Gyöngyöspata.
Gyöngyöspata.
Gyöngyöspata. A gyöngyösi járásban, a Mátra hegység tövében, a Havas, Várhegy és Kecskekő alatt elterülő patai völgyben, az Án és Nagypatak mellett fekszik. Az Aba nemzetség egyik ősi fészke, e nemzetség egyik tagja, Pata, a XII. század vége táján a mai Gyöngyöspata helység helyén ez kisebb földvárat építtetett, mely tőle vette nevét. II. Endre király 1234-ben a Lipóczi ágból származó Demeternek, az ő főétekfogójának, Patának ama negyedrészét adományozta, mely azelőtt a hevesi várhoz tartozott. Ez adománylevélből kitetszőleg Patán az Aba nemzetségen kívül a hevesi várszerkezetnek is voltak földjei, 42melyek ekként szintén az Aba nemzetség birtokába kerültek. Demeter utódai 1299-ben megosztozván a rájuk szállott javakon, Pata I. Sándor comes fiainak Lászlónak, Demeternek, Sándornak és Miklósnak, a Nekcsei család őseinek jutott. A XV. század első éveiben még a Nekcseieké volt, a kik azonban hűtlenségük miatt elvesztették s 1403-ban Zsigmond király Pély helységgel együtt Nánai Kompolthi Istvánnak adta adományul. 1405-ben azonban a Széchenyiek birtokában találjuk, ők bírták 1411-ben is felerészét zálogban. 1460-ban már városi joggal bírt, ekkor a Guthi Országh Mihály és Losonczy Albert birtoka, a kik alkalmasint 1455-ben szerezték, mert 1456-ban a Lendvai Bánffy család tiltakozik a Széchenyi család birtokában levő Pata, Tarján és Álcsi elzálogosítása ellen. A csehek itt is megfészkelték magukat, a kik itt erősséget emeltek, honnan az egész vidéket elárasztották rablócsapataikkal. 1460-ban Mátyás király hadaival a várat elfoglalta s megszabadította a csehek rablóhadától. A szenvedett károkért Mátyás király még ebben az évben felmentette a várost a „kamara haszna” fizetése alól. Széchenyi Lászlónak 1460 előtt bekövetkezett halálával két leányát, Hedviget, a kit Losonczy Albert vett el és Anna, a ki 1460-ban Guthi Országh Mihály fiának, Jánosnak volt a jegyese, fiúsították, hogy a birtokok a két vő kezén maradhassanak. Losonczy és Országh János csakugyan még 1461-ben s utóbb 1481-ben ismét adományul nyerik Pata és Tarján városokat. Az 1549–1552. évi adóösszeírások szerint Pata Országh Kristóf birtokában volt. Ország Kristóf fiúörökösök nélkül hunyván el, birtokát két leánya: Ilona, a ki Perényi Gáborhoz ment nőül és Borbála, a későbbi Török Ferencz neje örökölték. Országh Kristóf atyja László testvérének, Imrének leányai, még 1548-ban pert indítottak Országh Kristóf ellen, részt követelve azokból a javakból, a melyek mindkét nemre háramlandók voltak. A per 1560-ban dőlt el Országh Magdolna férjezett Bánffy Istvánné javára, de Országh Kristóf ellenszegült az ítélet végrehajtásának, végre is egyezség jött létre a peres felek között. Az 1554. évi adóösszeírások szerint a helységnek 21, 1564-ben 28 portája volt. 1589–90-ben ama helységek közé tartozott, melyek az egri vár fenntartására szolgáltatták be a tizedet. Eger eleste után behódolt. A török hódoltság alatt Pata város, török kincstári birtok volt s mint ilyen, a nagyvezir ziametjéhez tartozott. Eger eleste után 40 házszám szerint fizette a fejadót. 1621-ben 30 házszámra, majd 20-ra szállították le, később ismét 35-re emelték fel. Az 1675. évi magyar adóösszeírás szerint Patán 5 porta volt, mely 40 telkes gazdának felel meg. 1679-ben Pata összes török adója két részben fizetendő 1800 piaszterre ment. Az egri püspököt illető bortizedet ez időben (1680) Patán Almássy András gyöngyösi lelkész bérelte, a ki viszont János fivérének adta albérletbe. Az 1686. évi adóösszeírás szerint Patán csak 2 portát vettek fel. A XVII. század közepén Hamvay Ferencz alispán birtokában találjuk, a kinek halála (1669) után Forgách Ádám nyerte adományul. Az 1693. évi összeírás szerint a helységben gróf Koháry István 38, báró Haller Samu 17, a Bossányi család 5, a Huszár család 5 és Vay Ádám 2, jobbágytelek ura volt. 1741-ben a Nyáry és a gróf Forgách családok birtoka. 1770 táján báró Haller, majd a XIX. század elején báró Brudern, később gróf Draskovich szerzett itt birtokokat. A XIX. század első felében gróf Forgách Alajosné, gróf Esterházy János, Németh Elek, továbbá a Dobóczky, Tarócy, báró Révay, Freizeizen, Schneé László örökösei bírtak itt földesúri joggal. Az 1848-iki szabadságharcz után a báró Podmaniczky család telepedett itt le. Jelenleg Löwy Ignácznak, Weisz Samunak, Török Gyulának, Reiner Józsefnek és Gorove Jánosnak van itt nagyobb birtoka. E községtől vette elnevezését az ősrégi patai főesperesség és három alesperesi kerület. A róm. kath. templom, mely eredetileg gót stílben épült, egyike a legrégibb keresztény építészeti emlékeknek a vármegyében. 1882-ig körül volt véve patakkavicsból mészbe rakott fallal. A róm. kath. egyház kegyurai a gróf Forgách és a báró Brudern családok utódai, valamint a Vay- és a Radvánszky birtokok tulajdonosai, Gorove János, Reiner József és Gyöngyöspata község. Az izr. imaház az 1850-es években épült. A községnek több nevezetes régi oklevele van. Ilyenek 1621-ből Bethlen Gábornak a füleki várban, 1683-ból Thököly Imrének a gácsi várban és ugyanez évből Koháry Imre cs. k. parancsnoknak a szécsényi táborban kelt védelem alá fogadó levelei. 1684-ben pedig Barkóczy Ferencz párkányi táborából fegyverre szólítja a lakosságot. Azonkívül érdekes okiratok vannak a plebánia levéltárában is. Szántás közben már honfoglaláskori kardpengékre bukkantak. A határban 43föltalálhatók az egykori cseh favár nyomai. A község mai területe 10.253 k. hold, lakóházak száma 562 és a lakosság 2497 lélek, a kik mind magyarok s 5 protestáns és 50 izr. kivételével róm. kath. vallásúak. A helység lakosai hitelszövetkezetet és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A patakon hat vízimalom van. A lakosság házivászon szövésével foglalkozik. A község postája helyben, távíró és vasúti állomása Gyöngyösön van. E helységhez tartozik: Csákberektanya, Elektanya, Földestanya, Medgyestanya, Nagyparlag, Nyitra, Perestanya és Szurdok.
