A vármegye a XVIII. század elején.
364A vármegye a XVIII. század elején.
Győr vármegyében csak igen kevés iparossal találkozunk. Az 1715-iki összeírás adatai szerint csak Győrszigeten és Révfalun laktak iparosok. Győrszigeten 4 csapó, 3 fazekas, 1 lakatos, 1 molnár, 3 posztónyíró, 4 takács, 3 tímár és 2 varga; Révfaluban 2 csizmadia, 2 takács, 2 varga és egy más foglalkozást űző iparos volt felvéve. Az 1720. évi összeírásban csupán Győrszigeten vannak összeírva az iparosok, a hol 1715-ben 3 kertész, 5 hajós és 1 vinczellér is szerepel a más foglalkozásúak rovatában. 1720-ban az iparosok között 1 pecsétkőmetsző, 1 kelmefestő és 3 serfőző fordúl elő. (Acsády Ignácz. i. m.)
A kereskedelem előmozdítására szolgáló tényezők közül elsősorban a vásárszabadalmak érdemelnek említést. Győr 1712 szept. 1-én nyert országos vásár tartására szabadalmat. A többi vármegyebeli községek már csak a XVIII. század vége felé kaptak hasonló kiváltságokat; Hédervárnak például 1793 aug. 26-án, Szentmártonnak 1796 decz. 2-án engedélyezték az országos vásár tartását. Heti vásárokat csak Győrben tartottak. A város utóbb 1798 május 28-án és 1799 aug. 9-én újabb szabadalomlevelet nyert heti- és országos vásárok tartására. (Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke.)
A szatmári békekötés utáni években az egyes községek törekvése is oda irányúlt, hogy régi kiváltságaikat megerősítsék, s így a közterhek alól meneküljenek. Az abdaiak már 1700-ban fordúltak Esterházy nádorhoz, hogy régi kiváltságaikban védené meg őket. A nádor ugyanez évben leírt Győr vármegyéhez, hogy az abdaiak szabad emberekként tekintessenek és semmiféle adóval, fuvarozással, vagy katonatartással ne terheljék őket. (Fehér Ipoly i. m. 510.) 1718 jún. 2-án III. Károly király, alkalmasint az Esterházyak közbenjárására, átírta és megerősítette Lipót király 1681. évi kiváltságlevelét az abdaiak számára. (Királyi könyvek.)
Abdán kívül még Nagybajcs község bírt kiváltságokkal, a melynek szabadalomlevelét 1720-ban hirdették ki a vármegye közgyűlésén. Ennek értelmében Nagybajcs mindennemű tized és földbér terhe alól felmentetett. Patas és Pécz (Felpécz) 1721-ben hirdettették ki kiváltságleveleiket. E két község lakói a katonatartás, fuvarozás és más hasonló terhek alól nyert felmentést. Az állandó katonaság behozatala s az állandó adó következtében később már hasztalan fordúltak egyes községek kiváltságaik megerősítése végett az uralkodóhoz, sőt a régi kiváltságokat is, a hol csak lehetett, megnyirbálták. E korszak nem volt kedvező a helyi önkormányzat fejlődésére nézve. Egyedül Győr városának sikerült polgárainak közel félszázados, kitartó törekvése árán a szabad királyi városok sorába emelkedni.
Győr, mint szabad város, a káptalan földesurasága alá tartozott. A város polgárainak abbeli törekvése, hogy Győr önálló törvényhatósággá váljék, épp a káptalannál találkozott leghevesebb ellentállásra, a melynek földesúri jogait e törekvés elsősorban érintette. A szatmári békekötés után a káptalan mindent elkövetett, hogy a várost földesúri hatósága alá vonja, de a polgárság, hivatkozva az 1649. évi nádori ítéletre, ellentállt a káptalan törekvéseinek. 1728-ban ugyan némi tekintetben egyezkedett a város a káptalannal, de azért a viszálykodások tovább folytak, sőt 1741-ben az országgyűlés elé került ügyök. Az országgyűlés (1741. XXXV. t.-cz.) a káptalannak adott igazat, miért is a katonai hatóságokat oda utasította, hogy a káptalant a győri lakók terhére bíróilag megállapított, vagy szerződéseken alapuló tartozások megvételében ne akadályozzák.
1743 jan. 30-án végre Bécsben egyezséget kötött a káptalan a polgárság képviselőivel. Ez egyezség értelmében a káptalan – a káptalandomb kivételével – lemondott földesúri jogairól, viszont a város 17 ezer forint váltságdíjat s az eddigi perköltségek fejében a szerződés aláírásakor 5 ezer forintot fizetett a káptalannak. Az egyezség megkötése után alig egy hónap mulva, 1743 márcz. 6-án, Mária Terézia Győrt a szabad királyi városok sorába iktatta, s az erre vonatkozó kiváltságlevelet Győr vármegyének április 5-én tartott közgyűlésén hirdették ki.
E kiváltságlevélben a város egyúttal új, bővített czímert nyert. Hasított pajzsban elől, kékben arany pólya felett érczkereszt áll, a melyet Szent István első vértanú misemondó ruhába öltöztetett alakja föd el, mindkét kezével zöld pálmaágat tartva. Hátul: vágva. Felül kékben, egy tornyos, nyílt kapus ormozott vár; alul veresben három ezüst pólya. A pajzson leveles arany korona nyugszik. (Szávay i. m. 65–77.)
