Török betörések.
Török betörések.
Bethlen harmadik támadása alkalmával a törökök ismét Győr vármegye területére törtek. 1626 augusztus 19-én 1500 török jelent meg zászlókkal a szabadhegyi halmokon s közel 200 munkást fűzött rabszíjra, ezenkívül 100 darab ökröt és lovat, valamint a városnak 1500 darabból álló csordáját elhajtotta. Breiner János, győri várkapitány mindezeket tétlenül nézte, a nélkül, hogy a munkásoknak segítségére sietett volna. A török had innen Rába-Patonára tört s azt is kirabolta. (Fehér Ipoly i. m. 506.)
Ezek a pusztítások az 1627-ben kötött szőnyi béke ellenére is szakadatlanul folytak. 1630-ban egy török csapat ismét Győr alatt kalandozott és az Újváros alól marhákat hajtott el. Rábapatona népe, a mely folytonosan ki volt téve a törökök pusztításainak, 1633-ban gróf Mansfeld Fülöp győri parancsnokhoz folyamodott segítségért, de a várparancsnok segély helyett azt a tanácsot adta nekik, hagyják ott a falut s telepedjenek le a városban. A patonaiak azonban nem fogadtak szót, hanem hozzáláttak a helység megerősítéséhez és ott várdát építettek. Ebbe az erősségbe a győri parancsnok német zsoldosokat helyezett. De ebben nem volt köszönet, mert a győri káptalan 1636-ban már arról panaszkodik, hogy a patonai őrség több kárt tesz, mint hasznot. A garázdálkodások csak akkor szűntek meg, midőn 1647-ben a török rátört Rábapatonára és az erődítvényt elpusztította.
1635-ben mintegy 500 török rontott rá Csécsényre; a lakosokat rabszíjra fűzve, sok marhát elhajtottak. Sibrik Pál ottani birtokosnak ez alkalommal 20.000 forint kárt okoztak. Az 1638. évi országgyűlésen ismét felszínre kerültek a protestáns sérelmek, a mely alkalommal a protestánsok a többi között azt kívánták, hogy a győri és a pataházi imaházak helyreállítása iránt még ez országgyűlés intézkedjék. Ez országgyűlés határozatai között ismét ott szerepel a Rába folyó medrének kitisztítása, továbbá a győri püspök, a káptalan és a főkapitányok közötti viszály elintézésének ügye is.
Különösen érdekes intézkedést tartalmaz az 1638. évi XX. t. cz. 2. §-a, mely a Győr városi káptalani alattvalókra vonatkozó pallosjogot Győr város bíráinak, az ottani nemesekre nézve pedig Győr vármegye fő- és alispánjának hatáskörébe utalja.
1638-ban tértek vissza a Benedek-rendűek Pannonhalmára, de a várban továbbra is megmaradt a királyi őrség, mely nem egyszer szállott szembe a törökkel, portyázó kirándulásai közben. 1631 őszén a győri és a szentmártoni kapitányok Zsámbék alá szállottak, a honnan gazdag zsákmánynyal tértek vissza. (Tört. Tár. 1885. 850.)
1641-ben Nádasdy Ferencz katonái táboroztak Győr vármegyében; ezek ellen is tömérdek panasz merült fel, így a többi között az, hogy Kóny helységet kifosztották. De azt már nem tudták megakadályozni, hogy a törökök Ravaszd lakosait Budára és Fehérvárra ne hajtsák, rendkívül terhes közmunkára. (Fehér Ipoly i. m. 550.)
Midőn I. Rákóczy György a svédekkel való egyesülés czéljából 1645 tavaszán a Vág felé közeledett, a szent koronát, a melyet eddig Pozsonyban őriztek, Győrbe szállították. Közel két évig volt a korona Győrben, mig végre 1647-ben Kéry János és Ostrosich Miklós koronaőrök visszaszállították Pozsonyba.
Az 1647. évi országgyűlésen a protestánsok keresztülvitték az ellen-reformáczió fellépte óta elvett templomaik visszaadását. A VI. törvényczikk a zámolyi templomot adta vissza az evangelikusoknak, a IX. törvényczikk pedig megengedte, hogy templomot építhessenek Győr-Ujvárosban, az erődítvényeken belül. Ez az országgyűlés foglalkozott a Draskovich György győri püspök ellen irányult panaszokkal is, melyeket a káptalan és az egyes helységek emeltek; az országgyűlés elrendelte ellene a viszgálatot, s annak foganatosítására az esztergomi érseket, az országbírót, a melléjük rendelt királyi táblai bírákkal és ülnökökkel küldte ki. (1647 : 113 t. cz.)
Ez a bizottság azonban nem járt el megbízásában, ezért az 1649 : XXXVII. törvényczikk az előző országgyűlés e tárgyban tett intézkedéseinek megújításával Széchenyi György elnöklete alatt új bizottságot rendelt ki.
