Királyi birtokok.
Királyi birtokok.
A mai vármegye területén a királyi birtok volt a hevesi vár tartozékaival. A várak tartozékai gyakran a vártól nagyon messze esnek, a mint kitünik ez a várjószágokat eladományozó oklevelekből. II. Endre 1234-ben Aba-nembeli Sixtus fiának, Demeternek adományoz hat birtokot, közöttük Pélt és Patának azt a negyedrészét, a mely eddig a hevesi várhoz tartozott. Pél határait is leírja a királyi oklevél. Határában vannak Oltumán mocsár, Soly föld, ma Sajfok, Holopy föld, Araka föld, Holmoy föld, Iwan föld, ma Hevesiván, Endrefalva, ma Szentandrás puszta, Polgár, Wesequen, ma Vezekény, En és Tyuld határhelyek.8) Domoszlót 1262-ben adományozzák el Kompoltnak,9) ugyanő megkapja 1264-ben a hevesi vár tartozékaiból Tarnaörsöt,10) fia, Péter pedig a csehek elleni háborúban Győr váránál szerzett érdemeiért 1273-ban Györköt.11) A királyoktól eladományozott Vámosgyörk, Tarnaörs, Detk és Domoszló birtokokban III. Endre 1291-ben megerősíti Kompolti Péter és Pál testvéreket.12) V. István ifjabb király 1267-ben Gyöngyös-Halászt veszi ki a hevesi vár kötelékéből és Csobánka fia Jánosnak adományozza a IV. Béla elleni harczokban szerzett érdemeiért.13) 4501333-ban I. Károly Jakab fiait, Fogacsot és Jánost, hevesi várjobbágyokat, a havasalföldi hadjáratokban tett szolgálataikért nemesíti.14) A királyé volt a poroszlói vám, melyen jelentékeny csorbát ejtett IV. Béla 1253. évi adománya.15) Ezeken kívül még Vezekény lehetett királyi birtok, melyet IV. László 1279-ben Miklós zólyomi ispánnak adományoz.16) Pesti Frigyes szerint Bátor is királyi birtok volt eredetileg, csak IV. László 1283-i adományából került Pous comes birtokába, a ki azt 1295-ben az egri püspökkel Bátonyért kicserélte.17) Pásztótól Kompoltig, Hatvantól Pétervásárig királyi birtok nem igen akadt.
8) W. VI. 545; Fejér 2. III. 406.
9) W. VIII. 20.
10) W. XII. 692; F. IV. 2. 204–205.
11) W. IX. 23; F. V. 2. 122.
12) W. X. 34.
13) F. IV. 3. 414; VII. 1. 345.
14) F. VIII. 3. 679.
15) F. IV. 2. 210.
16) Zichy: Oklevéltár III. 1.
17) Pesty F.: A várispánságok története 252–254.
Ez ősi birtokviszonyok jelzik a mai vármegye területének honfoglalás-korabeli megszállását s első királyaink alatti birtokmegosztását. Magyarország földjének megszállása után Géza vezérünk tisztában volt azzal, hogy be kell illeszkednünk a keresztény európai népek közé. A kereszténység befogadása és az ország monarchikus szervezése Szent István király nevéhez fűződik. Az ország újjászervezése kizárólag királyi birtokok szerint történt. Egy királyi várhoz (civitas) tartozó királyi uradalmak a rajtok élő vitézekkel és rabszolgákkal együtt a XI. században „comitatus”-t alkottak. E comitatust a szlávoktól kölcsönzött szóval „zsupánságnak”, „spánság”-nak, később, a XIII. század közepe felé „yspánság”-nak nevezték s mai neve várispánság. A várispánságok középpontja tehát valamely megerősített hely „civitas, castrum” volt s élükön egy-egy királyi főtiszt állott, a kit „comes”-nak, vagy a szláv „zsupán” „span” szóból ispánnak neveztek. A várispánok katonai és polgári tisztviselők, ők a vár hadi erejének parancsnokai, a várnép bírái. Ők szedik be a várbirtokok jövedelmét s szolgáltatják be a királyi udvarba. Az ispánon kívül vannak még más királyi tisztviselők is, ilyenek a királyi bírák vagy bilochusok, továbbá az udvarbíró és a hadnagy, a kik az ispánt helyettesítették. Vannak poroszlók (pristaldus), kik az idézéseket és végrehajtásokat teljesítették, vannak bakók (preco) vagy börtönőrök. A várispánsághoz tartozó népek négy főcsoportra oszthatók: várjobbágyokra, várnépre, királyi udvarnokokra és hospes-ekre vagy telepesekre. A várjobbágyok földért katonáskodnak. A várnép földért az udvar és egyház körül teljesít szolgálatot. Az udvarnokok a királyi udvartartás részére dolgozó mesteremberek, a telepesek nemcsak a földmíveléssel, hanem iparral és kereskedéssel is foglalkoznak. A várispánságoknak tehát katonai, gazdasági és közigazgatási czéljok volt és a honfoglaló nemzetség utódai nem tartoznak hatalmi körébe. A nemesség a XIII. század közepéig csak földrajzilag él a vármegye területén, de jogilag nem.18)
18) Ezzel szemben Ereky L.: Magyar helyhatósági önkormányzat. II. 147 s köv. lapjain azt állítja, hogy a szabadok is mindjárt a kir. ispánságok szerveinek fennhatósága alá kerültek. Ez állítását az egyházi és világi közigazgatás czéljából, a vármegyei szervek hatalmi túlsúlyából a közlekedési és műveltségi viszonyokból és az exemptiókból iparkodik bebizonyítani.
