Napoleon Győrött.
Napoleon Győrött.
Napoleon aug. 31-én délután 2 órakor minden feltűnés nélkül érkezett Győrbe, a hol a Bezerédj-féle házban vett szállást. Kíséretében voltak Eugen alkirály, a bajor trónörökös, továbbá Berthier, Lauriston, Massena, Rapp, Bertrand, Broussieres, Duroi tábornokok és gróf Narbonne térparancsnok. (Tudományos gyűjt. 1820. II. Fehér Ipoly i. m. 433.)
Alig egy órai időzés után Napoleon kíséretével lóra ült és körüljárta az erődítvényeket, megvizsgálta az ágyúsánczokat s miután megtette rendelkezéseit, ismét visszatért szállására.
A káptalan és a városi hatóság Napoleon megérkezésének hírére hódolatát szándékozott bemutatni, de Napoleon a kihallgatást másnapra ígérte. A fogadtatás másnap is elmaradt, mert Napoleon akkor (szept. 1.) hajnalban, úgy, a mint jött, észrevétlenül eltávozott Bécsbe. (Szávay Gyula i. m. 83.) Az október 14-én, Schönbrunnban megkötött béke véget vetett a franczia uralomnak Győrött. A franczia hadsereg kivonúlt a vármegye területéről, hátrahagyva a háborúnak köszönhető roppant károkat. Maga Győr ostroma több mint 3 millió forint kárt okozott, ezen felül a magas hadisarcz, a melyet 60 év alatt történendő visszafizetés mellett a kincstár előlegezett, súlyos teherként nehezedett a háztulajdonosokra. Ezt a hadisarczot utóbbiak 1845-ig fizették, mikor a kincstár a hátralévő részt elengedte. (Szávay i. m. 82. l.)
Alig hogy kivonúltak a francziák a vármegye területéről, a császári hadak, foglalták el helyüket. Közöttük a Levenehr-féle dragonyos-ezred Baráthi, Csanak, Gyirmót, Koronczó, Szent-Iván és Gönyű helységekbe szállásoltatott el, 377a Sztáray-féle gyalogezred Téth, Móriczhida, Rába-Szent-Miklós, Babot, Rába-Szent-Mihály, Csécsény és Mérges helységekbe, a Hiller-féle gyalogezred pedig Pannonhalma, Nyul, Écs, Ravaszd, Tényő, Szemere, Pécz és Gyömörő helységekbe, a székely határőrök Táp-Szent-Miklósra, Asszonyfára, Tápra, Nyalkára és Pázmándra, az oláh határőrezred 6. kompániája Mezőörsre és Pérre került (Vármegyei levélt. Acta perennalis deputationis.)
Győrnek a francziáktól történt elfoglalásakor a vármegye területe egyidőre ketté osztatott. A fegyverszünet alatt a Dunát és a Rábát állapították meg határvonalul; ekként a Rábán inneni rész franczia uralom alá került, viszont a vármegye hatásköre csak a Rábán túli részekre terjedt ki. A vármegye közönsége fenn akarván tartani a Rábán túl elterülő részeken a közigazgatást, aug. 21-étől okt. 10-ig Téthen, Zsitkovszky Pál házánál, majd Szent-Mártonban Török János, mint idősebb főbíró elnöklete alatt tartotta tanácskozásait. (Fehér Ipoly i. m. 493., 580.)
A békekötés után, decz. hó 11-én volt a vármegye első közgyűlése Győrött, gróf Zichy Ferencz főispáni helytartó elnöklete alatt, a kit atyja helyébe még febr 22-én nevezett ki a király helytartóvá. Az újból egybegyűlt rendek lelkes hangulatban ünnepelték a helytartót, a kihez Matkovics Pál udvari tanácsos verses felköszöntőt intézett. Ezt a közgyűlés jegyzőkönyvébe is beiktatta. (Zoltán Vilmos adatai.)
A franczia háborúk óriási terhet róttak az országra a melyhez hozzájárúlt a pénzügyi bukás, a bankjegyek és a rézpénz értékének leszállítása. Ez a művelet nem csupán a középosztályt sújtotta, hanem a népet is megfosztotta keservesen szerzett filléreitől. Mivel a bankóczédulák beváltásához készpénz volt szükség, a kormány kénytelen volt 1811 aug. 25-ére az országgyűlést egybehívni. Ez az országgyűlés, a melyen Győr vármegyét Horváth Mátyás főjegyző és Török János táblabíró képviselték, elkeseredett viták után csupán a só árának 2 forinttal való felemelését, továbbá 3 és fél millió mérő gabonát szavazott meg, a melyből Győr vármegyére 6550 mérő búza és 9825 mérő zab esett.
Az országgyűlésen tevékeny részt vett Bezerédj Ignácz is, a vármegye későbbi alispánja, a ki a kormány ellen intézett javaslatok lelkes támogatói közé tartozott. (Budapesti Szemle 1899., 375.) A francziák elleni háború újabb áldozatokat követelt. Mivel az országgyűlés nem volt egybehíva, a kormány az egyes vármegyékre vetette ki a hadi adót, így Győrre is, melyet a vármegye gróf Zichy-Ferraris Ferencz főispáni helytartó közbenjárására, kénytelen-kelletlen elvállalt. Az 1813. évben újból kitört háborúban Győr vármegye is kivette részét. Gróf Zichy-Ferraris Ferencz főispáni helytartó, a kit a király az 1809. évi hadjárat alatt szerzett érdemeiért alezredesi ranggal a nemes testőrséghez helyezett át, fegyverre szólította a vármegye ifjúságát, és így a Moson, Győr, Komárom és Veszprém vármegyékből alakított szabad csapat vezéreként újabb babérokat szerzett a hadjárat alatt. Ez a szabad csapat Fülöp Hessen-Homburgi herczeg hadtestéhez osztatván be, végig küzdötte az 1813. és 1814. évi hadjáratokat. (Czeh János: Győr vármegye főispánjairól.)
Napoleon bukása után a három szövetséges uralkodó: Ferencz király, Sándor orosz czár és Frigyes Vilmos porosz király, 1814-ben Budáról visszautaztokban, Győr városát is útjokba ejtették, mely alkalommal a püspökvárban fogadták a hódoló küldöttségeket. Az üdvözlő beszédek és válaszok elhangzása után Frigyes Vilmos porosz király beszédbe elegyedett Győr város küldöttségének tagjaival, s ez alkalommal a német nyelvben kevésbbé járatos Hegedűs városbíró nagy derültséget támasztott. Midőn ugyanis a porosz király a győri híres vásárokra terelte a beszédet s ezt kérdezte: „Ihre Messen sind wohl stark. Wie lange dauern sie?” Hegedűs hadarva válaszolta: „O ja Majesztét! Alle Tag; wann isz muzikalis, dauert Stundl, wann isz mit Urgl, halbe Stund, – die kláni szán no kürzer.” (Zoltán Vilmos adatai.).
Sajnos, a vármegye és a város nem sok hasznát látta a napoleoni háborúk alatt tanúsított vitézségének és áldozatkészségének, mert míg egyfelől az 1809. évi hadjárat és a franczia megszállás alatt szenvedett súlyos károkat csak évtizedek munkája tudta helyrehozni s másfelől a háborút követő gazdasági válság a város polgárait hosszabb időn át tétlenségre kárhoztatta, addig a Napoleon bukásával fellépő önkényuralom a vármegye életben, valamint a társadalom terén is minden szabadabb törekvésnek gátat vetett.
