Protestánsüldözés.
Protestánsüldözés.
A vasvári békével új korszak kezdődik a vármegye történetében. Az elnyomatás első évtizedeiben a bécsi kormány főleg a protestánsok ellen fordult. 1664 után a protestáns elem lassanként kiszorult a vármegyéből és a vármegyei tisztikarból. Csakhamar szabad vallásgyakorlatukat is korlátozták. 1667-ben és 1671-ben még 17 helységben volt protestáns lelkész és templom a vármegye területén, úgy mint Felpéczen, Gyarmaton, Móriczhidán, Mindszenten (Mezőörs határában), Szemerén, Szerecsenben, Tápszentmiklóson, Téten, stb. (Tört. Tár. VII. 45–87.)
A Zrinyi–Nádasdy-féle összeesküvés elnyomása után mindegyre súlyosabbá vált a protestánsok helyzete.
Az ellenük irányuló küzdelem élére maga Széchenyi György kalocsai érsek és győri püspök állott, a ki 1672–52-ben egyházmegyéje területéről mintegy 80 protestáns papot űzött el és a templomokat birtokába vette. (Mill. Tört. VII. 303.)
1673-ban azzal gyanusították a győri protestáns lelkipásztorokat, hogy az Erdélybe menekült bujdosókhoz való csatlakozásra igyekeznek a népet rávenni. E gyanú alapján a győri lelkipásztorokat is elfogták és az akkor ismét működő pozsonyi vértörvényszék elé állították őket. A vértörvényszék előtt sok protestáns lelkész és tanító, részint megfélemlítés, részint rábeszélés következtében nyilatkozatot írt alá, a melyben kötelezték magukat, hogy többé protestáns isteni tiszteletet nem fognak tartani, vagy azon nem működnek közre, továbbá hogy a lázadókkal (értsd a kuruczokkal) mindennemű érintkezést kerülni fognak. Ezeket szabadon bocsátották. A kik pedig megtagadták ennek a kötelezvénynek az aláírását, azokat részint Győrbe, részint Komáromba vitték, a hol fogságra vetették őket.
Ezzel azonban a protestáns lelkipásztorok üldözése még nem ért véget. 1676-ban a főhaditanács meghagyta gróf Esterházy Jánosnak, hogy a Rábamenti prédikátorokat, a kik a lázadókkal czimborálnak s a felkelők közeledését hirdetik a népnek, fogja el s szállíttassa Győrbe. (Maurer i. m. 82–100.)
Csak az 1681. évi országgyűlés vetett véget a protestánsok üldözésének, miután az 1681. XXVI. törvényczikk mindkét protestáns hitfelekezet részére Győrött és Győr vármegyében templom-építésre adott engedélyt.
Mindezek ellenére Győr vármegye lakossága a XVII. század végén még túlnyomólag protestáns volt. Az 1698-ban tartott egyházlátogatás alkalmával a vármegye területén lévő 35 községből csak mintegy 1/3 rész volt katholikus, sőt Győr városában is a lakosság tekintélyes része protestáns volt. (Acsády Ignácz: Magyarország Budavár visszafoglalása korában. 42. l.)
A 70-es években különben sok csapás érte Győrt; így 1670-ben a Rába folyó kiöntése okozott károkat, 1673-ban az Újváros égett le egészen, 1678-ban pedig pestis-ragály uralkodott. (Szávay Gyula i. m. 274. l.)
