Mátra hegység erdői.
Mátra hegység erdői.
E három erdővidék élesen különbözik egymástól. A Mátrát a Mátra dombvidéktől a Tarna, illetőleg a Tarnának Recsk és Mátraballán átfolyó ága és kis részben a Zagyva folyó választja el.
A Mátra csaknem az Alföldből emelkedik ki, a Zagyva és a Tarna völgyektől övezve. Erdőit értékessé teszi az alföldi fapiaczokhoz és Budapesthez való (100 km.) közelsége, főképen pedig, mert minden oldalról van vasútja. A Budapest–Ruttka, Budapest–Miskolcz és a mátrai vasút-vonalak egészen körülfogják. Legmagasabb hegye a Kékes (1010 m.), a honnan gyönyörű kilátás nyílik az Alföldre és a Felvidék hegységeire.
A Mátra déli és keleti oldalain, főkép Kisnána, Gyöngyös vidékén köves trachit-törmelék alkotja az erdőtalajt. Néhol, mind Domoszló határában, valóságos kőtömegekből emelkednek ki a tölgyes-erdők, de azért, ha látszólag kevés 257is néhol a termőföld, – a legelő marháktól csaknem terméketlenné taposott szélek kivételével – a fa növekvése általában kitünőnek mondható. Ennek oka, hogy maga a sziklatalaj mélyen fekszik s a kőtörmelék között elfuthat a fagyökér.
A völgyek a Mátra e részein általában szűkek, kőgörgetegekkel elfutva. Kies kaszálók és tisztások a völgyeket nem igen díszítik, ezek inkább a kiszélesedett hegyhátakon és tetőkön találhatók.
A Mátrának éjszaki és nyugati oldalán már több a föld, kevesebb a kő, sőt Bodony, Mátramindszent, Szuha határában követ is alig találhatni. A völgyek itt már szélesebbek, kaszálókat is találunk a völgy mentén, a hegyek inkább ellaposodnak, de a kopott verőkön sok helyen közel van a vizet, levegőt és gyökeret át nem eresztő homokkő, s ilyen helyen bizony nehezen nő meg a fa.
Mielőtt magáról a Mátrát borító erdőkről beszélnénk, fel kell említenünk azt a szembetűnő különbséget, a mit az 1879. évi XXXI. t.-cz., az úgynevezett erdőtörvény alkotott a kötött birtokosok és a magánosok erdeje között. Ez a törvény ugyanis, míg a kötött birtokosokat erdejük szükséges fakészletének állandó fenntartására kötelezte, azáltal, hogy az erdő-vágásokat csak hatóságilag jóváhagyott és ellenőrzött tervek szerint engedi meg; az erdő-felújítást, a legeltetést szabályozza, az erdőterületeket nyilvántartja, addig a magánerdőbirtokosoknak megengedte, hogy bármikor s bárminő időközökben kivágathassák erdőjüket. Az erdő fenntartására ugyan kötelezte őket, de nem intézkedett a felújítás módjára nézve, a legeltetés kellő korlátjairól megfeledkezett, sőt még az erdőterület nyilvántartását is meddő módon alkotta meg.
Ezt a különbséget 1879-ben csak a törvénykönyvbe iktatták be, de akkor, ha apáink az erdőkben vadászgattak, gyakran alig tudták, hogy kinek az erdejében járnak, ma már ezt a különbséget a természet is beírta a maga nagy nyitott könyvébe. A kötött kézen levő erdők még megőrizték az erdő minden kincsét, de ne lépjünk túl a határon, mert könnyet facsar szemünkbe a szomorú látvány.
Kirabolva, megfosztva találjuk ott túl az erdőt minden szépségeitől. Ligetes facsoportok, vagy ritka cserjés közt ránk tűz a nap heve, csipke, galagonya, kökény tépi ruhánkat, járhatatlan szakadékok állják útunkat, a patak vize elakad, kiszáradt vagy elposhadt; birkanyájak bűze űzi el az erdei illatot, és a kolomp riasztja meg az erdő vadját!
Nem minden magánerdő nyújt ily szomorú képet a Mátrában; mert egyesek az erdő iránti szeretetből és vadászati kedvtelésből óvják erdejüket a pusztulástól, megkímélik a mértéktelen legeltetéstől, mint a Mátrában pl. Borhy György teszi, a ki mintegy 200 kat. hold erdejét szépíti, tatarozza, javítja és óvja. De még ezekben a magánerdőkben is meg van támadva az állandó jövedelmezőség biztosításához szükséges fakészlet, tehát a minden időre biztosított okszerű erdőgazdaságról a magánerdőknél beszélni sem lehet.
A Mátrában nagyobb kötött erdőbirtok három van, ú. m. a gróf Károlyi Mihály parádi hitbizományi erdeje, az egri érseki uradalom gyöngyössolymosi erdeje és Gyöngyös város erdeje.
A Károlyi Mihály erdeje Parád fürdőt övezi, felnyúlik a Kékestetőig, s kiterjed Bodony, Parád, Recsk, Sirok (Kőkút), Kisnána és Markaz községek határára. Erdőgazdasági leírását mellőzzük, mert azt külön fejezetben találja itt meg az olvasó, csak felemlítjük, hogy egy része vadaskertként van bekerítve, a fürdőhöz közelebb eső részletek pedig a fürdőparkot alkotják.
Az érsekuradalom gyöngyössolymosi erdőbirtoka, Gyöngyössolymos község határában, mintegy 8000 kat. hold területtel, magába zárja a Galya tetőt, a Mátrának második legmagasabb csúcsát (963 m.). Az erdőt 80 éves vágásfordulóval vágják, de itt még van is mit vágni bőven. A magasabb részeket borító gyönyörű, idős, bükkös erdőrészletek alatt, jó hasznot adó szép tölgyesek állanak. A cser csak elvétve fordul elő s ennek az uradalomnak a tölgyfáját dolgozza fel Barna Gábor és fiai parkettgyára Gyöngyösön, mely gyárban két fürészkeret, s a parkettgyártáshoz szükséges hasító, szélező fűrészek és gyalúk aprítják parketté az uradalom tölgy-, sőt részben a bükk-fáját is. A tölgyműfát köbméterenként kicsiben 12–20 koronáért, nagyban 12 koronáért; a bükkműfát 8 koronáért adják el az erdő tő-árban. A tűzifát m3-ként 2–3 korona tőárban értékesítik. Nagy baja ennek az erdőbirtoknak, hogy a fa kiszállítására szolgáló útjai igen kövesek, rosszak. Jó útak mellett a tő-ár jelentékenyen emelkednék. A birtok tiszta jövedelme kat. holdanként mintegy 7 korona.
258A vágások felújítása meglehetősen sikerül, bár a korábbi évek makktermés-hiánya miatt inkább sarjról újult. Az erdőbirtok egy darabban igen szép fekvésű. A Galyát, a szép kilátás kedvéért, a turisták örömmel keresik fel. Gyöngyösről jól gondozott turista-út vezet fel ide, a menedékházhoz. Völgyei bővizűek, számos igen jó forrása van. A patakokban rák van, de hala nincs. A legeltetés csak alárendelt, mert csak a személyzet csekély számú marháját hajtják ki a gazdasági terv szerint is legeltethető erdőrészletekbe. Szarvasa elsőrendű, s ez idő szerint igen elszaporodott a vaddisznó, őz-állománya is igen szép. A vadászat ez idő szerint bérbe van adva.
Gyöngyös városnak közel 4000 kat. hold erdőbirtoka a Mátrabene nyaralótelepet és fürdőt tartja ölében. Ide futnak be patakjai, melyeket számos szépen gondozott, jó forrás táplál. Az egész erdőt turista útak hálózzák át. Ehhez az erdőbirtokhoz tartozik a Kékes tető is, hol húsz méter magas kilátó-torony áll.
Gazdaságilag három részre tagolódik az erdeje, ú. m. a felső erdőre, mely tiszta bükkös, az alsó tölgyeserdőre, és a fürdő részére fenntartott erdőparkra.
Mind a felső, mind az alsó erdőn 80 éves beosztással sorakoznak egymás mellé az évi vágások. A felső erdőn még nagy méretű öreg bükkösökben sír a fűrész és kattog a fejsze, az alsó erdőn azonban már a szép szál tölgyesek helyein fiatal vágások zöldelnek. A fejsze alá már gyengébb méretű tölgyesek kerülnek.
A vágásokat nyilasokra osztva, az erdőben tartott árverésen értékesítik; a vevőközönség leginkább Gyöngyös város polgáraiból telik ki, a kik oly jól ráverik egymásra a nyilasok árát, hogy némelyik ököllel törülgeti a szemét, mikor a drága pénzen vett fát hazaviszi. A városnak persze ez szép hasznot hoz, mert a valamire való tölgyfát m3-ként rendszerint 10 koronára becsülik fel sőt néha a becsár dupláján is felül kél el, úgy hogy egy évi vágásterület fája 40.000 koronát is hoz, a mi holdanként 10 koronánál több hasznot jelent. A felső erdőről termelteti a város a deputátumokhoz szükséges tűzifát. Nagy kár ennél a kis erdőbirtoknál, hogy a vágási területek általában sarjról újulnak fel és hogy a fiatalosokban tisztítás, gyérítés és más, az erdő ápolásához megkívánt előhasználatok még eddig nem voltak szokásban, ellenben a polgárok jóformán teljesen korlátlanul gyakorolták a faizási jogot. A gazdasági terv szerint csak a gúlyabeli marha jár az erdőn, tehát a legeltetési mellékhaszonvétel eléggé mérsékelt. Szarvas- és őzvadja szépen van, a vaddisznó sem ritka. A vadászatot bérlik.
Ezeken az erdőbirtokokon kívül a Mátrában csak szétszórva találunk kis terjedelmű kötött erdőbirtokokat, így a hasznosi határban a zirczi apátságnak és saját határaikban a Mátra körül fekvő községeknek, illetőleg az úrbéres közbirtokosságoknak van egy-egy darabka erdejük. Ez utóbbiak állami kezelés alatt állván, később ismertetjük viszonyaikat.
Van azonban a Mátrának még mintegy 40.000 kat. hold magánkézen levő erdeje, melyeknek a használatát a törvény alig korlátozza, és e kis mértékű korlátozás bélyegét magukon viselik. Valamikor, még 30 évvel ezelőtt is, a Mátrát szép szál tölgyeserdők borították. A ki valaha látta ezeket az erdőket s most megnézné, az nem hinné el, hogy az erdős Mátrában jár.
A Verpelét, Kisnána, Domoszló, Markaz, Abasár, Pálosveresmart községek határaiban levő magánerdők képe elriasztó. Nyúzzák itt az erdőt a szó teljes értelmében. Mióta a vállalkozási kedv feléledt és a Mátra szép tölgyfáit a fejsze lefektette, azóta nincs nyugta az erdőnek. Alig sarjadzott ki a tőke, már 5–10 éves korában ismét vágják a tölgyeket és nyúzzák a kérgét; a kivesző tuskók helyét nem pótolják, közben pedig járja, tiporja a birka.
Eltünt itt a humusz; kő-kőre mered; még két ilyen nyúzás, s kivész a tölgy sarja egészen, galagonyás, kökényes váltja fel a helyét.
Gyöngyösoroszi, Gyöngyöstarján, Gyöngyöspata községek határában is csak annyival jobbak az állapotok, hogy ott egyes nagyobb birtokosok, mint Borhy György, vagy a Vay-féle erdőbirtok új tulajdonosa, óvják erdejüket a legeltetéstől, legalább 15–20 éves turnusokat tartanak be és a kivesző tuskók helyeit pótoltatják itt-ott.
Pásztó község határában csak mintegy 400 kat. hold kiterjedésű s állami kezelés alatt álló erdő az oázis a kifosztott és kizsarolt erdőterületek között.
Legsiralmasabb azonban Hasznos község határa. A Galya tető alatt századokkal ezelőtt üveghutások telepedtek meg. Üveget már régóta nem fújnak, de mint a kukacz a sajtba, úgy eszik bele magukat az erdőbe. Mindegy itt bükkös, 261cseres vagy tölgyes; már a legelőnyerés okából is pusztítják. Ezek a hutások minthogy a saját erdejüket már régen kipusztították, fát lopnak és árulnak, lopott fából szenet égetnek s azzal kereskednek, orvvadászok és legeltetnek mindenütt. Borzalmas károkat szenved tőlük a szomszédos erdőbirtokosok erdeje is, de maguk a birtokosok sem igen kímélik.
Parád-fürdő.
A parádi fürdő bejárata.
Részlet a fürdőből.
A siralmas állapotok között némileg vígasztalóul említjük fel a báró Podmaniczky-féle tari erdőbirtokot, a hol szép erdőültetésekkel találkozunk.
A nagybátonyi Almássy-féle erdőkben, még idősebb vágható bükk-erdők is vannak. A báró Solymossy kisterennei uradalmához tartozó, közel 10,000 kat. hold kiterjedésű erdőségeket pedig a vadászat kedvéért megóvják a legeltetéstől s bár az egész erdő áthasznált vegyes korú, szép hasznot nyújt gyengébb hasáb és dorong tűzifa-termésével. A tűzifát Mátramindszent vagy Nagybátony állomásokra fuvarozzák s vaggononként 120–140 koronáért adják el.
