Az 1715-iki összeírás.
Az 1715-iki összeírás.
1715-ben a vármegye területén összeírtak 25.953 köbölös szántóföldet, 273 1/2 köbölös írtványt, 5357 kaszás rétet; 1720-ban pedig 48.432 köbölös szántót, 34 köbölös írtványt és 7439 kaszás rétet. A mívelés alá eső terület tehát jelentékenyen emelkedett; ugyanezt tapasztaljuk a szőlőmívelésnél is. 1715-ben 10.466 kapás szőlőt írtak össze, míg 1720-ban 14561-et. A vármegye lakossága közvetetlenül a szatmári béke után még igen csekély volt. A háború és a pestis valósággal kiirtotta, egyes községekben a népet. Az 1715–1720. évi összeírás nem teljes, mert csak az adóköteles lakosságot vette figyelembe, mégis az utolsó öt év alatt elért jelentékeny fejlődésről ad számot. 1715-ben összeíratott 8 nemes, 1517 jobbágy, 418 zsellér, vagyis összesen 1943 háztartás. 1720-ban 44 nemes, 2110 jobbágy, vagyis összesen 2154 háztartás van. Ez utóbbi összeírásból a birtoktalan zsellérek kimaradtak; a lakosság ennek ellenére jelentékenyen emelkedett, a mi főleg a telepítéseknek tulajdonítható. Nemzetiségre nézve a vármegye lakossága 1715-ben túlnyomólag magyar volt. Ebben az évben 1911 magyart és 32 német háztartást, 1720-ban pedig 2062 magyar, 76 német és 16 rácz háztartást írtak össze. (Acsády Ignácz: Magyarország Népessége a Pragm. Sanctio Korában.)
Közigazgatási tekintetben a vármegye három járásra oszlott fel, u. m. 1. tóközi; 2. szigetközi; 3. pusztai járásra. Az 1715. évi összeírás szerint a vármegyében 66 község volt; ebből 2 mezőváros, 1 curiális és 63 jobbágyközség. Hédervár kétszer szerepel az összeírásban; egyszer mint mezőváros és egyszer mint curiális község. Az 1720-ban eszközölt összeírás szerint 2 mezőváros, 23 curiális és 54 jobbágy-község volt a vármegyében.
Az 1715–1720. évi összeírás alapján állapították meg a vármegye portáinak számát. Az 1723. évi országgyűlés azt 75-ben állapította meg. 1724-ben e szám 74-re szállott alá, 1729-ben pedig 74 1/4-re emelkedett fel. Ez a mennyiség megmaradt Győrnek szabad királyi várossá történt emelkedéséig. Ekkor a vármegye portáinak számát 63 1/2-ben, a városéit 18-ban állapították meg. Az adókivetési kulcsot a vármegye bizottsága 1729-ben akként állapította meg, hogy egy dicára – válogatás nélkül – két jobbágyot számított; egy dicához az első osztályú szántóföldekből 3, a másodosztályúakból 4 és a harmadosztályúakból 6 mérős szántóföldet vettek alapúl. A kaszálók, vagy rétek közül 5, az I. osztályú kapás szőlőkből 14, a másodosztályúakból 16 számított egy dicára.
Ez alapelvek szerint a vármegyei bizottság a vármegye összes községeiben újból összeírta a jobbágyok számát, valamint az adóköteles földeket, a melynek alapján a vármegyére eső adóösszeget községenként kirótták.
Mária Terézia.
Herczeg Esterházy Pál nádor.
361Rendkívül érdekesek ezek az adatok gazdaságtörténelmi szempontból is, azért járásonként (akkor már négy járása volt a vármegyének,) egy-egy községet közlünk az összeírásból.
1. A tóközi járásból: Abdán 29 jobbágy és 23 zsellér lakik, ezeknek 541 1/4 mérős földjük van; idejárulnak még a kender- és káposztás-földek, a melyek szintén 35 cubulust (mérőt) fogadnak be. Ezenkívül a jobbágyok két elhagyott telek szántóföldjét (40 1/2 mérős) is közösen szokták megmunkálni, a melynek termése 2/3 részben az övék, 1/3 részben a templomé. E három rendbeli szántóföld összes területe 616 3/4 mérős; ebből 1/3 rész, vagyis 205 2/7 mérős elsőrendű, 2/3, vagyis 410 3/5 másodrendű föld. Rétjök 272 kaszára való.
2. A pusztai járásból: Gönyőn 18 jobbágy s 5 zsellér, összesen 23 fő lakik. A telkekhez tartozó szántóföldjeik 202 1/2 mérősek; ezenfelül van törökbuza (tengeri), kender és más hüvelyes növények termelésére használt földjük, (31 1/2 mérős) vagyis összesen 233 3/4 mérős; mindannyi harmadosztályú. Rétjük 187 kaszás.
3. A szigetközi járásból: Révfalun van 141 jobbágy, 98 zsellér, összesen 239 fő; az évenként bevetett szántóföldek 577 mérősek, a melyek kivétel nélkül harmadosztályúak. Rétjök 188 1/4 kaszás. A jobbágyoknak Ménfőn 68 kapás, Csanakon 34 kapás, Kis-Barátiban 28, Nagy-Barátiban 7, Nyúlon 7, Écsen 5, Sághon 16 összesen 165 kapás elsőosztályú szőlejük.
4. A csilizközi járásból: Medvén 12 jobbágy és 9 zsellér lakik, vagyis 21 fő. A telkekhez tartozó és évenként mívelés alá vett földjük 169 mérős; ebből 1/3 rész első, 1/3 másod, 1/3 pedig harmadosztályú szántóföld; van 130 kaszás rétjük is. (Villányi Szaniszló bakonybéli apát adatai.)
