Montecuccoli.
Montecuccoli.
Gonzaga Lajost (1658–1661.) gróf Montecuccoli Raymund követte a győri főkapitányságban, a ki már megelőzőleg az Erdélybe küldött hadsereg parancsnoka, majd az összes magyarországi császári had fővezére lett. Montecuccoli, a védelmi rendszernek híveként, nagy súlyt helyezett Győr hadászati fontosságára, ezért 1661-től 1675-ig terjedő főkapitánysága alatt Győrt elsőrangú erősséggé tette. Az erődítési munkálatok még 1664-ben is folytak; ebben az évben Montecuccoli az összes erődítvények aláaknázását javasolta, tekintettel a törökök nagy várostromló ágyúira; ezenkívül az akkor folyó török háború miatt egy évre kívánta Győrt élelemmel ellátni. (Szávay Gyula i. m. 100 l.) De mint idegen légkörben felnevekedett katona, sohasem tudott és akart a hazai viszonyokkal számolni; Győrt katonai uralom alá hajtotta, sőt a vármegye önkormányzati jogát is minduntalan megtámadta.
Már az 1662. évi országgyűlésen panaszkodik a vármegye, hogy a győri főkapitány Győrben, mint a vármegye székhelyén, a pallosjog gyakorlatát megtiltotta. Az országgyűlés törvénybe iktatta a vármegye panaszát és szükségesnek tartotta annak a hangoztatását, hogy a vármegyéket pallosjoguk gyakorlásában a főkapitányok meg ne akadályozzák. Az elbizakodott fővezérre ez az intézkedés semmi hatással sem volt, s csakhamar újabb viszályba keveredett a vármegyével, a Győr megerősítése körül folyó munkálatok miatt.
Montecuccoli a kitörőfélben levő török háborúra való tekintettel Győrt lázas sietséggel megerősíttette, a bástyákat felépíttette és kijavíttatta, s a fehérvári kapunál újabb sánczokat ásatott. Győr ez erődítési munkálatok következtében a további hadműveletek középpontja s az ország elsőrangú erőssége lőn, s erődítvény-jellegét egész a franczia háborúkig megtartotta.
Mindez előkészületek ellenére Montecuccoli 1663-ban mikor a török sereg betört az országba, nem mozdult ki Pozsonyból, pedig ekkor a fürgelábú tatár had az egész Dunántúlt elpusztította.
343Az 1664. évi hadjárat befejeztével Montecuccoli hadának egy részét Győrben helyezte el, maga pedig Bécsbe tette át székhelyét. Távollétében helyetteseként az alkapitány állott a győri helyőrség élén, a ki Bécsből nyerte az utasításokat.
Montecuccolit 1672-ben a francziák ellen küldött sereg fővezérévé nevezték ki, s ezzel a vármegye megszabadult végre az idegen zsoldoshadak pusztításaitól. Montecuccoli azonban új méltóságában is megtartotta – habár csak névleg, – a győri főkapitányságot, sőt megmaradt benne akkor is, midőn a hadi pályától 1675-ben végkép visszavonult. Utána Esterházy János lett a győri helyettes kapitány; az ő nevét találjuk Lipót 1679. évi kiváltságlevelében.
A mint a császári had elhagyta Magyarországot, hogy a Rajna mentén szerezzen babérokat, a győri helyőrség létszámát is leszállították. Egy 1672-ben kelt kimutatás szerint ekkor Győrben 303 huszár, 269 hajdú, 30 tűzér és 9 más katona volt, míg Szent-Mártonban 50 hajdú és 1 tűzér alkotta az őrséget. (Hadi tört. Közt. 1895.)
