Nemesi felkelések.
Nemesi felkelések.
Mária Terézia ingadozó trónjának megmentésében a vármegye méltón kivette részét. Alig hagyták oda a követek a pozsonyi országgyűlést, megindult a hadi készülődés az egész vármegyében. Az 1741. évi deczember 15-én tartott közgyűlésben intézkedett a vármegye a ráeső 297 gyalogos katona kiállítása felől. Ez a csapat báró Balassa Gábor vezérőrnagy, báró Andrássy Ádám ezredes és gróf Nádasdy József alezredes parancsnoksága alatt, az 1742. év tavaszán Morvába rendeltetett. (Várm. Közgy. Jegyzők. – Hadi tört. Közl. 1897. 213.)
A felkelt nemesség Komárom, Fehér, Veszprém, Somogy, Baranya és Tolna vármegyék nemességével egyesülve, báró Szluha György vezérlete alatt indúlt hadba. A csehországi csatatéren jól megállotta helyét, főleg Prága ostrománál tüntette ki magát. Vezére, Szluha György, érdemeiért grófi rangot nyert. (Nagy Iván családt. ért. 1899. évf.)
1744-ben újból fegyverbe szólította a királynő a vármegye nemességét, a melynek élére ekkor Mecséry Dániel, a vármegye alispánja állott, A tisztikar a következőkép alakult meg: Kapitány: Mecséry Dániel. Hadnagy: Vagner Sándor. Zászlótartó: Milkovics Jakab. Hadibiztos: Torkos Ádám. Futár: Káldy János. Őrmesterek: Nagy István és Szelestey Antal. Trombitás: Felix Ferencz. Seborvos: Thököly János. Gyógykovács: Pápay János.
A felkelt nemesség, a mely 1745 márczius 4-én kelt kimutatás szerint 102 emberből állott, egy századot alkotott. Ezenkívül még egy portalis századot állított ki a vármegye (124 ember), a melynek kapitánya Tersztyánszky János lett.
A felkelt nemesség s a portalis katonaság szintén a csehországi és a sziléziai csatatérre ment, a honnan csak a drezdai békekötés (1745 deczember 25.) után tért vissza. (Várm. Levéltár. Közgy. Jegyzők.)
Mária Terézia királynő sokat tett az uralkodó család és a nemzet közötti jó viszony ápolására. Már az 1741. évi országgyűlésen, midőn a rendek kifejezték abbeli kívánságukat, hogy a királynő Magyarországban lakjék, szó volt róla, hogy Budát, vagy Győrt rendezzék be királyi szálláshelynek. Az akkori viszonyok között elsősorban Győr jött volna számításba, mert Buda, miként Pálffy nádor megjegyezte, akkori állapotában, rácz csőcselékből álló lakosságával, nem volt méltó arra, hogy királyi székvárossá legyen. (Millen. Tört. VIII. 271.)
A rendek féltékeny szemmel nézték az új szabad királyi városok követeit, a kik az 1751. évi országgyűlésen megjelentek, mert a városi követek szaporodásával az udvari párt felülkerekedésétől tartottak, sőt Győr város követét, a ki már el is jött az ülésre, szégyenszemre eltávolították. Csak hosszabb tárgyalások után nyugodtak bele az új szabad királyi városok, (Komárom, Győr, Zombor és Újvidék) beczikkelyezésébe.
Az országgyűlés eljárását némileg feledtette a győriekkel Mária Terézia királynő látogatása, a ki 1751 augusztus havában Pozsonyból Budára útaztában férjével, Ferenczczel együtt Győrt is útjába ejtette. Az 1764. évi országgyűlés folyamán, mialatt a rendek a sérelmeket és a királyi előterjesztésekre adandó választ dolgozták ki, Mária Terézia, József trónörökös kíséretében, ismét meglátogatta Győrt. Hogy a nemességet is az udvar körébe vonja, 1760-ban felállította a magyar nemesi testőrséget, a melyre Győr vármegye 1500 frtot, Győr város 100 körmöczi aranyat ajánlott fel. (Haditört. Közl. 1897.)
A XVIII. század közepéig már a vármegye is kiheverte a török világ és a kurucz háborúk csapásait. 1687-ben Győrtől Pápáig sem embert, sem épületet, még csak barmot sem láthatott az átútazó. Ez a terület a szatmári békekötés után mindegyre jobban benépesült; az egykori pusztai járás közigazgatási ügyeit a XVIII. század közepén már nem győzte egy szolgabíró ellátni. 1771-ben a vármegye a pusztai járást kettéosztván, határul a sokorói hegységet állapította meg; a Dunáig terjedő keleti rész megtartotta a pusztai nevét; a délnyugati pedig a sokoróaljai nevet vette fel. Győr városának önálló törvényhatósággá alakulása folytán a tóközi, valamint a 366sziget- és csilizközi járásokat egyesítették; ekként közigazgatásilag a vármegye 1771-től kezdve 1., a tósziget és csilizközi 2. a sokoróaljai és 3. a pusztai járásokra osztatott fel, a mely felosztás napjainkig érvényben maradt. (Fehér Ipoly 493. l.)
A Komárom és Győr vármegye közötti határ évszázadokon át ingadozó volt. Egyidőben Ács, Vas és Lovad községek is Győr vármegyéhez tartoztak, viszont Gönyő, Nagy- és Kis-Szent-János és Bőny helység határának egyrészét Komárom vármegyéhez számították. A folytonos határvillongások kiegyenlítése végett mindkét vármegye 1755-ben bizottságot küldött ki, a mely kijelölte a határvonalat s ez napjainkig fennáll. (Fehér Ipoly i. m. 490. l.)
A vármegyei életben Mária Terézia királynő uralkodása alatt a protestánsok mind jobban háttérbe kezdenek szorulni.
