A várispánság és nemesség.
A várispánság és nemesség.
A váradi regestrumban említett Mihály és Pál hevesi „comes curialis”-ok, kik az újvári ispánnak vannak alárendelve, ennek megbízásából járnak el. Az önálló hevesi várispánságnak tehát a váradi regestrum után kellett megalakulnia. Az önálló hevesi várispánság alatt a hevesi várhoz tartozó ama területeket értjük, melyek a hevesi ispán kormányzása alatt állottak. Az önálló hevesi várispánság megalakulását az a tény tette sürgetővé, hogy Heves desertumaiba nagy számmal telepedtek le besenyő és kúnpalócz népek s ezekkel szemben megint a királyságnak kellett biztosítania a kereszténységet és a magánbirtok szentségét. Az ispánnak és az egyházi főespereseknek segítségére siettek ekkor az itt lakó nemesi nemzetségek is. Eddig is volt valamelyes érintkezés az ispán és nemesi nemzetségek között, mert a tizedszedés és a pénzbeváltás dolga országszerte az ispánokhoz tartozott. A nemesi nemzetségek jobbágyainak ügyét is az ispán ítélte meg a földesúri hatóság kifejlődéséig. A birtokvédelem közössége most még közelebb hozza a nemesi nemzetségeket a várispánságokhoz. Még szorosabb lesz a kapocs, mikor a szabad nemzetségeknek az országos törvényhozásban való részvételét az 1267:VIII. t.-czikk vármegyék szerint szabályozza olyképen, hogy a székesfehérvári törvénynapon minden vármegyéből 2–3 nemes jelenjék meg. Utóbb az országos királyi jogszolgáltatás is vármegyei területek szerint történik. A király mind ritkábban jelenik meg személyesen a nemesség között, hanem a jogszolgáltatással a kiküldött bírót, rendesen a nádort bízza meg.
Ezzel az a szokás fejlődik ki, hogy a nádor vagy több vármegye nemességét gyűjti össze egy helyre, vagy pedig egy vármegye területen lakó nemesség számára külön tart ítélőszéket. Itt mindig a vármegyei ispán és a vármegyei bírák segédkeznek neki. Ezek az úgynevezett „proclamata congregatió”-k tehát mindjobban a vármegyei szervezethez fűzik az ott lakó nemességet.
