A Bach-rendszer bukása.
A Bach-rendszer bukása.
A solferinói csata után Bach és rendszere hamarosan összeomlott, a kormány már nem mert a nemzeti érzület nyilvánulásainak gátat emelni. 1859 őszén már megengedték Kazinczy Ferencz születése százéves jubileumának megünneplését. A Győrött játszó színtársulat ez alkalomra okt. 24-én díszelőadást rendezett, míg az ifjúság okt. 31-én Kazinczy-ünnepet tartott az „Olvasó-Egylet” helyiségeiben. Ebben az évben mozgalmas élet kezdődött az Olvasó-Egyletben is, a melynek elnökévé a decz. 3-án tartott közgyűlésen Szabó Kálmán, a vármegye 1848–49. évben volt alispánja választatott meg; jegyzője Zmeskál Sándor, a szabadságharcz egyik legtevékenyebb alakja lett.
1860 febr. havában alakúlt meg a Győrvidéki Gazdasági Egylet, a melynek megalakításában gróf Batthyány Géza és gróf Viczay Héder fejtettek ki nagy buzgóságot. Az egylet csakhamar jelesül közremüködött a közgazdasági viszonyok javítása érdekében, s már 1860-ban juhkiállítást rendezett. Ugyanez év őszén az Országos Magyar Kertészeti Társulatnak is volt kiállítása Győrött.
Az 1860. év tavaszán a nemzeti fellendülést súlyosan megzavarta gróf Széchenyi István váratlan halála, a kinek emlékét kegyelettel ülte meg a vármegye 400és a város közönsége. A gyászünnepélyt a győri „Olvasó-Egyesület” tartotta ápr. 30-án. A Benedek-rendűek templomában Deáky Zsigmond felszentelt püspök mondott gyászmisét fényes segédlettel, a melyen gróf Viczay Héder, gróf Batthyány Géza, továbbá az Olvasó-Egylet küldöttsége jelent meg Szabó Kálmán vezetésével. Képviselve voltak még a vármegye összes községei is, úgy hogy a gyászmise alatt közel 15.000 ember várakozott a templom előtti térségen a közeli utczákon. A gyászmiséről kijövet, a közönség átment az ág. ev. templomba, a hol Horváth lelkész imája után Liszkay József mondott nagyszabású gyászbeszédet. (Hölgyfutár 1860. 57.)
Az önkényuralom embereit meglepte a nemzeti gyász ily nagyarányú nyilvánulása. Bár a zsandárság és a katonaság készenlétben volt, a gyászünnepség méltóságteljes lefolyását mi sem zavarta.
Az önkényuralom napjai meg voltak már számlálva. Az október 20-iki diploma azután elsöpörte az idegen uralmat, nemzetboldogító rendszerével együtt.
A kanczellária és a helytartótanács visszaállításával érkezett egyidejűleg gróf Zichy Bódog győri főispáni kinevezésének híre is, mire Dorner Ede lázas sietséggel kezdett a megyeházából kihurczolkodni. A közigazgatás egyszerre megakadt; az idegen beamter-elem sietett távozni Győrből, a hol egymást érték a tüntetések. Az ifjúság csakhamar hadjáratot indított a kétfejű sasos czímerek ellen; a zsandárság ugyan eltávolította azokat a posta- és az adóhivatalokról, de a közönség a dohánytőzsdék czégtábláin sem tűrte meg. E miatt azután zavargások támadtak s decz. első napjaiban az utczákon mindenütt őrjáratok czirkáltak. De ez sem akadályozta meg a győrieket abban, hogy az egyes távozó beamterektől ünnepélyes macskazenével elbúcsúzzanak.
Míg a tüntetések folytak, azalatt a vármegye irányadó köreit a vármegyei önkormányzat visszaállításának módozatai foglalkoztatták. A többség a jogfolytonosság elvét hangoztatta, mely szerint a vármegye ügyeinek intézésére kizárólag az 1848-ban megválasztott bizottság lenne illetékes. Beőthy Károly már a „Győri Közlöny” november 15-iki számában közzétette az 1848-iki bizottsági tagok névsorát. Ugyanezt az elvet hangoztatták a Szabó Kálmán 1848-iki alispánnál Péterházán, november utolsó napjaiban összegyűlt bizottsági tagok is.
Gróf Zichy Bódog főispán decz. 9-én tartotta ünnepélyes bevonúlását Győrbe. Egyenesen a vármegyeházára hajtott, a melynek erkélyéről egy 1848-iki nemzetőri zászló lengett. Délután 2 órakor Simor János a püspökvárban fényes ebédet adott a főispán tiszteletére, a melyen Szabó Kálmánt is lelkesen ünnepelték.
A főispán a közgyűlés egybehívását megelőzőleg, decz. 11-én értekezletet tartott, a melyen a 32 résztvevő között ott voltak a szabadságharcz szereplői, mint Szabó Kálmán, Kálóczy Lajos, Zmeskál Sándor és István, gróf Zichy Ottó, valamint az önkényuralom hivatalnokai: Dorner Ede, Mersics Ignácz, Balogh Kornél, továbbá Rimély főapát és Simor János püspök. Az értekezlet az 1848-ban megválasztott bizottsági tagokat kívánta összehívni, ámde a decz. 17-ére egybehívott bizottsági tagok kijelentették, hogy nem érzik magukat hívatva arra, hogy a vármegyét a megváltozott viszonyokhoz képest képviseljék. A főispán erre a vármegyei bizottság megalakítása végett a közgyűlést 1861 jan. 3-ára újból összehívta.
Közben Győr városa is visszanyerte önkormányzatát. A város közigazgatási önállóságának helyreállítása érdekében deczember 28-án közgyűlés volt, a melyen Korbonics István, az utolsó alkotmányos polgármester elnökölt. Itt is a jogfolytonosság elve jutott kifejezésre. A város közönsége ismét azt a férfiút látta legszívesebben a polgármesteri székben, a kit az önkényuralom onnan letaszított s a helytartótanács leírata, a melyben a polgármesteri teendők ideiglenes ellátásával Korbonits Istvánt bízta meg, közmegnyugvást keltett.
Az 1861. január 3-iki közgyűlésen az elnöklő főispán mindenekelőtt felhívta az egybegyűlteket, hogy addig is, míg a vármegyei tisztikart megválasztják, ideiglenesen alispánt és jegyzőt jelöljenek. A közgyűlés Takács Sándort ideiglenesen alispánná, Eőry Sándort pedig jegyzővé kiáltotta ki. Ekkor felállott Gyapay Dénes, a ki 1849-ben az utolsó alkotmányos II. alispán volt és átadta a vármegye pecsétjét az ideiglenes alispánnak, melyet az önkényuralom alatt híven megőrzött, noha a hatalom mindent elkövetett, hogy tőle megszerezze. 401Miután még megalakították a vármegyei törvényhatósági bizottságot, a főispán január 7-ére hívta egybe a tisztújító közgyűlést. Ezen Szabó Kálmánt I., Kálóczy Lajost II. alispánná, Zmeskál Istvánt főjegyzővé, gróf Zichy Ottót, Zmeskál Sándort és Matkovich Jánost pedig főszolgabírókká választották.
Az alkotmányos élet fellendülésével az 1848/49. évi szabadságharcz bajnokai is életjelt adtak magukról. A volt honvédek már az 1860. év végén gyakran összegyűltek a Kis-Pipához czímzett sörházban, hogy rokkant bajtársaikra a vármegye figyelmét felhívják.
A társadalom lelkesedéssel karolta fel a honvédsegélyzés ügyét. Csakhamar megindult mindenfelé a gyűjtés a szabadságharcz hőseinek javára. Megalakult a honvédsegélyzőegylet is, a melynek elnökévé gróf Zichy Ottót választották meg.
Közben a vármegye egyes intézkedései a kormány elleni állásfoglalás színében tüntek fel, a mi csakhamar felkeltette az ellenhatást. A kormány különösen azért haragudott meg Győr vármegyére, mert Kossuth Lajost is a vármegye bizottsági tagjai közé iktatta, s ezért már január 16-án kelt leíratában kemény leczkét adott. A leíratot a február 6-iki közgyűlésben tárgyalták s a vármegye közönsége, Jankó Mihály, Lippay, Kálóczy és Eőry Sándor felszólalásai után, felíratilag válaszolt rá.
Február és márczius havában az országgyűlési képviselőválasztások foglalkoztatták a kedélyeket. Győrött márczius 7-én Kozma Imrét választották meg nagy többséggel. A vármegyében márczius 20-án voltak a képviselőválasztások. Öttevényen Szabó Kálmán I. alispánt, Péren Kálóczy Lajost, Téthen Eőry Sándort választották meg.
Míg az országgyűlésen a tanácskozások folytak, itthon egymást érték a hazafias ünnepélyek. Különösen nagyszabású volt a csornai csatában elesett hősök emlékoszlopának megkoszorúzása, a melyen a győri honvédegylet is részt vett, gróf Zichy Ottó vezetése alatt.
Az országgyűlés feloszlatása után a látszólagos alkotmányosság többé nem volt fenntartható. A vármegyék jól tudták, hogy most rájuk kerül a sor s ezért siettek az időt felhasználni. Győr vármegye egymás után tartja közgyűléseit. Megszavazta a házi adó kivetését, noha a helytartótanács megsemmisítette ezt a határozatot.
Gróf Zichy Bódog főispán október 17-én körútra indult a vármegyében, s útjában mindenütt lelkesedésre talált. Az október 24-én tartott közgyűlésben a vármegye közönsége letárgyalja az 1862. évi költségvetést. Az 1861. november 5-én kelt legfelsőbb kézírattal a közrend, a személy- és a vagyonbiztosság védelmére katonai bíróságok felállítása rendeltetett el, s ugyanaz napon magyarországi helytartóvá gróf Pálffy Móricz neveztetett ki.
E hírekre az első alispán november 9-ére sietve összehívta a közgyűlést, a melyen az egész vármegyei tisztikar lemondott s felírattal búcsúzott el a főispántól, a ki rövid egy évi működése alatt a vármegye elismerését vívta ki.
A főispán szintén rendelkezésére bocsátván állását a kormánynak, ekként a vármegye közigazgatása tisztviselők nélkül maradt. A visszalépő tisztikar azonban még november 16-án is intézkedett a fellépő marhavész tovaterjedésének megakadályozása végett.
November vége felé híre járt Győrött, hogy a kormány a visszalépő gróf Zichy Bódog helyébe Balogh Kornélt nevezte ki főispánná, a ki az októberi diploma kibocsátása után kanczelláriai referendárius lett. A hír csakugyan valónak bizonyult. Balogh Kornél deczember 3-án mint kinevezett főispán megérkezett Győrbe, s egyenesen a megyeházára ment, a hol azonban senkit sem talált, miután az alkotmányos tisztikar akkorára már elhagyta hivatalait.
Balogh ekkor hozzálátott az új vármegyei tisztikar szervezéséhez, de vajmi nehezen boldogult, mert külföldről már senki sem akart vállalkozni, az itthoniak pedig nem voltak rábírhatók lemondásaik visszavonására. Végre hosszas rábeszélés után sikerült Balogh Kornélnak úgy a hogy a tisztikart összetákolni. Bár ebben nem volt köszönet. Semmi sem jellemzi jobban az akkori viszonyokat, mint az a körülmény, hogy a vármegyei tisztikarból, a törvényszéket is beleértve, csak Németh Sándor főügyész, Nagy István számvevő, Schmid József és Zetyko József seborvosok és Schober Ernő telekkönyvi iktató voltak hajlandók Balogh alatt szolgálni.
402A legtöbb állást eleinte csak ideiglenesen töltötték be. I. alispán Bély József lett, a ki később is megmaradt állásában. Nemsokára a II. alispáni széknek is akadt gazdája Harczi Károly személyében.
Az önkény-uralom elhelyezkedett ugyan a vármegyeházán, de a nemzeti visszahatást többé elnyomnia nem sikerült.
A társadalmi élet 1862–63 telén igen élénk volt Győrött, s főleg a „Győri Zenede-Egylet” megalakulása óta egymást érték a szebbnél-szebb hangversenyek, tánczmulatságok. Világhírű művészek tartottak hangversenyeket, a bálokon pedig az ifjúság nemzeti viseletben és sárga szattyán-csizmában tánczolt. A színi évadot emlékezetessé tette a Lendvay pár vendégszereplése. 1863 febr. 11–15-én játszottak Győrött.
A történettudomány művelése tekintetében nagy jelentőségű volt a „Győri történelmi és régészeti füzetek” megjelenése. Ez a folyóirat, a mely köré a legkiválóbb hazai történettudósok gyülekeztek, 1861 október 1-én indult meg Simor János győri püspök pártfogása mellett, Ráth Károly és Rómer Flóris szerkesztésében.
A „Győri Közlöny”, a mely oly sok szolgálatot tett a magyarságnak, a provizórium alatt sok zaklatást szenvedett el. A politika teljesen száműzve volt hasábjairól, de annál nagyobb tér nyílott benne a gazdasági és társadalmi kérdéseknek és a szépirodalomnak. Még politikai természetű híreket is csak elvétve közölt, de azért mégsem kerülhette ki az önkény bosszúját.
Szerkesztőjét, Nagy Endrét, 1863 tavaszán „katonai adó-exekutio elleni bujtogatás és a pénzügyi hivatalok tekintélyének megsértése” czímén perbe fogták s a komáromi katonai bíróság elé idézték, a hol azonban felmentették a vádak alól.
Nagy Endre is szépírói gárdát csoportosított maga köré. Az 1861–1865. években a lap munkatársai közé tartoztak többek között Vargyas Endre, Ráth Károly, Csukássi Károly, Méry Etel, Torkos László, Csávolszky Lajos, Thaly Kálmán, Majláth Béla, Xantus János. 1864-től kezdve már politikai tudósításokat is közölt „Hazai ügyek” rovat alatt. Szerkesztését 1865 július 8-án Csukássi József vette át.
A kedvezőtlen politikai helyzet következtében azok, a kik az 1860–61. évi rövid alkotmányos korszak alatt vezérszerepet játszottak, csakhamar visszavonultak a közszereplés teréről, de annál nagyobb tevékenységet fejtettek ki a közgazdasági viszonyok fejlesztése körül.
E tekintetben a „Győrvidéki Gazdasági Egyesület” szerzett nagy érdemeket; gróf Batthyány Géza elnöklete alatt folyton ébren tartotta az érdeklődést, gazdasági kiállítások és tenyész-állatdíjazások, valamint gyapjúvásárok létesítése útján. Szakosztályi elnöke, gróf Viczay Héder, fáradhatatlanul buzgólkodott s 1857 óta, mióta a hédervári uradalmat átvette, czélszerű gazdálkodásával az egész vidéknek példaképül szolgált, viszont másfelől, elemi csapások, ínség alkalmával, hathatósan támogatta a szűkölködőket.
Győr város polgársága körében is mindegyre nagyobb arányú mozgalom indult meg a kereskedelem felvirágoztatása érdekében. 1863-ban már felmerült a Dunahíd építésének kérdése, Brandtner testvérek pedig a légszesz világítás behozataláért indítottak mozgalmat. Majd a Győr–Sopron–Ebenfurt közötti vasútvonal megépítése került szóba, de e terv megvalósulása már az alkotmányos korszakba esik.
Az önkényuralommal szemben a nemzeti visszahatás az adómegtagadásban nyilvánult. Már 1862-ben nagyon kevés adó folyt be, 1863-ban pedig az adómegtagadás általános lett, mire a kormány elrendelte az adóhátralékoknak katonai erővel való behajtását.
Az adóbehajtásnak eme leggyűlöletesebb módja még jobban felkeltette az ellenhatást, mely az 1863. év tavaszán és nyarán szünet nélkül tartott, sőt a sokoróaljai járásban még szeptember havában is folyt, pedig ekkorra már mindenfelé érezhetővé vált az ínség, mely a rossz termés folytán az egész országot fenyegette. De a társadalom nem engedte meg a hatalom embereinek, hogy az ínségeseket támogassa, hanem maga vette kezébe a felsegélyezés ügyét. Győrött már 1863 őszén nagyarányú mozgalom indult meg e czélból, a melynek élén gróf Viczay Héder, gróf Zichy Ottó, Simor János püspök, Szabó Kálmán és mások állottak. Ez adta meg az első lökést 1864-ben a „Győri Általános Nőegylet” 403alakulására is, a mely nemsokára hathatósan működött közre a nyomor enyhítésén.
