Népszaporodás és sűrűség.
Népszaporodás és sűrűség.
Ilyen területi és égalji, külső és belső gazdasági és lakásviszonyok közt él a hevesi paraszt. A lakosok számát a területhez viszonyítva megállapíthatjuk, hogy Heves hazánk népesebb vármegyéi közé tartozik. A nép sűrűsége és szaporodása ugyanis felette van az országos átlagnak. A leglakottabb vármegyékben egy négyzetkilométerre 82.2 lélek esik, a legritkább népességűben 26.4. Heves vármegyében 1890-ben 62.7, 1900-ban 67.9 esett ugyanily területre, míg az országos 199átlag 59.3 volt. Azonkívül, hogy a lakosság természetes szaporodása általában egészen normálisnak mondható, nem érdektelen ama tény felemlítése, hogy a térszín emeltebb szakaszain kisebb arányú a szaporodás, mint a rónán; mert amott, a Zagyva völgyén, illetőleg a gyöngyös–hatvani mezőségen, minden ötödik helység napszáma megfogyott, míg ugyanezen térszakasz alföldi részén, egy falu – Gyöngyöshalász – kivételével, valamennyi nőtt; azután a Tarna völgyén és a tarna–egerközi területen fent minden harmadik, lent pedig csak a hetedik község népszáma fogyott meg, sőt az Eger és Tiszavölgyön a nagyobb községek: Tiszafüred, Füzesabony, Sarud, Örvény és Kisköre megkétszerezték lélekszámukat. Ez is azt az országos tapasztalatot erősíti, hogy „a magyar faj igazi talaja, hol a legerősebb gyökeret verte: a rónaság.” Az sem érdektelen, hogy míg fent egy-két nagyobb méretű hely mellett jóval több az apró, közigazgatásilag csatolt kisközség, lent csaknem valamennyi népes, nagy község, úgy hogy amazok számuk nagyságával ellensúlyozzák ezeknek népességét.
