Várispánságok bomlása.
Várispánságok bomlása.
A várispánságok és a nemesség közös védelmi érdeke s az országos jogszolgáltatás vármegyék szerinti fejlődése teljesen átalakította a régi királyi, középpontosított ispánságot a XIII. század végén és a XIV. század elején. Az ispánságok hadi és gazdasági jelentősége háttérbe szorul. A tatárjárás után nagy számmal emelkednek az országban várak, királyaink a várak építésére engedélyt adnak és a várurak tartanak sereget a veszélyeztetett vidék védelmére. Hogy e főurakat a királyok hűségükben megtarthassák, érdemeiket újabb birtokadományozással honorálják és elosztogatják nekik várispánságaik tartozékait. A XIII. században történik e hevesi várbirtokok eladományozása is. Így a megcsonkított ispánságok a királynak nem tudnak jövedelmet, a vidéknek pedig védelmet nyujtani. A régi ispánságoknak csak egy jelentősége maradt meg: a politikai kormányzat és a törvénykezés. Ezt a jogot pedig erős küzdelmek árán a nemesség iparkodik megszerezni a haldokló várispánságoktól s küzdelmeik eredménye: a szolgabírói intézmény. Az 1298:XXXII. t.-czikk kimondja, hogy ha a nádor nem tart gyűlést, akkor a nemesi nemzetségek választott bírái, a szolgabírák ítélkezzenek a nemesség pörös ügyeiben a vármegyei ispán elnöklete alatt.
