabadalmaiban megerősítette, 1681 ápr. 28-ára pedig összehívta az országgyűlést, a mely főleg vallási téren lett volna hivatva az ellentéteket kiegyenlíteni.
Ez országgyűlés határozatai között még a XX. és a XXI. törvényczikkek érdeklik közelebbről a vármegye történetét. Az előbbi a győri katonaság tisztjeinek megtiltotta, hogy a Rábcza-hídon vámot szedjenek, az utóbbi a Kis-Duna szabályozása felől intézkedett, a mely czélra Pozsony és Moson vármegyék közmunkáját rendelte igénybe venni. Az országgyűlés azonban nem járult az ellentétek kiegyenlítéséhez.
