Győr a XVIII. század elején.
Győr a XVIII. század elején.
Mindennek ellenére Győr város aránylag elég népes volt. Az 1715. évi összeírás szerint a belvárosban 383, az újvárosban 290 polgári háztartás volt.
1720-ban, úgylátszik, a tűzkárosult lakosságot, mint adómenteseket, nem vették fel az összeírásba, a szegény zselléreket pedig kihagyták. 1720-ban a belvárosban összeírtak 306, a külvárosban, vagyis az újvárosban 232 és a fehérvári kapun kívüli városrészben 11 háztartást, de ezek csak a polgári háztartások voltak. A katonaságról külön kimutatás készült.
Az 1720. évi összeírás szerint a katonaság 259 háztartásra oszlott. Ebből a törzskar 12 háztartást, a német katonaság 42-őt a tűzérség 7-et, a Schultheis-ezred 23-at, a katonai védenczek 13-at, a magyar katonaság 129-et, a naszádosok 33 háztartást tettek ki. Ekként Győr város összlakossága 1720-ban 808 háztartásra, a polgári lakosság lélekszáma pedig ugyanez évben 7290-re tehető.
A lakosság túlnyomó része magyar volt, csak a katonaság és a katonai védenczek szolgáltatták az idegen elemet. Az 1715-ben összeírt háztartások közül 524 magyar, 123 német és 26 rácz volt. 1720-ban pedig, – jóllehet a katonai elem szaporodott, mert az előző évben 70 karabélyossal növelték az őrséget, – 542 magyar, 221 német és 45 rácz háztartást írtak össze. Heister tábornok és gróf Draskovich alparancsnok védelme alatt tömérdek zsidó, görög, rácz és örmény kereskedő telepedett le Győrött, a kik a törvény intézkedései ellenére kibújtak a polgári közterhek viselése alól, mert tetemes évdíjért a katonai parancsnokság alá helyezték magokat, sőt attól védelmet s oltalmat nyertek. Természetesen az évi díjak a katonai parancsnokok zsebébe folytak.
A ráczok külön fel voltak véve az 1715–1720. évi összeírásokban, de a zsidókról csak hozzávetőleges adatokkal rendelkezünk. Így 1735-ben 55 zsidó családfő volt Győrött, 1750-ben pedig 64. (Acsády Ign. i. m.)
A városi polgárság nem nézte jó szemmel a zsidók letelepedését. A mint szabad kezet nyert ügyeinek intézésében, 1747 decz. 11-én kimondta a zsidóság kiűzetését a város határából. A zsidók fellebbeztek ugyan e kitiltás ellen, de felsőbb helyen jóváhagyták a város határozatát. (Szávay Gyula i. m. 281.)
Az ipar és kereskedelem a XVIII. század első felében nem tudott szabadulni béklyóiból. Győrött már a XVI. században fejlett ipart találunk. A czéhek között legrégibb az ötvösczéh, a melynek szabályai 1529-ből valók. Győr ötvösiparosai messze földön híresek voltak, s a legújabb időkig fennmaradt jó hírük. Idővel számos czéh alakult a városban. A német vargák 1582 márcz. 1-én nyertek czéhszabályokat Teuffel András győri várparancsnoktól; a borbélyok szabályait 1593-ban erősítette meg a káptalan. A csizmadia-czéh 1604-ben nyert ugyancsak a káptalantól, – Győr akkori földesurától, – szabadalomlevelet. (Szávay 229–242.) Az iparosok azonban még a XVIII. században is tömérdek zaklatásnak voltak kitéve a katonaság, jelesül a várparancsnokok részéről. Sokkal nagyobb baj volt ennél, hogy a katonai védenczek (protectionalisták), sőt maguk a katonák is ipart űztek s miután kiváltságos helyzetben voltak a polgárokkal szemben, az iparos elem nem tudott velük versenyezni. Ebből tömérdek összeütközés támadt az iparosok és a katonaság között, de itt leginkább a polgári elem húzta a rövidebbet. Az 1715-ben eszközölt összeírás adatai szerint Győrben 265 iparos volt, kik az egyes iparágak szerint a következőleg oszlottak meg: 4 ács, 5 asztalos, 3 bádogos, 3 borbély, 1 cserepező, 45 csizmadia, 2 esztergályos, 4 fazekas, 1 fésűs, 8 fuvaros, 8 gombkötő, 5 kádár, 4 kalapos, 5 kerékgyártó, 2 késes, 7 korcsmáros, 9 kovács, 3 kőmíves, 2 kötélverő, 12 lakatos, 14 mészáros, 1 molnár, 1 nyerges, 4 pék, 45 szabó, 2 szappanos, 7 szíjgyártó, 3 szitakötő, 17 szűcs, 8 takács, 2 tímár, 3 üveges, 20 varga és 4 más foglalkozást űző (1 keztyűs, 2 sarkantyús, 1 koszorúkötő.)
Kereskedéssel 36-an foglalkoztak; közülök 7 boltos és 29 kereskedő. Volt ezenkívül még egy könyvárús és 7 hajós, a kik nincsenek beszámítva sem az iparosok, sem a kereskedők közé. Az 1720. évi összeírásban az egyéb ipart űző polgárok között 4 építész, 1 halász, 1 kőmetsző, 2 köszörűs és 1 madráczos fordúl elő. A más foglalkozásúak között pedig 2 szakács, 1 vámos, 1 bérlő és 1 egyházfi van felvéve.
