Thököly.
Thököly.
Thököly, bízván a protestánsok elégületlenségében, 1682-ben újból felkelt; győzelmei és sikerei nagy örömöt keltettek a portán, a hol az eddigi békés irányzattal szemben a háborús párt kerekedett felűl, a mely hadat akart Lipótnak üzenni.
Midőn az 1683. év tavaszán a bécsi udvar a török hadikészülődéseiről értesült, ama hiszemben, hogy az új nagyvezir, Kara Musztafa, Győrt, vagy Komáromot készül megtámadni, János, lengyel királylyal szövetséget kötött, de ez a szövetség a lengyel királyt csupán arra kötelezte, hogy a török haderejének megosztása czéljából Ukrajnában indítsa meg a támadást.
Az új fővezér, Lotharingiai Károly herczeg, előbb Érsekújvárt vette ostrom alá, de a bécsi haditanács utasítására június 6-án abbahagyva az ostromot, Komáromba, majd innen, a török had közeledtének hírére, Győrbe vonult vissza, a Rába-vonal védelmére, a hová a magyar végbeli vitézeket s a nemesi felkelést is odarendelték. A török had előnyomulásának hírére a bécsi udvar inkább az örökös tartományok védelmére szorítkozott, ezért a Batthyány Ádám és Kristóf vezérlete alatti 6000 főnyi magyar hadat Győr és Körmend között szintén a Rába-vonal őrizetére állítottak fel. (Millenn. Tört. VII. 413.)
A nagyvezír a belgrádi találkozó után Thökölyt a felvidékre küldte, maga pedig a török had egész erejével Székesfehérváron át, Győr felé tartott. Károly lotharingiai herczeg hadállását jobbról megkerülve, július 2-án Móriczhidánál az átkelést őrző magyar és császári csapatokat megverte, a tatárokat a Rábán átküldte, és így Károly herczeg hadát hátban fenyegette. Károly ekkor lovasságával nagysietve a Lajta mögé vonult, gyalogságát és tűzérségét pedig a Csallóközbe rendelte; ezzel az egész vármegyét a törököknek engedte át.
A mint a nagyvezír a császári had visszavonulásáról értesült, hadának egy részét a Lajta felé indította, maga pedig július 5-én Győrt vette ostrom alá. Az őrség azonban derekasan kitartott, s mivel a különben is akkor legjobb karban levő erősség hosszas ostromot tett szükségessé, a nagyvezír július 8-án abba hagyta az ostromot, s a fősereggel Bécs felé vonult. De még Győr alatt Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek meghagyta, hogy az erdélyi haddal és a viszszahagyott török csapatokkal folytassa az ostromot.
Apafi, a parancsnak kénytelen-kelletlen engedelmeskedvén, július 8-án csakugyan útnak indult. Győr alatt hagyott serege a Rába és a Rábcza között ütött tábort, ő pedig kíséretével Bécs alá sietett, hogy a nagyvezírnél tisztelegjen. Kara Musztafa azonban csakhamar visszaküldte Győr ostromára.
Apafi ekkor Teleki Mihályt rendelte ki az ostromló sereg parancsnokául, a ki azonban csak későn, augusztus 30-án érkezett Győr alá s megkezdte az ostromot, a melyet lanyhán folytatott. (Millenn. Tört. VII. 416. – Fehér Ipoly i. m. 506.)
A török had átvonulása borzasztó pusztítást okozott a vármegye területén. Ekkor pusztult el Malomsok, Koronczó és Rábapatona, a mely utóbbi falunál a török hidat vert a Rábán; továbbá Szemere, Mérges és Csanak. A tatárok felgyújtották Száva helységet is (a mai Bács és Bajcs között), a melynek lakosai szétfutottak. A helység többé soha sem épült fel. Még július elején a tatár segédhadak Pannonhalmát vették meg, a melyet szintén feldúltak és kiraboltak. (Fehér Ipoly i. m. 576., 557., 526. Magyar Hadi Krónika II. 244.)
Míg az erdélyi had Győrt körülzárta, azalatt Bécs felmentésével (szept. 12.). jelentős fordulat állott be az események sorában. Kara Musztafa hada eszeveszett 345sietséggel menekült Bécs alól, Győr felé; egy része a Rábapatonánál készen álló hídon át futott Győr alá. Szeptember 14-én a nagyvezír is megérkezett ide s mindenek előtt azokon a török főtiszteken töltötte ki bosszúját, a kiket a szégyenteljes vereség okozóiul tartott. Így a többi között selyemzsinórral megfojttatta a 80 éves Ibrahim budai vezért, a ki Bécsnél a balszárnyat vezette s a döntő pillanatban, a helyett, hogy támadott volna, meghátrált. Kívüle még 50 török főtiszt került hasonló sorsra.
A menekülő török had három napot töltött Győr alatt. Kara Musztafa, a mennyire bírta, rendbe szedte seregét, s szept. 17-én Budára vonult. A török hadat nyomon követte a hős Sobieski János lengyel király, a ki Győrött átutaztában az erődítvényeket is megtekintette. (Millenn. Tört. VII. 422. Fehér Ipoly i. m. 506.)
A Bécs felmentését követő párkányi diadallal megkezdődött a felszabadító háború, a melyben a vármegye is kivette részét. Midőn a vármegye látta, hogy a bécsi kormány komolyan foglalkozik a török kiverésével, a nemesség is kardot kötött, hogy részt vegyen a felszabadítás munkájában. 1684-ben Enessey István is elment a török ellen. Budavárának visszavétele alkalmával Esterházy János győri helyettes főkapitány 3000 válogatott vitéz élén harczolt Budavár ostrománál. Ott volt Fiáth János, Győr vármegye későbbi alispánja is, a ki az elsők között jutott fel a várfalakra. Ez időben Győr ismét fontos szerephez jutott. Itt volt az élelmezési középpont, a hová gróf Rabatta Rudolf főhadbiztos az Alföldről hajttatta fel a marhákat debreczeni marhahajcsárokkal.
