A protestánsok Mária Terézia alatt.
A protestánsok Mária Terézia alatt.
A vármegyei igazgatás élére is mind oly férfiak kerültek, a kik a protestánsok szabad vallásgyakorlatát fegyveres erővel is megakadályozták. Ilyen volt Mecséry Dániel, (1736–1749.), az 1744. évi felkelt vármegyei nemesség vitéz parancsnoka, a ki alispán korában vallási türelmetlenséget árult el; majd utóda, Biró János, a ki 1749-től 1758-ig viselte az alispáni tisztet.
1747-ben a vármegyei közgyűlés elhatározza Patason a még csak egy évvel ezelőtt épült református templom lerombolását. A nép ugyan elűzte a kiküldött végrehajtót, de azért a reformátusok nem tarthattak ott istentiszteletet. Szap község református lakosai haranglábat állítottak, a miért 250 frt bírságra ítélte őket a közgyűlés. (Fehér Ipoly 524., 531.) A vármegye 1750-ben lebontatta a reformátusok imaházát Bőnyben; 1757-ben szintúgy elrendelte a babothi ágostai hitvallásúak templomának széthányását is, mert azt a kiküldött bizottság az 1737-ben engedélyezett nagyságnál szélesebbnek és magasabbnak találta. A szemerei református templomot pedig 1749-ben hozott vármegyei határozattal a katholikusoknak adták át. Ugyanez év márczius 17-én Győrben is elvették a győri protestánsok templomát; valami váltságot fizettek érte, de azt a protestánsok nem akarták elfogadni. Utóbbiak ekkor küldöttséget menesztettek Bécsbe, de ez nem juthatott a királynő elejébe. (Millenn. Tört. VIII. 332.)
Idővel már az engedékenység jeleivel találkozunk e téren. Kapi község lakosai engedélyt nyertek 1764-ben, hogy protestáns templomot építhessenek. Mikor 1777-ben Téth község egy része, az evangélikus templommal együtt a lángok martaléka lett, az 1778. évi királyi rendelet megengedte, hogy a protestánsok templomukat torony nélkül újra felépíthessék.
Biró Jánost Bezerédj Mihály követte az alispáni székben, a ki Győr vármegye követeként az 1764. évi országgyűlésen csakhamar magára vonta a közfigyelmet a közgazdasági kérdések, különösen a gyáripar meghonosítása érdekében mondott nagyszabású beszédeivel. (Horváth Mihály: Kisebb Tört. Munk. I. 400.) Őt követte Matis György, (1766.) a kinek alispánsága alatt kezdődött a vármegyei levéltár rendezése, (Századok 1903. 738.), valamint az úrbéri összeírás.
Az 1772. évi úrbér szerint a vármegye területén 220.585 hold használható föld volt. Az 1827. évi összeírásban ez a szám 240.500-ra emelkedett, melyből 83.630 hold úrbéres, 151,870 hold földesúri birtok volt. (Fehér Ipoly i. m. 491.)
