Az újvári ispánság.
Az újvári ispánság.
A mai vármegye területén a hevesi vár és tartozékai alkották a királyi birtokot, a többi terület az egri püspökség és a magyar nemzetségek kezében volt. A hevesi birtok kicsiny volt arra, hogy itt királyaink külön várispánságot alapítsanak. E birtokokat tehát az ország éjszaki és éjszakkeleti részében fekvő királyi birtokokkal egyesítették. Ilyen királyi birtokok voltak a mai Abaúj19) és Sáros vármegyében20), melyeket egy királyi főtiszt kormányzása alá rendeltek. Mivel pedig a legtöbb birtok az éjszaki részben volt, azért az ispán éjszakon székelt. Eleinte az abaújvármegyei Forrón lakott, később átköltözött abba az Újvárba, a melyet a képes krónika szerint Aba Samu épített.21). Ez az Újvár az ország éjszaki határának végvára volt, ezt kellett védelmezni a betörő népek ellen, ez volt a felvidék kulcsa. Az ispán czíme: comes de Novo Castro, a várispánságé: comitatus de Novo Castro. Az újvári várispánság részei tehát nem alkottak összefüggő birtoktestet, sőt egymástól messze, három mai vármegye területén feküdtek. Az uralkodók mellőzték a hadi és gazdasági előnyöket s az állami egység érdekében mind olyan várispánságokat alkottak, melyek tartozékai 3–5 vármegyében terültek el, hogy az ispánok, mint egy összefüggő terület urai, velök szembe ne szállhassanak. Igy a szolgagyőri várispánság 70 tartozéka 14 vármegyében feküdt, egymástól 100–100 kilométernyire.22) Az újvári várispánságnak nagy kiterjedtsége mellett is, kevés jövedelme volt a többi várispánsághoz képest. Ugyanis nagy számmal voltak a területen a „desertum”-ok, elhagyott, lakatlan területek, Abaújban és Hevesben gyér volt a lakosság, Sáros pedig majdnem teljesen néptelen volt. A lakatlan területnek alig volt értéke.
19) Pesty: A várispánságok története 152–154.
20) Pesty i. m. 400–402.
21) Florianus: Fontes domostici. II. 154.
22) Bottka: Századok. 1872, 32.
Az Aba nemzetség ágai telepítik be idővel Sárost és Abaújt. Az erdőségek lassú kiirtására vonatkozik Sárosban a sok „vágás”-os helynév.23) Hogy az Abák nemzetségei a mai Heves vármegye területéről terjeszkedtek fölfelé, ezt a jelenséget már Pauler Gyula is észrevette és ennek tulajdonítja, hogy Heves és Abaúj vármegyék helynevei között annyi a megegyező. Igy Szikszó, Halmaj, 451Füged, Fancsal, Méra, Detk, Bakta, Gyanda és Karácsond. Mivel ezeken a területeken kevés a királyi birtok, azok kormányzására elegendő volt egy királyi főtiszt „comes”. Bártfai Szabó László a XIII–XIV. századi okleveleknek az újvári ispánságra vonatkozó adatait összeállította24) s ezek meggyőznek bennünket, hogy a kanczelláriai és a káptalani oklevelek egyaránt használják Újvármegye nevét a XII. és XIII. században a mai Abaúj, Sáros és Heves vármegyék területére, de a három vármegye területén túl sohasem alkalmazzák. A várispánságok területi kialakulását hazánkban más és másféle körülmények magyarázzák meg. Az újvári ispánság területének megalakulását hadi és anyagi érdekeken kívül még annak tulajdoníthatjuk, hogy innen, a hevesi királyi birtokokból figyelték a hatalmas Aba nemzetség viselkedését az új keresztény-monarchikus renddel szemben. Eleinte az újvári ispánság teljesen királyi, középpontosított ispánság volt, mert csak a király ismerte föl a nemzet fennállásának feltételeit és egyedül ő rendelkezett nagy anyagi és erkölcsi erővel. Ő terjesztette itt a kereszténységet s az Abák nagy birtokközösségét megosztani iparkodott.
23) Adatok. III. 148.
24) Századok. 1907, 207–209.
Évszázados küzdelem eredményeként a királyi várispánság benépesítette Sáros és Heves „desertumait” s a várispánság birtokait növelte. Az Abák hatalmas nemzetségének egysége felbomlott és számos ágra oszlott. Az Abák felvették a kereszténységet és folytonos osztozkodással magánbirtokaikat erősítették meg. A nemzetség ellenálló ágai elbuknak; a mely ágak pedig a királyhoz csatlakoznak, a várbirtokokból is kapnak új adománybirtokokat. Idővel a benépesített mai három vármegye területén a közigazgatási, igazságszolgáltatási és hadügyi teendőknek az újvári ispánság nem tudott megfelelni, azért az ispán maga helyett mindegyik területre helyettest, „comes curialis”-t küldött. A helyettes jó ideig az újvári ispán nevében működik, majd mind nagyobb önállóságra tesz szert, végre a kormányzat megkönnyebbítésére mindegyik helyettesből önálló várispán lesz. A „comes curialis” idejében már Újvár, Sáros és Heves bizonyos fokig önálló életet folytattak. Ennek a jeléül az általánosabb „comitatus de Novo Castro” mellett mindegyik területet saját nevén is kezdik említeni okleveleink: comitatus de Abaújvár, comitatus de Sáros és comitatus de Hevesújvár. És pedig Sárosról ezt 1209-ben olvassuk először,25) Hevesről 1248-ban „Porozló terra comitatui Hevesújvár pertinens”26) és Abaújvárról 1243 óta27).
25) F. III. 1, 80
26) F. IV. 2. 16.
27) Bárdosy: Suppl. Annalect. terrae Scepus. 456.
