Bükk hegység erdői.
Bükk hegység erdői.
A Mátra dombvidéktől az Eger folyó választja el a Bükk hegységet. Ebben a hegységben a Heves vármegyéhez tartozó erdőség, két kisebb erdőbirtokon kívül, mind az egri érseki uradalom tulajdona. A Mátra dombvidék kizsarolt erdei után jóleső érzéssel bámulhatjuk meg ez erdő szépségeit és gazdagságát. A részben mész, részben trachit és részben pala fölött fekvő mély és középmély erdőtalajt nagyobbára tölgyes erdő borítja. A cser kisebb mértékben, a bükk meg épen alárendelten fordul elő.
A Felsőtárkány község határában levő, mintegy 10 ezer kat. hold kiterjedésű erdő, közvetetlen összefüggésben áll az uradalom felnémeti, szarvaskői és egerbaktai erdőségeivel. A tulajdonképeni Bükk hegységhez tartozó felsőtárkányi pagony két gazdasági egységre tagolódik, ú. m. a felső és alsó erdőre. A felső erdő 100, az alsó 80 éves vágásfordulóval kezeltetik. Ezt az elkülönítést az évi jövedelem kiegyenlítése teszi szükségessé, mert a felső erdő vágásaiból a fa kiszállítása költségesebb s így azután minden évben van vágás, közelebb és távolabb is. Szép tölgyesek kerülnek itt évről-évre fejsze alá. Termelnek itt slippert, tölgypadlót, távirdapóznát, árvédelmi karót, szőlőkarót, bányafát, de a tölgyműfa legnagyobb részét erősebb méretű rönkfaként szállítják el.
A tölgyműfa ára m3-ként 10-től egész 40 koronáig változik; a tűzifa után üm3-ként 4 korona tőárt érnek el. Kat. holdanként az erdőbirtok 8–10 koronát hoz tisztán évenként.
Nemcsak gazdaságilag kiváló, de fekvésére nézve is elragadó ez a tájék. Egy darabban 10 ezer hold erdő a közel ezer méter magasságú kőélekre támaszkodva, félkörben övezi Felsőtárkány községet, a hol hét fővölgye fut egybe. Emelkedései mérsékeltek, hajlásai változatosak, völgyeit és a völgyfőket kies fekvésű rétek ékesítik. Patakjai – a mésztalaj vízáteresztő tulajdonsága következtében – el-eltünnek, majd ismét előbújnak a föld alól. Két időszaki forrása: a Vereskő és Imókő alatt, a tavaszi hónapokban emberderék-vastagságú vízsugárban törnek elő s az év többi részében kiapadnak. A Lők völgyének a vize közel a község fölött, mint erős forrás buzog ki egy hatalmas mészszikla alól 263s a szépségéről nevezetes tárkányi tavat alkotja. Felülről az erdőbirtokot csaknem függőleges kőélek szegélyezik, honnan – mint a Háromkőről, a Tarkőről, vagy a Peskőről – ritka szép kilátás tárul elénk, ha ugyan a lábunk alatt tátongó mélység látása el nem szédít bennünket. Különös nevezetessége ennek az erdőbirtoknak, hogy itt, a Símakő alján, még 900 méter magasságban is gyönyörű tiszta tölgyeserdő áll, holott tudvalevőleg a tölgy Magyarországon ilyen magasságra már csak szórványosan hág. Másik nevezetessége, hogy sehol az országban nem látni olyan szépen felújult tölgyvágásokat, mint Felsőtárkányban. Ez utóbbi nevezetesség Gesztes Lajos érsekuradalmi erdőmester működéséhez fűződik. Ő ugyanis, eltérve az erdőtenyésztési szakkönyvek előírásaitól, az előtilalmas részeket sertésekkel járatja és túratja fel. Ezáltal mintegy előkészíti a talajt a makk befogadására. Ha van bő makktermés, akkor a felújulás már a sertések által betúrt makk után is bőven bekövetkezik, ha pedig gyér a makktermés, vagy nincs, akkor a tarolást megelőző éven napszámosokkal vetteti el a makkot, de nem fészekbe, hanem sertéstúrásba. Tarolás után egy-két év mulva, mint a kender búvik elő az ilyen alávetett vágásokból a tölgycsemete, bár később a sarjhajtások alá kerül ez a makk-kelés. Gesztes szakértelme itt is megtalálja a segítséget. Mikor a vágás 15 éves lesz, kivágatja az összes sarjakat és cserzés által értékesíti. Ebből az uradalom szép hasznot is húz, mert évenként 10–20 ezer koronát is behoz ez a cserzés, de a mi a fő, a makkról kelt s alákerült fiatalos most erőre kap s teljes sűrűségű, egyforma, egyenes növésű, tisztán makkról kelt tölgyeserdő növekedik így fel.
A legeltetési mellékhaszonélvezet jelentéktelen, csak a személyzet marháját hajtják ki a megengedett területekre s így ez nem is káros. Palabányája is van az erdőbirtoknak, és habár talán az egész országban itt található a legjobb fedőpala-anyag, ez a kincse az erdőnek kiaknázatlan a tulajdonos vállalkozási kedvének hiányában. A vadászatot házilag kezelik. Az évi lelövés: 8–10 drb. szarvasbika: 80–100 drb. szarvastehén, 60–80 drb. őz, 8–10 drb. vaddisznó.
Heves vármegye összes erdőterülete 117 ezer k. hold. Ha ez az egész erdőterület 80–100 éves vágásfordulóval és rendszeresen kezeltetnék, az összes évi fatermés 234 ezer m3 volna, a minek tőértéke, 6 koronájával számítva, 1 millió 404 ezer koronát tenne. A 234 ezer m3 faanyag feldolgozásából és fuvarozásával az erdei munkás és fuvaros évenként 1 millió 170 ezer koronát keresne.
Ezzel szemben, mert a rendszeresen kezelt erdő az összes területnek csak 53%-a, a régebbi idők gondatlan erdőkezelése miatt ránk maradt vágható erdők záródása, sőt a községekhez közel eső részeken, melyeknek talaja a legeltetésnek inkább ki volt téve, a fák növése sem kielégítő mindenütt; a magánerdők fakészlete ki van merítve, a termőtalaj kizsarolva, agyonlegeltetve: az egész vármegye összes erdőterületeinek jelenlegi évi fatermése, hozzávetőleges számítással, csak mintegy 100 ezer m3-re tehető. Ez részben gyengébb faválaszték lévén, átlag 4 koronájával, összesen 400 ezer kor. értéket képvisel. Az évi fatermés tehát 1 millió koronával ér kevesebbet, mint jó állapotu erdőknél érne.
Az erdei munkás és fuvaros keres valóságban, mert leginkább tűzifa-termelésről van szó, m3-ként 4 koronát, összesen 400 ezer koronát, vagyis 770 ezer koronával kevesebbet, mint kellő erdőgazdálkodás mellett kereshetne. Ha feltesszük, hogy egy munkáscsalád megélhetését ezer korona kereset biztosítja, az erdők oktalan kizsarolása miatt már eddig is 770 munkáscsalád szájából esik ki a kenyér s ennyi család keresi boldogulását Amerikában.
Abban a korban élünk, a melyben az erdők rekonstruálásához és megbecsüléséhez komolyan hozzá kell fogni!
