Egerszalók.
Egerszalók.
Egerszalók. Az egri járásban, a Templombércz alatt elterülő s Egerbaktától Demjén felé húzódó völgyben, a Laskó patak mellett fekszik. A Szalók nemzetség ősi fészke. E nemzetség egyik ága már jóval a tatárjárást megelőzőleg meg volt itten telepedve. Legrégibb adatunk 1248-ban kelt e helységről, midőn a Szalók nembeli Ádám, Ehellős, János, Simon és Pál beleegyezésüket adták, hogy egy darab egerszalóki föld másoknak is eladassék s nem nekik, a Szalók nemzetség tagjainak. Ádámnak szőleje is volt itten, melyet 1249-ben szintén eladott. A fenti Ehellős fia, Őze, 1293 előtt magtalanul elhalván, egerszalóki jószágát az egri egyháznak hagyta, melynek egy részét azonban e nemzetség sarjai, Márk és domonkos 1289-ben visszaváltottak, a többit 1304-ben váltották vissza a nemzetség sarjai, név szerint Lóránd és Miklós, továbbá domonkos és Raklis (Heraklius) fiai, Menget fiaitól, kiknek kezére a birtok időközben jutott. Lóránd 1322-ben oltalomlevelet kért a királytól szalóki birtokára. 1328-ban beismeri, hogy a nemzetség Kendi ágát, mely Erdélybe szakadt, ép úgy megilleti Egerszalók birtoka, mint őt. Simon bán fiai a Kendi ágból beérték ezzel a nyilatkozattal és szalóki jószágaikat neki használatul átengedték. 1337-ben Egerszalók határának Becsenekfölde nevű részét másodunokatestvére, Miklós ispán, a Szalóky család őse, vette meg tőle, fia Domonkos deák részére (1370), kinek sikerült a Szalóky nembeli András magtalan halála után ennek birtokait is megszereznie, noha e birtokokat Domoszlai Miklós hevesi főispán is kérte a királytól. Domonkos azonban bebizonyította negyedfokú rokonságát, mire a törvényszék neki ítélte oda András jószágait. 1462-ben a Rédeiek bírták Tiszaszalókkal egyetemben. 1478-ban az Egerszalóki család birtokában találjuk. Az 1546. évi adóösszeírás szerint az egri káptalan birtoka. Az 1551–1567. évi úrbéri összeírásban a káptalan földesúri birtokai között szerepel. 1552-ben 8, 1564-ben szintén 8 portát írtak itt össze. 1571–1589-ban a Recsky családnak is voltak itten birtokai. Az 1635. évi összeírás szerint 2, 1647-ben 1 1/4, 1675-ben 1 3/4, 1686-ban 1 portája volt. A XIX. század első felében az egri káptalannak volt itt földesúri joga. 1731-ben az egri káptalan svábokkal telepítette be. Plebániáját 1741-ben alapították. Templomát 1738-ban építtette az egri káptalan. A templomtól keletre áll a harangtorony, melynek alsó része 1725 táján épült, mikor még Egerből jártak ki a licentiatusok s végezték a néppel az ájtatosságokat. A jelenlegi torony alsó része ekkor kápolnául szolgált. 1760-ban részint az egyház, részint Wagner József kanonok költségén az eddigi kiskápolnát toronynyá emelték fel. A helység határában még egy kápolna áll, melyet 1805-ben egy egerszalóki házaspár építtetett Szent Vendel tiszteletére. A helység iskolájáról 1843-tól kezdve vannak adatok. Ekkor 115 gyermek látogatta. 1846-ban az iskolába járók száma 71-re olvadt le. Az 1846–1885. évek között az iskolába járó gyermekek száma 75–150 között ingadozott. Jelenleg az egri főkáptalannak van a helységben nagyobb birtoka és ugyancsak ő az egyház kegyura is. A község területe 4024 k. hold, lakóházak száma 287 és a lakosság 1374 lélek, a kik mind magyarok és kivétel nélkül róm. kath. vallásúak. Posta helyben van, távíró és vasúti állomása Eger. A község határában az ú. n. maklányi legelőben Várdomb nevű emelkedés van. A helységhez tartozik Belsőmajor, Méheskert és Kócs-puszta, mely azelőtt Hidegvölgy-puszta néven volt ismeretes.
