Mátra dombvidék erdői.
Mátra dombvidék erdői.
A Mátra dombvidék a Mátra és Bükk hegységet köti össze és a Tarna és Eger folyók között terül el. A Mátra és a Bükk hegység egy vékony erdősávval érintkezik is egymással, Sirok, Bakta és Szarvaskőn át. A vármegyének ezen az erdősávon felül eső része valamikor egészen erdőterület volt. Itt már a kőnek nyoma sincs, mély, laza, csak kissé agyagos homok, vagy tiszta homoktalaj fekszik a vízeredetű homokkő és apoka fölött. Ez ennek a vidéknek a veszte, mert a föld mindenütt könnyen munkálható és termékeny és az emberi telhetetlenség nem elégedett meg a lankás lejtők, dombhátak vagy völgyek mívelésével, kiirtotta a meredek oldalakat, felhasogatta a hegytetőket és kipusztította a fát.
Kötött erdőbirtok itt kevés van. A gróf Károlyi-féle hitbizománynak van Mátraballán, Sirokon, (Tarnán innen) és Szentdomonkoson, az egri érseknek Egerbaktán és Fedémesen, az egri káptalannak Bátorban néhány ezer kat. hold erdejük. Ezekben a birtokokban már sok a cser, Szentdomonkoson a bükk, de azért a tölgy még ezekben is uralkodik. Ezek az erdők közel feküdvén a községekhez, már birtokelkülönítés előtti időkben is sokat szenvedtek a faizás és legeltetés miatt, s így a mai faállomány nem mindenütt kielégítő, de rendszeres kezelés alatt állván, a szépen felújított fiatalosok szebb erdőt ígérnek jövőre.
Ez erdők fáját nagyobbára tűzifává dolgozzák fel, bár minden uradalom termel kisebb méretű tölgyműfát és bányafát is. A tűzifa Egerbaktáról és Bátorból Egerbe kerül; Fedémesen, Szentdomonkoson, Ballán, Sirokon helyben értékesítik. A tűzifák ürméterenként 2–4 korona árban kelnek el. Rendszeres gazdálkodásra kötelezett darabka erdő csaknem minden község határában van itt is, úgy mint a Mátrában a községbeli úrbéres közbirtokosságoknak. Ezek az erdők állami kezelés alatt állanak, az egri jár. erdőgondnokság kerületében.
52 erdőbirtok (7394 k. h.) és 66 kopár terület (5360 k. h.) összesen 118 birtok 12.754 k. hold területet foglalnak el ezek a kis erdőcskék. Ha egyben volnának, szép kis pagony kerülne ki belőlük, de így az egész vármegye területén szétszórva, csak erdőgazdasági molekulák ezek.
Az államtól kezelt erdőcskék faanyaga ritkán kerül értékesítés alá, mert igényjogosultak maguk között osztják el. Egy-két erdőbirtok kivételével, 40 éves vágásbeosztással haladnak előre az évi használatok.
Az erdőt legtöbbször ültetéssel újítják fel, s ép azért, mert ily rövid idő alatt kell az erdőnek ismét fejsze alá nőni, újabban a gyorsnövésű és mégis értékes akáczot ültetik a kivesző tölgytuskók helyébe.
Nagy átka ezeknek a kis erdőknek, hogy a birtokos rendszerint az egész falu népe, miáltal a legeltetésre engedélyezett kis területeket egészen ellepik a legelő marhák; tehát az erdő csak a 15 évi utótilalom idején fejlődhetik akadálytalanul, mert azon túl a marha, a televény és termő-talaj letaposásával, a gyökerek feltárásával gátolja, sőt megakasztja az erdő növekedését.
Mint a fentebbi elkülönítésből is kitetszik, nemcsak a volt úrbéres községi stb. erdőterületek vannak állami kezelés alatt, hanem a birtokosok kopár területei is. A közlegelők nagyrésze ugyanis ezen a területen csupa gödör: let (hevesmegyei kifejezés.) Vízmosások, lemosott oldalak, szaggatták meg a legelőt.
Az államerdészet nem nézhetvén tétlenül a legelők pusztulását, a közérdekű fásítás és vízmosás megkötési munkáját is magára vállalta.
Igy az erdőtörvény 165. §-a alapján összeírták a vármegyében az összes kopár és vízmosásos területeket s azoknak az állami erdőgondnokság vezetése alatt való befásítását elrendelték, a kisebb kötött (községi úrbéres stb.) birtokosok 262kopárjait pedig állami kezelés alá vették. Az állam a vármegye kopár területeinek befásítását és az állami kezelés alatt lévő erdők vágásainak felújítását két államicsemete-kert fenntartásával mozdítja elő s Terepesen 23 k. hold, Pásztón 5 kat. hold kiterjedésű állami csemetekert van. Ezekből évenként 2–4 millió, legnagyobbrészt akáczcsemetét ad ki az állam teljesen ingyen, elültetés végett, sőt a szegénysorsú kisbirtokosokat, ültetési költségeiknek arányában, állami pénzsegélylyel is támogatja. E nagyarányú állami támogatásnak köszönhető, hogy Heves vármegyében, az összeírás szerint, a kopárnak minősített 16 ezer kat. hold terület kétharmad részén már akáczerdők zöldelnek és e fanem szerteágazó gyökerei kötik meg a könnyen omló talajt.
A kopár területek fásítása tehát jó kezekben van; annál szomorúbb a magánerdő-területek pusztulása, a mit a törvény erejére támaszkodva, ez idő szerint még megakasztani nem lehet.
Éjszaknyugatról, Nádújfalu, Ivád, Pétervására, Erdőkövesd, Istenmezeje, Várasztó, Bükkszenterzsébet, Tarnalelesz, Szentdomonkos, Szúcs, Egercsehi községek határában, egy összefüggésben közel 20.000 kat. hold erdőterület övezi a vármegyét, de rajta erdő már alig van.
Ez erdők nagyrésze magánbirtokosok kezén van és pedig nem is nagy darabokban, hanem nagyrészt, volt nemes közbirtokosság erdőkként, a részlettulajdonosok között hihetetlen apró részletekre elparczellázva. Ezekben a szétparczellázott erdőkben rendes fahasználat nincs is, csak úgy lopkodva, szálanként ütnek le egy-egy érdemesebb példányt, a legeltetést pedig általában és közösen gyakorolják. Igy ritkul az erdő, a marha a harasztot, televényt letapossa, az esővíz a takarójától fosztott meredek oldalakon hamar összefut, sepri-tolja maga előtt a könnyű televényt, a laza homokot. Igy kopárosodik el az erdőtalaj s önti el iszap a réteket. Ezekben az erdőkben alig van már tölgyfa, csak a vén csertörzsek, maradtak vissza, vagy a valamivel sűrűbb záródású bükkösök. A nagyobb magánerdőbirtokosok erdőit is már jóformán letarolták; a mi még áll, azt a kedvezőtlen szállítási viszonyok miatt nem használták még ki. A Roheim Károly és Fiai budapesti fakereskedő czégtől Váraszón át a völgyekbe felvezetett erdei vasút úgyszólván e vidék utolsó fáit szállítja el a néhai gróf Károlyi Viktorné erdejéből.
