Beltelek, ház.
Beltelek, ház.
Az a területecske, melyet egy-egy ház melléképületeivel együtt elfoglal, a palócz beltelke. Ritkán ő is osztozkodik az apai jusson, de patriarchális családi élte következtében, melyről később lesz szó, egy-egy portán szépen megférnek a fiak az unokákkal, sőt a dédunokákkal is. Igy aztán még ma is módunkban van eredeti, osztatlan palócz beltelket látni. A falut ezek a beltelkek alkotják.
Két szomszédos telek között rendszerint kerítés van, az ú. n. közgát. Ez vagy szá’karógát (szálkarógát), vagy sövény, illetőleg fonott gát, vagy csak tövises, töviskes gát. Deszka- vagy léczkerítés csak a jobbmódúak portáit választja el egymástól, s csak ezeknél találunk rácsos kerítést is az utcza felől. Egy gazdának a telke is meg van osztva alacsonyabb kerítéssel. Elül van az udvar, hátul a kert. Az udvaron áll a ház. Előtte rendszerint szabad tér van, külön gazdasági kapuval, kocsiközlekedés részére, mert a háznak négyszögü faoszlopokon, vagy hengeralakú kőlábakon nyugvó ereszes „ambitus”-ára, egy ívelt boltozatú, czifra kis ajtó nyílik. E szabad téren, a ház előtti udvaron van a disznóól vagy hidas, melynek „emeletén”, padlásán, a baromfiak tanyáznak; itt van 196aztán a trágyadomb, legtöbbször a félszer, ritkábban, a módosabbaknál, a csűr s a szérű. Az istálló a ház végéhez van építve, melyet ők ólnak hívnak. Külön illemhelyre a palócznak nincs szüksége. Az ekként betöltött téren áll a palócz háza, a teleknek emelkedettebb oldalán olyképen, hogy eleje jobban a verő-nek, délnek, vagy keletnek feküdjék.
A ház alakja miként az egész megyében, a legújabb idők építkezési divatát leszámítva, egyenközényalakú s rendszerint kétablakos, keskenyebb homlokzatával, a véggel, néz az utczára. Hajdanában, a fabőség idején, a fa volt a legáltalánosabb házépítő anyag. Az ilyen háznak csak az alapja volt kő, a többi része rendszerint tölgyfából került ki, tégla és vas alkotórészek nélkül. Kivül-belül sárral simára tapasztott s fehérre meszelt faházak még ma is láthatók majd minden faluban, de már csak mint a régi idők emlékei. Régi keletűek a „vert házak” is, a két deszka közé lebunkózott pelyvás sárfalú házak. A legújabb időben a házépítés anyaga, de csakis ez, megváltozott a palóczföldön. Ma már kőből, téglából vagy vályogból rakják össze házaikat, vagyoni képességeik szerint válogatva meg az anyagnemeket. A legszegényebbek nem építenek, hanem, a hol erre alkalom van, terméskőbe vágnak hajlékot, a maguk és állataik számára. Ilyenfajta lakocskák majd minden palócz faluban láthatók, de lejjebb is, Egerben, Szalókon, Demjénen.
A régi időben csak a zsúpfedéses tetőzet volt szokásban, a zsúpok összeállítása s a Gerendázatra elhelyezés különbsége szerint, a sima vagy létrás kötésű, vagy csak az éleken, a szegőn, létrás tetőzet. A palócz ebben fejt ki legnagyobb „fényüzés”-t. Elég találékony és újabb formák kieszelésében s a szomszédon túltevésben. Az újabb keletű házak azonban többnyire cserép-, pala-, ritkábban zsindely-tető alá kerülnek. De bármily anyagú és alakú is a házfedél, a valamire való házról nem hiányozhatik az ereszet vagy ereszalj, mely nemcsak házvédő feladatot teljesít, de egyéb czélokra is szolgál. Nyáron, főleg ha az oszlopok közeit egy méter magasságban deszka- vagy kőfal tölti ki, a család aprajának, télen a baromfiaknak tartózkodási helye. Itt piheni ki nyaranta a gazda is nehéz munkája fáradalmait, a szalmából font nyoszolyán. Itt a vízszintesen felfüggesztett két ruhaszárító rúdon, szárítgatja a gondos gazdasszony házanépének fehérneműit addig, míg innen a padra, hová a ház hátsó végén felállított „rétlyán” (létrán) járnak, nem szorítja őket őszszel a – csöves kukoricza. Végül, mielőtt a házba bemennénk, vessünk egy tekintetet a palócz házakat annyira jellemző tőczikre, a padkára, a hol a férfiak kaszinóznak, az asszonyok meg a falu pletykáit szövik-fonják.
Magának a háznak a beosztása felettébb egyszerű és szegényes. Az ambitusról a ház közepes táján levő alacsony rácsos ajtón át a pitarba lépünk, honnan, egyenesen előre, az ajtótlan közfaltól elválasztott konyhába, jobbra a palóczház egyetlen szobájába, az ú. n. házba, balra a komrá-ba (kamra) juthatni. Az istállóba, mely e vidéken a házzal mindig egy fedél alatt van, külön ajtó nyílik. Sokhelyt a padra vivő rétlya (létra) a pitarban van, melynek különben egyetlen butordarabja a vizes lócza, egy-két rocskával megterhelve. A konyha se sokkal gazdagabb felszerelésben. Legfontosabb része a tűzhelyül szolgáló kemenczepad; ide nyílik a kemencze szája, melyben télen főznek is, de nyáron csak a kenyeret sütik benne. A száján kitóduló füst egy kis kanyargással a négyszögü füstlyukon a padlásra s innen a tető nyílásán vagy, az újabb házaknál, a kemencze szája fölé épített kürtőn át a szabadba jut. Egy-két lócza is van a konyhában, edények s kenyérszakajtók részére, aztán „pócz” a fazekaknak. A falát czifra tányérok, tálak, reszelők, káposztagyaluk s más efféle dolgok ékesítik.
A „ház”, a szoba, „háló”, „ebédlő” s „szalon” együtt. Természetesen ez már jól meg van rakva sok mindennel. Majdnem egynegyedrészét a sárból készült kemencze, a búbos foglalja el, melyet, ha lapos tetejű s nem kúpban végződik, némely helyen saphá-nak is hívnak. Rendszerint a konyhából fűtik és sugárzó melege miatt – főrendeltetésén, a sütés-főzésen kivül – nemcsak a mosott ruhák szárítására alkalmas, a fölötte kifeszített ruhaszárító kötél segítségével, de kuczkója, a fal és a kerek búbos összeszögellése, a gyerekeknek, aggoknak és betegeknek kedves tartózkodási, legtöbbször hálóhelye is.
Nemcsak a pitvar és a konyha földes, de még a szoba is padozatlan. Tisztogatása a söprés, sátoros ünnepek előtt: marhatrágyával bemázolás. Három kisméretű ablak van rajta; a két nagyobb azutczára, a harmadik, rendesen a 197hidassal szemben, az udvarra néz. A palócz „ház”-nak nem sok a levegője. A menyezet mestergerendáját szálasabb ember a fejével is eléri. Ez nem is lehet nagyon magasan, mert a keresztgerendákkal alkotott hézagokba mindenféle apró-cseprő, a házban szükséges tárgyakat (kés, olló, kalendárium stb.) szoktak elrakni. S ha meggondoljuk, hogy a palócz a szellőztetést nem ismeri, sőt az ablak legkisebb hézagait is bedugdossa ruhadarabokkal vagy gyapottal, a fullasztó, nehéz levegőt szinte érezzük. Az ablakot nem egy helyen csak a világosság beszüremlő helyének tartják; úgy van berakva, hogy kinyitni nem is lehet. Általában komor, nehéz a palócz-szoba belső képe. Azt a kis világosságot is, mi az üvegen keresztül beszűrődik, a „firhang” fogja fel. A régebbi házakban még ma is látható a szoba közepén egy erős, tölgyfából készült, négyoldalu vagy hengeralakú oszlop, az ú. n. bódog-anya, a mestergerenda tartására. Persze a tarisznya vagy ruha felakasztására is alkalmas. Idomtalan alakja s a közlekedést akadályozó térfoglalása miatt, az újabb rendszerű építkezések által feleslegessé vált „butordarab” többé nem szerepel. Úgyis jól meg van rakva mindennel a palócz-szoba. A fal mentében lóczák, rendszerint karos lóczák húzódnak, részint ülésre vagy fekvésre, részint edények és konyhai eszközök tartására. Az ajtóval szemben, a búbossal átellenes sarokban, van a keresztlábú fiókos asztal. Felette függ a petroleumlámpa, ha van, mert megelégszenek a mécses nyújtotta világossággal is. A másik sarokban, a búbos oldalán, van a nyoszolya, rendszerint egy; ez se mindenütt, mert ha a szoba konyha is, mint igen sok helyen, akkor a nyoszolya kiszorul a tulajdonképeni konyhába. A „ház”-ban csak férfi, ez se mindig és mindenütt, vagy a beteg alszik. A gazda rendszerint az istállóban, a fehérnép a kamrában, a gyereksereg a búbos kuczkójában vagy a lócza „szögi”-ben. A harmadik sarokban még a tulipános ládának vagy egy almáriumnak jut hely. A falakat czifra edények, rikító szentképek, egy kakukkoló körtés óra s szenteltvíztartó díszítik. Hogy teljes legyen a rajzunk, fedezzük fel a bejárat mellett rejtőző vakablakot is, melyben a sirány, tejesfazék stb. mellett szépen meghúzódik a pálinkás butykos és a „porcziós” üveg is. – A kamra se utolsó hely a palócznál. Azonkívül, a mit közönségesen értünk alatta, a nők hálószobája és ruhatára is. Ha egy egész had (családközösség folytán) lakik egy portán, ugyancsak meg van rakva a kamra nyoszolyával vagy „ágyszékkel”, melyeket Ballán, Bodonban, Derecskén, Parádon és Recsken olyan „szunyogháló”-féle sátor vesz körül, hogy biztosítsa lakójának, a fiatal menyecskének, zavartalan, édes álmát. Mint a kamrában szokott lenni, van biz itt sok minden: tulipános láda, bölcső, kihuzós szekrény, teknő, dagasztótál, lisztes láda, szúszék stb. stb. A palócz telekről rajzolt képet a végén levő zöldséges kert s a burgonya eltartására benne vagy az udvarban ásott verem teszi teljessé.
