II. József. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

II. József.

Mária Terézia halála után a trónt fia, II. József foglalta el, a kinek közel tíz éves uralkodása alatt a vármegye szinte szakadatlan harczot folytatott az új kormányzat s a dolgok új rendje ellen, a mely hivatva lett volna arra, hogy Magyarországnak minden egyházi, közjogi és társadalmi intézményeit a császár eszméihez képest átalakítsa.

II. József, trónörökös korában, személyes tapasztalatok szerzése végett több ízben bejárta az országot. 1768-ban alföldi útjából visszatérőben, s június 6-án Komáromban időzött, honnan Győrbe indúlt s június 7-ét itt töltvén, másnap Pozsony felé vette útját. Naplójában többek között azt írja Győrről: „A vár külső bástyája rossz, árka mocsaras, a sok hajómalom káros.”

Első intézkedései, mint a türelmi rendelet (1781 okt. 29.), nagy örömöt keltettek a protestánsoknál, a kik csakhamar éltek is az alkalommal, hogy imaházaikat felépítsék. Így Bőnyben 1785-ben Pázmándy József saját gazdasági épületeiből alakított imaházat; a vármegye ajánlatára a község új templom építésére is engedélyt nyert. Beziben a harangok használatát kapták meg a protestánsok, Malomsokon pedig 1785-ben templomépítést engedélyeztek nekik. II. József többi reformjai, a melyek mélyen belevágtak százados alkotmányunkba, már aggodalmat keltettek a nemesség sorában. Ilyen volt elsősorban a népösszeírás, a mely ellen hasztalan írt fel a vármegye közönsége; a császár nem változtatta meg szándékát. Mindazonáltal az összeírást nagyobb baj nélkül hajtották végre a vármegye területén. Csupán a kiváltságaikra oly féltékeny Felpécz, egykor nemes község lakosai tanúsítottak ellentállást, sőt fegyverhez is nyúltak, de a kiküldött katonai erőnek sikerült a rendet vérontás nélkül helyreállítani. (Fehér Ipoly 574.)

Az összeírás adatai élénken feltüntetik Győr város fejlődését. 1787-ben a város lakóinak száma 12.822 lélek volt. A vármegye lakosainak összes száma 66798-at tett ki, ebből 7422 volt nemes, tehát a vármegye lakosságának 1/9 része nemesi kiváltságokat élvezett. (Marczali: Magyarorsz. II. József korában I. 249.)

Nagyobb ellentállást tanúsított a vármegye a nyelvrendeletekkel szemben. Győr vármegye a régi alapot kívánta fenntartani, s a latin nyelvhez ragaszkodott, de a kanczellária leíratában azt válaszolja a vármegyének, hogy csak a hivatalos nyelvet változtatja meg, nem pedig a nép nyelvét. (Marczali. II. 390.)

A német nyelvnek hivatalos nyelvvé való tétele csak az első lépés volt a vármegyei közigazgatási rendszer megváltoztatására. 1785-ben a császár az egész országot közigazgatásilag 10 kerületre osztotta fel, a melyeknek élére királyi biztosokat rendelt. Győr középpontja lett ily kerületnek, a melyhez Moson, Sopron, Győr, Komárom, Vas, Veszprém és Esztergom vármegyék tartoztak. E kerület élére gróf Győry Ferencz került.

Győr vármegyének hosszú idő mulván első világi főispánja, gróf Zichy Károly, a kit csak 1783-ban neveztek ki, megvált hivatalától. József császár még ebben az évben belső titkos tanácsosi méltósággal és tárnokmesterséggel kárpótolta, majd a királyi kamara elnökévé tette meg. (Czeh János Győr várm. főispánjairól.) Az új királyi biztos 1785 jún. 16-án foglalta el tisztét. Részére a 368császár részletes utasítást dolgoztatott ki, a melyben többek között megjegyzi, hogy e kerület vármegyéi nem mintaszerűek, noha közel esnek a határszélekhez; különös figyelmébe ajánlja a császár a gazdasági viszonyok fejlesztését s Győr környékén a juhtenyésztés jelentőségének emelését. (Marczali i. m. II. 463–464. -467. Millenn. Tört. VIII. 413.) A vármegye tisztikara is jelentékenyen megváltozott. Győrt Moson vármegyével egyesítették s így maradt 1790-ig. Az alispáni tisztség örökössé lett. 1786-ban Szerdahelyi Pál foglalta el, a ki mellett Illos Károly működött helyettesként.

Az új tisztikarnak az 1786-ban elrendelt felmérési munkálatok adtak sok dolgot, a melyek mindenütt ellenszenvvel találkoztak, s csak növelték a rendszer elleni gyűlöletet. Addig, míg II. József fegyverre támaszkodva vitte keresztül reformjait, semmi sem gátolhatta azoknak megvalósulását. De a török háború kitörésével megváltozott a helyzet.

Az 1787. évben nagy ínség volt országszerte, a melynek enyhítésére tett ugyan a kormány némi intézkedéseket, de a hivatalos közegek lassúságán és az eljárás nehézkességén megtörött a jó szándék s nem sokat segítettek a bajon. A kormány Győrött is vásárolt gabonát a muraközi és a zágrábi ínségesek részére; innen küldték el azt a Dráva vidékére, de gróf Balassa királyi biztos ügyetlen intézkedései miatt az ínségesek mit sem láttak belőle.

Az 1788. év tavaszán a búza piaczi ára Győrött 4 frtra emelkedett, mely az aratás után sem csökkent. Ily viszonyok között kezdődött a török háború.

II. József ugyan még 1787 szept. 4-én elrendelte a mozgósítást, de a katonaállítás rendkívül lassan haladt előre; Győr vármegye mégis ama kevés megyék közé tartozott, a melyek 1788 szept. 12-éig kiállították a rájuk eső újoncz létszámot. (Marczali i. m. III. 395., 401., 445., 495.)

Sokkal több nehézség merült fel a gabona kiszolgáltatása körül. Győr vármegyében egy mérő búzát 2 forintjával, egy mérő rozsot 1 frt 30 kr.-jával, egy mérő árpát 1 frtjával és egy mérő zabot 50 kr.-jával számítottak fel a kincstárnak s noha a termés ínséges volt, mégis elegendő gabonát szolgáltatott a katonaság részére.

A rossz termés után újabb természeti csapások sújtották a vármegye lakosságát. Az 1788. év végén marhavész dühöngött, 1788. decz. 13-tól 1789 jan. 17-ig országszerte rendkívül nagy hideg volt. A nagy hótömeg 1789. tavaszán óriási áradást okozott a Csiliz- és a Szigetközben.

Az 1789. év folyamán mindegyre jobban kitűnt a végrehajtó hatalom tehetetlensége. Győr vármegye az ínség és más okok miatt csak egy részét vállalta el a ráeső gabonamennyiségnek; az egyesített Moson-Győr vármegyére kivetett 35.000 mérőből 29.000 mérő folyt be, még pedig legnagyobb részt az uradalmaktól, minthogy a köznemesség megtagadta a gabonaszolgáltatást. (Marczali i. m. III. 551.) A tisztikar meg sem merészelte kísérleni a nemességre kivetett mennyiség behajtását, így azután a melyik nemes önként nem adott, attól nem is vették be a köteles részt.

Midőn az 1789. év végén megkezdődik a II. József rendszerével való szakítás, a vármegyében teljes erővel tör ki a nemzeti ellentállás. 1790 elején ismét együtt találjuk a rendeket a vármegye székházában. A hangulat annyira éles volt, hogy gróf Győry Ferencz kerületi biztos meg sem mert jelenni a közgyűlésen, hanem inkább beteget jelentett. (Marczali i. m. III. 560.)

A nemzeti ellentállás szinte ledöntötte azokat a válaszfalakat, a melyek eddig a nemes és a polgár, valamint a nép között fennállottak. Midőn febr. 19-én a korona Győrbe érkezett, nemcsak a nemesség várta fegyveresen és lóháton, hanem a városi polgárság is kivonult, s úgy a magyarok, mint a németek, sorba állva kiáltották: „éljen a magyar szabadság.“ (Millenn. Tört. VIII. 468.)

Gróf Zichy Károly, – a ki időközben az országbírói méltóságra emelkedett, – ismét elfoglalta a győri főispáni széket. Az 1790. évi országgyűlés megnyitásakor a rendek, – mert benne a letünt josephinus-rendszer egyik fő támaszát látták, – óvást emeltek ugyan az ellen, hogy a főrendiházban (felső táblán) elnököljön, de az országgyűlés alatt tanúsított nagy buzgalma és azok az engedmények, melyeket a hitlevél ügyében elért, visszaadták népszerűségét.

A vármegyei tisztikar élére új emberek kerültek. Alispán Palocsay József lett, míg országgyűlési követekké Sibrik Antalt, a későbbi alispánt és Pázmándy József ülnököt választottak meg. Az utóbbi, a református egyház egyik 373tagjaként, jelentékeny részt vett az 1790. XXVI. törvényczikk megalkotásában. A vármegye a szent korona iránt is kimutatta tiszteletét. Gróf Esterházy János vezérlete alatt fényes banderiumot küldött fel Budára, (Századok 1881. évf. 335.)