A püspökfőispánok.
A püspökfőispánok.
A vármegyei közigazgatás élén, habár inkább csak névleg, a püspökfőispánok állottak. Ágoston Keresztély herczeg, a ki még 1695-ben foglalta el főispáni székét, egész 1725 augusztus 23-áig, Regensburgban bekövetkezett haláláig, viselte a főispáni méltóságot. Őt követte gróf Szinzendorf Fülöp Lajos, a kit 1726 augusztus havában iktatott be gróf Erdődy Gábor egri püspök a főispáni méltóságba; de 1732-ben boroszlói püspökké választatván, helyét Groll Adolf foglalta el, a kit ugyancsak gróf Erdődy Gábor iktatott be 1733-ban.
Az ő főispánsága alatt merült fel első ízben a győri egyházmegye kettéosztásának kérdése, a mely azonban a zágrábi püspök és káptalan ellenkezésén hajótörést szenvedett. (Millenn. Tört. VIII. 114.)
Groll Adolfot gróf Zichy Ferencz követte, a ki 1743 óta – Groll Adolf segédpüspökeként – kormányozta a vármegyét, s ennek halála után, 1744 június 8-án a főispáni méltóságba ünnepélyesen beiktatták.
Közel negyven évig tartó főispánsága alatt számos közhasznú intézetet alapított. Ő építtette fel a növendék-papság házát és a püspöki palotát, a mely azelőtt várparancsnoki lakásúl szolgált. Ő telepítette le a káptalan tagjait a székesegyház közelében, az úgynevezett „káptalandombon,” a mely 1743-ban a szabad királyi várostól elkülönített terület maradt. (Szávay Gyula i. m. 81. l.) Vele zárul a püspök-főispánok sorozata.
