Győr a XVIII. század vége felé
Győr a XVIII. század vége felé
Győr város, mióta önállóan intézhette ügyeit, szép fejlődésnek indult. Különösen a kereskedelem virágzott. Görög kereskedők megvetették lábukat Győrben, mely a dunántúli forgalom fő-emporiuma lett. Lakosainak száma jelentékenyen emelkedett. 1780-ban 11.457 lelket számlált.
Mióta Győr szabad királyi várossá lett, az adókivetés czéljából a vármegye portáit újból megállapították. 1780-ban e porták száma 63 1/2 volt, később azonban 52-re szállott alá. Győr város portáinak számát 18-ban állapította meg az országgyűlés; ez a mennyiség megmaradt az 1848. évi nagy átalakulásokig.
A XVIII. század második felében sok csapás érte a várost. 1753-ban nagy tűzvész volt. 1763 jún. 28-ára, reggel 5 1/2 órakor földrengés támadt; a lökések oly erősek voltak, hogy több épület, közöttük a püspökvár is bedőlt. Jul. 9-én este, 9 óra tájt a földrengés megismétlődött, a melyet óriási felhőszakadás követett. A szomszéd Révfalu községben a föld meghasadt, a Duna hullámai pedig házmagasságnyira emelkedtek. A megrettent lakosság a vásártérre menekült és a Kálváriahegy mellékén sátrakban tanyázott. A földrengés emlékét a székesegyházban fogadalmi kép őrzi. Ugyancsak e szomorú eset emlékére hordozzák körül ünnepélyes egyházi körmenetben Szent László király fejereklyéit a városban.
A következő (1764.) évben árvíz sújtotta a várost; 1765-ben új földrengés jelei mutatkoztak; 1768-ban és 1772-ben ismét nagy árvizek pusztítottak. 3671776-ban, 1778-ban és 1780-ban a várost majdnem teljesen elpusztító tűzvész dühöngött. (Szávay Gyula i. m. 275.)
Az elemi csapások e korszakban nem kímélték a vármegye községeit sem. Baboth község 1748-ban, Téth 1777-ben csaknem egészen leégett, Abdát pedig több ízben az árvíz öntötte el.
Mária Terézia királynő, uralkodásának végszakában, 1775 július havában ismét meglátogatta a vármegyét; ez alkalommal Pannonhalmára jött, (Czinár: Monast. 135. lap.) a hol a Benedek-rend hódolatát fogadta.
