A Martinovics-féle összeesküvés.
A Martinovics-féle összeesküvés.
A franczia forradalmi eszmék csakhamar útat találtak maguknak hazánkba is. Már 1790-ben, különösen az alsó néposztály között terjesztettek lázító íratokat, de e mozgalom csakhamar elcsöndesült. Az 1790. évi országgyűlésen már kétségkívül szembetűnő lesz a szabadelvű irány, a mely, ha nagyobb sikert nem is tudott elérni, mégis némi eredményt mutatott fel. Az országgyűlés a közélet terén keresztülviendő reformok tanulmányozására bizottságokat küldött ki, a melyeknek összeállítása a szabadelvű irány híveire minden tekintetben előnyös volt, s a melyet a fellendült irodalom is hathatósan támogatott. Ez a mozgalom a franczia forradalom hatása alatt mindegyre nagyobb mérveket öltött, végre összeesküvésre vezetett, a melynek élére Martinovics Ignácz állott. Martinovics összeesküvését azonban csakhamar felfedezték; őt magát 1794 júl. 24-én Bécsben elfogták. Erre a Martinovicstól alapított társulat egyik igazgatója, gróf Sigray Jakab, megsejtvén a veszélyt, külföldre igyekezett menekülni. Egy ideig parasztasszonynak öltözve bújdosott, majd a veszprémi ferenczrendűeknél lappangott, s végül Gyömörére menekült, birtokára. Itt találtak rá, abban a házban, mely a XIX. század 70-es éveiben Lengyel Sándoré volt. (Századok 1879. évf. 136. lap. Fehér Ipoly i. m. 563.)
A Martinovics-féle összeesküvés felfedezésével elnémultak a szabadelvű eszmék hívei, s a vármegyére most már nagyobb terhek nehezedtek, a melyek húsz éven át szinte szakadatlanul sújtották a lakosságot és a győri polgárokat.
