A győr-kismegyeri csata.
A győr-kismegyeri csata.
Eugen alkirály június 5-én indult el Bécsújhelyről. Míg a vezetésére bízott had zöme Sopronon és Szombathelyen át, Sárvárra tartott, addig a Colbert tábornok vezérlete alatt álló lovasságot a Fertő vidékéről Sövényháza felé küldte. Colbert csakhamar hatalmába kerítette a Rábcza hídját Sövényházánál, de a Rábán nem kelhetett át, mert a hidat Bodonhelynél a felkelt nemesség erősen megszállta.
János főherczeg hada június 13-án a következőkép helyezkedett el: a győr-téthi országúton, a veres keresztnél Frimont altábornagy foglalt állást, Ménfőnél az Ettingshausen tábornok parancsnoksága alatt álló utóhad táborozott. Győr déli kijáratánál Mecséry altábornagy a felkelt nemesség lovasságával, Szabadhegy nyugati oldalán Jellachich Ferencz altábornagy, Szabadhegytől keletre gróf Colloredo dandára feküdt, míg Kismegyernél a József nádor vezérlete alatt álló felkelt nemesség foglalt állást. Colbert tábornok dragonyos dandára átkelt a Rábán, s Montbrun lovashadosztályával egyesülve, egész Ménfőig nyomult előre.
E túlerővel szemben Ettingshausen tábornok megkezdte a visszavonulást Győr felé, Montbrun lovassága azonban a hátrálókat üldözőbe vette s csak a kismegyeri „Királyszék”-nél előtörő felkelt nemesség lovassága elől vonult vissza Csanakig. Colbert és Montbrun a június 13–14. közötti éjjel Csanak és Ménfő között táboroztak, míg Eugen alkirály hadát, a mely gyors menetben vonult Pápáról Győr felé, a Koronczó, Szemere és Felpécz közötti vonalon találjuk, sőt elővéde már Puszta-Szent-Pálnál töltötte az éjjelt. Hadából csupán Macdonald és Lamarque hadosztályai maradtak vissza; az utóbbi Pápán vesztegelt s nem vett részt a másnapi csatában.
375Terünk nem engedi, hogy akár a csata részletesebb leírásába, akár annak bírálatába bocsátkozzunk, csupán röviden óhajtjuk vázolni az eseményeket, a melyek az akkori világ érdeklődését ismét Győr felé irányították.
Miután János főherczeg mit sem tett annak megakadályozására, hogy június 13-án a francziák a csanaki magaslatokat megszállják, mi által a Komárommal és Budával való összeköttetését is veszély fenyegette, a szabadhegyi magaslatokon állította fel hadát. József nádor ugyan meg akarta akadályozni a csanaki magaslatok megszállását, de Nugent tábornok, János főherczeg vezérkari főnöke, kijelentette, hogy a katonák fáradtak s nyugalomra van szükségük.
Eugen alkirály hada, a mely 74 zászlóaljból, 87 lovas-századból és 24 ütegből, összesen tehát 41.814 gyalogos és 13.482 lovas katonából állott, június 14-én reggel 4 órakor öt hadoszlopban (colonne) indult János főherczeg ellen.
János főherczeg elhatározta, hogy a francziák támadását a szabadhegyi magaslatokon várja be. Ezért hadait a következőkép helyezte el: a jobbszárny, Frimont altábornagy parancsnoksága alatt, a Rába folyó könyökétől egész Szabadhegy délnyugati csúcsa felé irányítva, terjeszkedett, a középen maga János főherczeg egészen a Kismegyeri majornál levő templomhegyig foglalt állást, míg innen a báró Mecséry altábornagy parancsnoksága alatt álló balszárny egész a Viczay-árokig húzódott. Kismegyer megszállására pedig Hummel őrnagyot küldte ki a landwehr egy zászlóaljával.
János főherczeg hada 34 gyalog-zászlóaljból (18.822 ember) és 25 lovasszázadból (2226 ember) állott. Ehhez járult még a felkelt nemesség: 5 zászlóalj gyalog (4507 ember) és 42 század lovas (6424); ekként serege összesen 23.329 gyalogosra és 8650 lovasra tehető.
A francziák első támadása délelőtt 11 után vette kezdetét, s kudarczczal végződött. Eugen alkirály délután 3 órakor Kismegyer major ellen intézte a támadást, de itt is visszaverték.
Mialatt azonban Jellachich hadosztálya másodízben visszafoglalta Szabadhegyet, Montbrun, franczia tábornok lovassága átkelt a Pándzsa patakon, s a báró Mecséry hadosztályának balszárnya ellen intézett támadást. A gyakorlatlan nemesi lovasságot délután 4 órakor meg is futamította, noha gróf Hadik András altábornagy és Geramb ezredes vezetése alatt a zempléni és hevesi felkelősereg hősi ellentállást tanúsított.
János főherczeg ekkor a sereg baloldalának fedezésére a Pest és a Vas vármegyei felkelt lovasezredeket rendelte ki Goszthony ezredes parancsnoksága alatt, míg a szétszórt felkelt nemesség a Sashegyen gyűlt ismét össze. A francziák most nem üldözték őket, mert a lovassága felette kimerült.
Délután 1/4 5 órakor az alkirály új támadást rendelt el. Seras gyaloghadosztálya Kismegyer major ellen támad, de elkeseredett harcz után visszaszorítják onnan. 3/4 5 órakor már a túlerő mindinkább érvényesülni kezd. Jellachich és Colloredo hadosztályait az ellenség szintén visszaszorítja, mire János főherczeg délután 5 órakor elrendeli a visszavonulást.
Alig hagyják el a császári hadak a szabadhegyi magaslatokat, Durutte, Severoli és Pacthold hadosztályai legott elfoglalják, míg Serras még elkeseredetten harczol Kismegyer birtokáért, a mely délután 6 órakor szintén a francziák kezére került.
A visszavonuló császári hadak közül Jellachich és Colloredo hadosztályai Ács felé húzódtak, Frimont hada pedig Szent-Iván és a Duna között Gönyü felé tartott.
A hátráló csapatokat a francziák közül csupán Montbrun, a jobbszárny vezére követte, de nagyobb zavart nem támasztott, sőt a somogyi felkelt nemesség visszavonuló útjába még több ízben összecsapott vele.
A kismegyeri csata után Eugen alkirály a szabadhegyi magaslatokon maradt. Lauriston tábornokot, a balszárny vezérét, Győr körülkerítésére rendelte ki. (Hadtörténelmi Közlemények, 1897. évfolyam. – A. Thiers: Histoire du Consulat etc. X. 298–303.) Győrben ekkor Péchy Mihály hadmérnöki ezredes parancsnoksága alatt 1500 ember volt, de még elégséges lőszerrel sem rendelkezett; így előreláthatóan nem soká tarthatta magát.
Mikor Lauriston hada Győrt körülkerítették, a Győr előtt álló Meskó tábornok hadát elvágták a főseregtől. Lauriston rögtön felszólította Meskó tábornokot a megadásra, a melyet ez visszautasított. Meskó legott megtette az előkészületeket a visszavonulásra, s gróf Széchenyi Istvánt Révfalun és Kolos-Némán 376át, Komáromba küldte József nádorhoz, hogy szándékát bejelentse. Miután éjfélkor fölszedette a Rábcza hídját, Abdánál megkezdte a visszavonúlást Lesvár puszta felé, a hová hajnali 1/2 3 órára érkezett. Innen Enesére, majd Bágyog puszta felé vette útját. Útközben járőrei Kónynál Lasalle franczia tábornok parancsőrtisztjét is elfogták.
Meskó tábornok hada, melyhez a többi között a székesfehérvári, a Vas, a Pozsony és a Bars vármegyei felkelt nemes sereg egyes századai is tartoztak, Sopron és Vas vármegyéken átvonúlva, szerencsésen kisiklott a francziák kezei közül. Lauriston e közben körülvévén Győrt, a Nádorvárosban állította fel ágyúit, a honnan kilencz napon át szakadatlanúl lövette a várost. Az erős ágyúzás a püspökvárt és számos magánépületet kigyúlasztott; magában a városban nagy ínség uralkodott, mert amúgy is tömve volt menekülőkkel; különösen a nádorvárosi lakosokkal, a kik a kazamatákban vonták meg magukat.
A június 21. és 22-iki bombázások után a várőrség kénytelen volt magát megadni. Péchy várparancsnok kitűzette a tűztoronyra a fehér zászlót, miután a városi hatóság részéről, franczia nyelvben jártas, háromtagú küldöttség indúlt Marmont Lajos marechal táborába. A küldöttség szónoka a francziáúl jól beszélő Karvasy orvos volt.
Marmont Lajos rendkívül előzékenyen fogadta a küldöttséget, sőt Karvasynak egy ezüstgombos botot adott emlékűl, a mely jelenleg a városi levéltárban van elhelyezve. A francziák szerfelett magas hadisarczot követeltek a várostól, a melyet hosszas alkudozások után 300.000 frtban állapítottak meg. Az alkudozások befejeztével, végre június 24-én délután 4 órakor Péchy várparancsnok átadta Győrt a francziáknak.
A győztesek még aznap bevonúltak Győr városába. Eugén alkirály a mai Király-utczában, az úgynevezett Bezerédj-féle házban vett lakást, Narbonne és Du Henin tábornokok pedig a mai kis-szeminarium épületében laktak. Győr város parancsnoka gróf Narbonne lett, egyike azoknak, a kik még XVI. Lajos szolgálatában állottak. (Thiers i. m. X. 316. l.)
Győr eleste után Napoleon a felesleges tűzérséget és gyalogságot Pozsony felé rendelte; útközben a Zámolyon keresztülvonuló franczia csapatokból a nép többeket megrohant, sőt némelyeket a Dunába vetett. Ezért a francziák a falut felgyújtották. Az elfogott zámolyiakat a haditörvényszék Győrött halálra ítélte; gróf Narbonne a győri püspök könyörgésére június 30-án kegyelmet adott nekik. (Fehér Ipoly i. m. 532.)
A wagrami csata után Ferencz király kénytelen volt újból megkezdeni a békealkudozásokat, de mivel egyelőre nem vezettek eredményre, Napoleon aug. 31-én személyesen lejött Bécsből, hogy az itt állomásozó csapatokat megszemlélje s a háború folytatására szükséges rendelkezéseit megtegye.
