Birtokváltozások.
Birtokváltozások.
Heves vármegye területét a kettős királyság idején a török, János király szövetségese nem háborgatta ugyan, mégis sokat szenvedett a megye a belső pártoskodások miatt. Sűrűn fordulnak elő a birtokkonfiskácziók és a „nova donatio”-k. Azonkívül, mint minden megyének, úgy Heves vármegyének is megvolt a maga zsarnoka Perényi Péter személyében. Ez erőszakoskodott a nemességen, dúlta, fosztogatta a köznépet s fegyveres erővel birtokokat foglalt el. A zsarnok urakon „tyranni in regno” kívül még azok a katonák voltak az ország pusztítói, a kiket Ferdinánd épen a haza védelmére küldött közénk. Igy megszünik a közbiztonság és a megyékben a közigazgatás és törvénykezés gyönge lábon áll. Ezeket a panaszokat hangoztatják a megyék mindannyiszor, valahányszor valamely helyen összegyűlnek, hogy az ország bajairól elmélkedjenek.
A konfiskácziók és nova donatiók megváltoztatják Heves vármegye régi nagybirtokosságát. Heves vármegye régi nagybirtokosai voltak: az Országh, Báthori, Losonczy és Pálóczy családok, továbbá nagy javadalmai voltak az egri püspökségnek és az egri káptalannak. Mindezek megérzik a királyok hatalmának változó hullámzását. Az Országh testvérek 1522-ben egyezség útján hozzájutottak a magbanszakadt Kompolti család birtokaihoz. Egyesített birtokaik voltak: Sirok, Tar, Nána, Oroszlánkő várak, Domoszló, Markaz, Detk, Visonta, Ugra, Zaránk, Örs, Pély, Roff, Kőtelek, Kürü, Gyenda, Karácsond, Györk, Visznek, Kőkút, Atkár, Szakálos, Mosóhalom, Sz.-Jakab, Heves, Fegyvernek, Ványa, Jobbágy, Sirokalja, Nagyberek, Ráczfalu, Zajla, Rosnok, Verpelét.6) Mivel az Országhok János pártjához állottak, Ferdinánd 1529-ben több hevesvármegyei birtokukat konfiskálta.7) Utóbb meghódolnak Ferdinándnak, birtokaikat visszakapják, de a század közepén a családi birtokok a Losoncziak erőszakoskodásának esnek áldozatul. Losonczi István, Pata és Tarján ura, nőül vette Országh László özvegyét, Pekri Annát és ő lett a kiskorú Országh gyermekek gyámja. Gyámságát arra használta fel, hogy az Országhokat kiszorította birtokaikból és a fejetlenség idején a birtokokból beszedte maga számára az országos adókat is.
6) u. o. II. 9, 15.
7) Dl. 8928.
Báthory András, Poroszló, Gyöngyös részbirtokok és Bene, Halász egész birtokok ura, János pártjáról utóbb Ferdinánd pártjára hajolt és jutalmul a királytól tárnokmesterséget kapott. A Losonczi testvérek: Antal, István, mindjárt Ferdinánd pártjára állottak, ezért őket János haragja sujtotta, 1527-ben Abád, Tomaj, Bánhalma, hevesvármegyei birtokukat konfiskálta és Kenderessy Mihálynak adományozta,8) 1528-ban pedig gyöngyösi részüket Werbőczy István kapta meg.9) Bőven kárpótolták magukat e veszteségekért, mert szenvedésük érdem volt Ferdinánd szemében, ennek kegyében állottak.
8) Károlyi cs. Okt. III. 179.
9) u. o. III. 167.
A Pálóczy-család a mohácsi vész után magbanszakadt, birtokai prédára jutottak. A Pálóczy javakra törvényes jogot formáltak a Dobó testvérek, továbbá Pálóczy Kata, Ráskay György özvegye. Ezeket azonban János király elnézése mellett Perényi Péter erőszakkal magának szerezte meg. Ferdinánd király 1527-ben donationális levelet ad e birtokra az erőszakos foglalónak, Perényi Péternek,10) csakhogy őt pártjára vonja. Mindössze Pálóczy végső akaratához híven Nagyiván és Sz. Miklós birtokok jutnak az egri káptalan birtokába.11) A törvényes örökösöket, a Ráskay gyermekeket még a hevesvármegyei Hort, Adács, Szücsi, Ecsed és Pétervására birtokaiktól is megfosztották.12) A Pálóczy birtokokról 1537 júniusában meg már János király állít ki donationális levelet Perényi Péter számára, minek hírére Ferdinánd 1537 júliusában régi donationális levelét visszavonja és a Pálóczy-birtokokat részben 13 ezer forintért Serély Gáspárnak, részben 8 ezer forintért Fels Lénárdnak zálogosítja el.13)A birtokok elfoglalása miatt a Dobó testvérek többször tiltakoznak, így 1536-ban a leleszi konvent előtt, 1538-ban a leleszi, jászói konventnek, a budai, váradi, egri káptalanok előtt, de minden tiltakozás eredménytelen volt.14)
10) Szederkényi: Hevesmegye története II. Okm. 3. sz.
11) N. R. A. cs. 616. sz. 35.
12) Országos Levélt. Limbus I. c.
13) u. o.
14) N. R. A. 161 cs. 35. sz.
