Települések.
Települések.
A nemesi nemzetségeken kívül voltak Heves vármegyének betelepült lakosai is. Heves vármegye területén ősnémet betelepítésre vall két községnek, Felnémeti és Németkaálnak ősi neve. Kistálya nevű helység IV. Béla 1261-i adománylevelében Magyartállya (Tallya Magor) néven fordul elő, a mi megkülönböztetés akar lenni a szomszédos nem magyar ajkú helyektől. A német vendégek valószínűleg Márton egri püspök (1143–50) idejében költözködtek Heves vármegye területére, mert akkor népesültek be németekkel Kassa, Eperjes,95) és a Hernád völgye is, hol a királynőnek 10 német faluja volt. Ezek hihetőleg Belgiumból vándoroltak ide, Lüttich tájáról, tehát német-franczia keveréknépet alkottak; így maradhatott meg a hagyományban, hogy az egri völgyben hajdan franczia telepek voltak. E hagyományt Oláh Miklós jegyezte föl a XVI. században, hogy „az egri völgyben néhány helységet az eburonok telepének tartanak, kik régen költözködtek ide, akiket most leodiaiaknak neveznek. E helységek lakói most is a franczia nyelvet beszélik…”96) Szalay László Lodinumot (Lüttich) magyarra fordítja, a letelepülőket lüttichieknek nevezi és Marten „Scriptores Veteres” czímű gyűjteményes munkájára hivatkozva, azt állítja, hogy a lüttichiek szállásait még 1347-ben is „franczia helyek”-nek nevezték.97)
95) Egri Emlékkönyv. 116–117.
96) Bél: Adparatus ad historiam Hungariae. 37.
97) Magyarország története I. 145.
Sokkal nagyobb jelentőségűek voltak Heves vármegye területén a keleti telepítések. Keletről jöttek a besenyők, majd Kálmán és II. István idejében a kún népek, a kikhez a palóczok tartoznak. A Névtelen Taksony idejébe helyezi Thonuzóba besenyő vitéz megjelenését, de az ilyen történetek akkor keletkeztek, a mikor a fekvő birtok támogatására geneológiákat kerestek és ha nem találtak, költöttek.98) A besenyő beköltözések Szent István idejében indulnak meg.99) A zasty-i apátság alapító-levelében 1067 körül Eger, Szíhalom táján említés van besenyő-kút, besenyő-temetők, besenyő-lovagokról.100) Jerney szerint szintén sok besenyő-telep volt Heves vármegye területén.101) A besenyő-telepeket ma már csak a helynevek tüntetik föl, a nép a magyarságba olvadt. Kandra Kabos szerint besenyő községek voltak: Besenyő, Dormándháza, mely Bögér-Besenyő néven is előfordul, Abony, Hanyi, Adács, Alatka, Atkár, Átány, Bod, Csány, Csász, Detk, Ecsed, Erk, Füged, Heves, Györk, Hatvan, Horth, Kaál, Deménd, Karácsond, Kerecsend, Kömlő, Nána, Pély, Rhéde, Sarúd, Szaránk, Tenk, Ugra, Vezekény, Visonta.102)
98) Hunfalvy: Magyarország ethnografiája. 354.
99) Hartvik: Vita S. Stephani c. 17.
100) W. I. 24.
101) Jerney János: Keleti utazás I. 227–70.
102) Heves vármegye ezer év előtt. Adatok II. 248–255.
A besenyők és kúnok népét krónikásaink teljesen összezavarják. A kúnoknak ma is két nagy csoportja van, egyik a Mátra hegység ágai között a palóczok, másik a Duna-Tisza síkságon, a Nagy és Kis-Kúnságban a tulajdonképeni kúnok. A kúnok e kettős csoportja két különböző telepítésre utal. A kúnok a besenyők hatalmának hanyatlásakor közelebb jöttek éjszakra az orosz és délen a magyar határhoz. Az orosz Nestor (1050–1114-ig élt) említi az éjszaki kúnokat, hogy az oroszok új gonosz ellenségének neve „polovcz.” Az oroszok után a lengyelek is úgy hívták. A magyar palócz-elnevezés teljesen azonos az orosz-szláv polovczczal. A palócz beköltözések Oroszország felől indultak meg az éjszakkeleti Kárpátokon át, Szent László királyunk 1086 és 1089-ben hadakozik velök; a palóczok tehát csak Kálmán királyunk és utódja, II. István alatt jöhettek hazánkba, a mikor a magyarok és oroszok között az összeköttetés sokszoros volt.103) A palóczokkal sok baj lehetett a Mátra alján. II. István királyunk személyesen akarta bajukat orvosolni, erre vall a képes krónika elbeszélése. „….István király azon időben jobban szereti vala a kúnokat, mintsem illett volna, kiknek Tatár nevű fejedelme a királynál tartózkodik vala. A király pedig vérhasba esék. S a kúnok, kik a király engedelmével a gonoszságot megszokták vala, akkor sem dühöngének vala kevésbé a magyarok ellen. A magyarok pedig hallván, hogy a király halálán van, leöldöklék a kúnokat, akik javaikat ragadozzák vala. S a kúnok fejedelme, Tatár panaszt tőn a királynak emberei leölése miatt. A király azt véli vala elméjében, hogy betegsége valamennyire könnyebbedett; a mint Tatárt könnyezve, a többi kúnokat körülötte jajgatva látta, minthogy szerfölött szereti vala őket, elmordula mondván: „Ha felgyógyulandok, mindegyikért, a kit közületek megöltek, tizet öletek meg; most már életem felől ne essetek kétségbe, mert meggyógyultam.” S ezt mondván, kinyujtotta kezét a kúnok felé, kik is nyakra-főre rohannának kezei csókolására és a nagy tolongásban ránehezedének a királyra; 456miért is a nyavalyába visszaesvén, kimúlék a világból és testét Egerből Váradra vivék s ott temették el.”104)
103) Hunfalvy i. m. 363.
104) Képes Krónika. Szabó Károly fordításában 88.
A kún-palóczok térítésére Kilit egri püspök 1232-ben a kúnok Bélháromkút-i (Abatia de Beel Trium Fontium B. Mariae Virginis, alias Trium Fontium de Beel Cumanorum) apátságát alapította a czisztercziek számára. A monostor mellett keletkezett Apátfalva község, mely főfészke volt a mátrai palóczságnak. A monostor a Bélkő tövében épült, Bélkő alatt Áldozókő, Hamukő nevek pogánykori, reminiszczencziák.105) Békefi Remig azt hiszi, hogy a Zagyva menti pásztói cziszterczi apátság szintén a Mátra alján lakó kún-palóczok térítését tűzte ki feladatául. Annyi bizonyos, hogy az észrevétlenül beköltözködő palóczok megtérítésükkel egyidejűleg beolvadtak teljesen a magyar népbe.106) Jerney Heves vármegyében a következő palócz községeket sorolja föl: Ágas vagy Ákosvár, Balla, Bodony, Erdőkövesd, Födémes, Hasznos, Istenmezeje, Mélykút, Parád, Pétervásár, Recsk, Szarvaskő, Szent-Domonkos, Szent-Erzsébet, Szent-Jakab, Sz.-Mária, Tar, Tiribes.107) Mikor a Névtelen krónikáját írta, a kún-palóczok a Mátra ágai között már megtelepedtek. Az is kétségtelen, hogy besenyők is telepedtek a palóczok közé vagy mellé, de a Névtelen e két népet nem különbözteti meg egymástól.108)
105) Ipolyi: A kúnok Bélháromkúti, máskép Apátfalvi Apátsága és XIII. századi egyházának leírása. Archeológiai Közlemények VI. I. füzet.
106) Hunfalvy i. m. 360–65.
107) A Palócz nemzet és Palócz krónika, Magyar Történelmi Tár I. k.
108) Hunfalvy i. m. 363.
